Argentum

Este lett. Az alvók teste fehér.

Sosem volt látható a nap. Az álom csak egy

sírgödörnyi öltözőszoba. Levetkőzünk

életet, halált.

Este lett. Nyújtózkodnak az árnyak.

Az út kiterjed s hosszan,

messzi sötétlőn nyúlik a tájba.

Az élők és a holtak szemében

már egyforma fény ragyog.

Este lett. Az életünk

szüntelen ostromállapot. Szemünk

mögött ezüst-fehér a pusztulás.

Dünnyögő

A nyár ma fülledt irhaprém

S az ősz aranykabát

Megcsomósodik ami bánt

Gubót növeszt a mák

S a hold a hold ezüst szirén

Befutja éjszakánk

Ezüst az ősz aranyszivén

Futunk futunk haza

S a nyár ma fülledt irhaprém

Gubót növeszt a mák

Kabátunk már az ősz maga

Most elfutunk el ám

A nyárba vissza vissza még

Tópartra fák alá ahol

Ragacsos szívünk tiszta lesz

S hajunkba könnyű szél szagol