A Mozgó Világ internetes változata

Schwartzenberger István

Vannak, akik várhatnak a habbal

Molnár Gyula, Újbuda polgármestere (MSZP)

- A kerületi polgármesterek vérmérséklettől és pártállástól függően többnyire csak legyintenek vagy nagyot sóhajtanak, ha szóba kerülnek a városrészek által felhasználható uniós források. Szinte valamennyien kissé szkeptikusan kezelik e témát.

- Ha ezt az egész „uniós források" ügyet a főváros és kerületei metszetében nézzük, akkor kiderül, hogy a fővárosi kerületek rendkívül nehéz helyzetben vannak. Klasszikus értelemben a települési önkormányzati szint a végső közigazgatási szint. Mind a hazai, mind az uniós prioritás szempontjából egy fővárosi kerület nem minősül önálló egységnek. Az EU számára egy fővárosi kerület jogilag nem értelmezhető egység, ellentétben egy kistérséggel vagy települések valamilyen módon való társulásaival, amelyek az európai logika szerint támogatandók.

- Ezek szerint egy borsodi kis falu könnyebb helyzetben van, és önkormányzata az európai unió forrásait könnyebben csapolhatja meg?

- Bizony, egy kis borsodi falu saját régióján belül könnyebb helyzetben van, mint egy kerület. A pályázatokhoz való hozzáférés szempontjából sokkal inkább Budapest felé kell lobbiznunk, mert mi a Közép-magyarországi régió keretén belül vagyunk értelmezhetők. De ez csak az egyik nagy probléma. A másik, amely a GDP-hez kötött százalék alapján határozza meg, hogy melyik régiót tekintik elmaradott térségnek, és ennek arányában rendelik hozzá a felhasználható forrásokat. Ez egyébként igazságos döntés, de sok településnek nem igazán kedvez. Főleg Budapestnek és kerületeinek nem. Pontosan tudjuk, hogy a főváros a maga GDP-jével a nem vagy csak a korlátozottan támogatott kategóriába kerülhet. Voltak persze próbálkozások, amelyek ezen akartak segíteni. Amikor a kormány kialakította a régiókat - mert az EU ezekhez rendelt forrásokat -, akkor volt egy olyan gondolat, hogy a Közép-magyarországi régiót másképp értelmezzük. Az akkori elképzelés szerint Budapest kimaradt volna a régióból, és így egy külön egységet képez. Végül Budapestet és a GDP-arányosan a még fejlesztendő 70 százalékos határ alatti Pest megyét egy térségbe, a Közép-magyarországi régióba sorolták, hogy ezzel „húzzák le" a fővárost. Csakhogy Budapesttel együtt már a megye is a határ fölé került, és a felhasználható források tekintetében hátrányos helyzetbe került. Volt egy olyan - elvetett - elképzelés is, hogy Budapest és az agglomeráció együtt képezzen külön régiót, részesedjen a magyar fejlesztési pénzekből, az EU fejlesztési források pedig kerüljenek a többi régiókhoz.

- Vagyis alapvetően két probléma is van a kerületekkel. Először is az EU szempontjából nem elég szegények, másodszor onnan nézve nem is léteznek. Ez azt jelenti, hogy közvetlenül nem lehet támogatni?

- Ez azt jelenti. Persze lehet, hogy tévedek, mert nincs kizárva, hogy más kerületek ügyesebbek, de úgy tűnik, hogy közvetlen EU-forrásokat nemigen vehetünk igénybe. Azzal, hogy az Új Magyarország fejlesztési programot a kormány elfogadta, és felálltak a fejlesztési ügynökségek, a feladat mindenekelőtt az volt - és ezt a kormány már meg is tette -, hogy a régiók között megfelelő arányban felosszák ezeket a pénzeket. Tudjuk, hogy a Közép-magyarországi régióban Pest megye és Budapest területén milyen nagyságrendű az az összeg, amely a 2007-2013-as időszakban rendelkezésre áll, és azt is pontosan tudjuk, hogy Budapest egy idő után már csak egy dinamikusan csökkenő hozzáféréssel számolhat. Mert túl gazdag.

- Mármint az EU-ból nézve, illetve ahhoz a bizonyos borsodi faluhoz képest.

- Pontosan. A kormánynak bizonyos szempontból a fővárosban kevesebb felzárkóztatási programot kell finanszíroznia. Ennek megfelelően készült el a régió operatív fejlesztési programja is. Ez egy több száz oldalas anyag, amely százalékosan határozza meg, hogy mit lehet támogatni. Mennyit lehet fordítani közlekedésfejlesztésre, infrastruktúrára, egészségügyre, oktatásra, informatikára, idegenforgalomra vagy a turizmus fellendítésére. Mindennek megvan a belső aránya. A keret összege publikus, tehát elérkezett az idő, amikor a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a hét régiós tanáccsal együttműködve közösen kiírja a pályázatokat. Az önkormányzatok erre a pillanatra várnak, de addigra már készen kell lennie a pályázati anyagoknak. Egyértelműen látszik, hogy nem a nagyhal eszi meg a kishalat, hanem a gyors a lassút. A gyorsaság és a felkészültség jelentősen felértékelődött.

- Tudna konkrét példát mondani?

- Májusban például már megjelent egy iskolafelújítási pályázat. Sokan tudtuk, hogy lesz egy ilyen, de csak akkor, a megjelenéskor láttuk, hogy az első leadási határidő szeptember eleje, vagyis három hónapunk van az előkészítésre és a kidolgozásra. Mivel az ilyen projektekre csak érvényes építési engedéllyel lehet pályázni, ha valaki csak akkor, a kiíráskor látott hozzá a pályázat elkészítéséhez, akkor finoman szólva komoly hátrányba került. Erre a célra a központi régiónak van, mondjuk, ötmilliárd forintja, és könnyen lehet, hogy a picik, akik készültek, elviszik pár milliónként. Az összeg elkopik, a forrás kiapad, és a kicsi gyors halak máris felfalták a nagyobbakat.

Most már tudjuk, hogy milyen csomagok vannak, és ezekben mennyi a pénz, de a pontos pályázati feltételeket nem ismerjük, nem tudjuk, hogy a kiíró pontosan milyen elképzeléseket fog preferálni. A helyzet tehát bizonyos szempontból vakrepülés.

- Próbáljuk mindezt lefordítani a gyakorlatra, és nézzük meg, hogyan csinálják Újbudán!

- Több mint három éve létrehoztunk egy EU-irodát. Felvettünk két több nyelven beszélő, e témában jártas szakembert. Ők foglalkoznak a testvérvárosi kapcsolatainkkal, jönnek-mennek az ilyen témákról szóló konferenciákon, és állandóan figyelik a pályázatokat. Emellett a házon belül minden egyes részlegünknél van egy munkatárs, akinek az a dolga, hogy folyamatosan konzultáljon az EU-irodával, ahol gyűjtik azokat a beruházási elképzeléseket, amelyeket pályázati pénzekből lehetne finanszírozni. Ezt csinálták több mint három évig. Végül elkészült egy lista, amelyen minden igény szerepel, amire külső forrást akarunk bevonni. Ez alapján egy jelentős, felkészült cégtől megrendeltünk egy tanulmányt. Azt kértük: nézzük meg, hogy szándékaink beilleszthetőek-e valamilyen operatív programba. Ez az anyag májusra elkészült. Összesen kilenc projekt maradt állva.

- A hányból?

- Eredetileg százas nagyságrendben vetődtek fel ötletek, de be kellett látnunk, hogy Budapesten nem fognak támogatni például kisutca-felújítást vagy csatornázást, mert azt mondják, hogy ez a pénz Szabolcsba megy. Maradt végül kilenc, de jó, ha két-három projekt finanszírozására adódik reális esélyünk. Hangsúlyozom: több millió forintot és temérdek munkaórát fektettünk abba, hogy ezt a stratégiát kialakítsuk, és most ott tartunk, nincs kizárva, hogy a nagy felbuzdulás végeredményeként csak egy pályázat jut el érdemben odáig, hogy beadhassuk, mert a többiben nem felelünk meg a feltételeknek.

- Megérte?

- Ha már egyben nyerünk, a szaldó mindenképpen pozitív. De lehet, hogy három is bejön. Ha nem próbáljuk meg, soha sem derül ki.

- Azért ez a gyors hal megeszi a lassú halat hasonlat kicsit sántít. Itt fekszik ön előtt egy vaskos kötet, amelyért nem keveset fizettek egy cégnek, szakembereket foglalkoztatnak, fenntartanak egy EU-irodát. Nagyon úgy néz ki, hogy csak egy nagy hal lehet képes megfelelő sebességre. Vagyis csak egy relatíve gazdag kerület engedheti meg magának, hogy alaposan felkészüljön.

- Ez igaz, és ez érint egy másik nagy problémát is. Megváltoztak az EU-finanszírozás elvei, egy speciális számítással határozzák meg az önrészt, már korántsem biztos, hogy az csak 10 százalék. Sok vidéken fontos környezetvédelmi projekteket nyertek meg az önkormányzatok 10 százalék önrésszel, ami ma már 25-30 százalékra is rúghat. Például egy kistelepülésen, ahol egy 600 milliós szennyvíztisztítót építenének, a 60 milliós önrész előteremtése is erőn felüli. És akkor azt mondják, hogy nem 60, hanem 150-200 millió lesz az önrész. Ekkora beruházás már nem tud megtérülni, vagy csak nagyon nehezen. Ebből a szempontból megint előnyben lesznek a gazdagabb önkormányzatok. A kormánynak feladata képezni egy önrész-alapot a költségvetésben, amely olyan önkormányzatok számára lenne hozzáférhető, amelyek önhibájukon kívül a megváltozott feltételek miatt képtelenek ilyen önrészeket felmutatni. Izgalmas kérdés az is, hogy mi lesz a bankok szerepe ebben a folyamatban. Biztos, hogy lesznek olyan hitelkonstrukcióik, amelyek az önrészt előlegezik meg a szegényebb önkormányzatok számára.

- Megint eltávolodtunk Újbudától, de ha már a finanszírozásnál tartunk, az is kérdés, hogy az önkormányzatok miből fizetik ki a beruházások kivitelezőit, amíg az EU-s pénzekhez hozzá nem férnek.

- Akiknek már vannak ilyen tapasztalataik, sokat mesélnek erről. A folyamat leegyszerűsítve így néz ki: az önkormányzat pályázik, elnyeri a támogatást, közbeszerzési pályázatot ír ki, megszületik az eredmény, jön a vállalkozó, aki elvégzi a munkát, és kéri a pénzt. Az önkormányzat jelenti az EU-nak, hogy készen van, jönnek az uniótól, megnézik, kiszámolják, gondolkoznak, hazamennek, megint gondolkoznak. A kivitelező pedig vár. Optimális esetben mindent rendben találnak, és utalják a pénzt, ami átmegy a híresen gyors magyar rendszeren, a vállalkozó pedig még mindig csak áll, tartja a markát akár hónapokig, amíg az önkormányzathoz beérkezik a pénz. Az, hogy miként lehet átvészelni a feladat végrehajtása és a pénz megérkezése közti időt, tipikusan olyan kérdés, amelyet a kormánynak kell végiggondolnia.

- Nézzük Újbudát! Ezzel például hogyan birkózik meg egy nagy hal?

- Mi egy felülről nyitott alapot képeztünk a pályázati önrészekhez, amelyben most 50 millió forint van. Gyakorlatilag a mi kerületünkben olyan a pénzügyi helyzet, amely lehetővé teszi, hogy ha komoly pályázatba akarunk belevágni a nyerés esélyével, akkor nagyságrendekkel több pénzt, akár több százmillió forintot is tudunk erre fordítani. Vagyis az önrész és a kivitelező kifizetésének problémája szerencsére bennünket nem érint. De attól ez még baj, mert Budapest lehet, hogy gazdag, de itt se egyforma minden kerület.

- Végül is melyik az a kilenc újbudai projekt, amelyik átment a rostán?

- Az egyik egy átfogó akadálymentesítési program, amit 2010-ig mindenképpen megcsinálunk. Készen állunk vele, ha kiírják a pályázatot, akkor azonnal „csobbanunk vele a vízbe". A második egy iskolafejlesztési elképzelés. Egy önkormányzat csak egy iskolával pályázhat. Érdekességként mondom, hogy mennyire vakon repültünk és repül mindenki. Három iskolát jelöltünk, de ebből kettő azért esett ki, mert a pályázatba beemeltek egy olyan feltételt, hogy csak az az iskola kaphat támogatást, amelyik öt évre visszamenőleg legalább 80 százalékos feltöltöttséggel működött. Ez logikus, mert garantálja, hogy csak tartósan létező iskola kaphat fejlesztési lehetőséget. Nekünk viszont van olyan intézményünk, amelyikről tudjuk, hogy a beköltözések miatt a közeljövőben prosperáló iskola lesz, de kihasználtsága valóban nem érte el a megadott határt.

Teszünk egy gyönge kísérletet - mert kevésbé biztatnak minket - egy átfogó útfejlesztési programra. Ezt mi úgy neveztük el, hogy „mini Újbuda-gyűrű". Ha megnézzük a várost, akkor vannak körutak, de ezek vonala megtörik a XI., XII., II. kerületben, aminek persze földrajzi oka van. Mi azt mondtuk, hogy az M1, M7 autópálya fölött a XII. kerületig építenénk meg a kétszer kétsávos mini Újbuda-gyűrűt. Azt biztosan mondhatom, hogy ez a mi anyagi lehetőségeinket meghaladja, és száz évig nem épül meg, ha most nem találunk rá pénzt.

Két pályázatunk van a szociális csomagban. Az egyik a családok átmeneti otthona. Nekünk nincs ilyen intézményünk, ezért most szerződésünk van egy alapítvánnyal, vagyis ezt a szolgáltatást ma megvesszük a piacon. Ugyanígy teszünk eleget a pszichiátriai betegek nappali és átmeneti ellátásának. Ha nem kapunk rá pénzt, akkor saját pénzből nem tudjuk megépíteni. Mivel azonban van saját ingatlanunk, ha támogatnak, akkor szívesen ellátnánk ezt a feladatot mi magunk. Ebben a csomagban van egy társadalmi-szociális térkép elkészítése. Ez egy szoft projekt, nem nagy pénz, lehet, hogy akkor is elkészítjük, ha nem nyerünk.

És szeretnénk még létrehozni egy civil házat. Tisztában vagyok vele, hogy ebben az átpolitizált, pártosodó világban a politikai pártok a dominánsak, mi mégis próbáljuk a civileket erősíteni. Találtunk egy helyet, ahol a civilek működhetnének, tarthatnának rendezvényeket. De mindenki azt mondja: ne nagyon reménykedjünk, hogy Budapestnek ilyesmire adnak támogatást.

Van egy érdekes dolog, amitől nagyon sokat várok. A XI. kerület 15 különböző városrészből lett Újbuda, ezért nincs városközpontunk, mint a boldogabb kerületeknek, amelyeknek van egy földrajzilag értelmezhető és definiálható középpontjuk. Mesterségesen próbálunk egy városközpontot kialakítani, és ehhez most a metróberuházás jó alapot kínál. A Móricz Zsigmond körtér és környéke városközponttá fejleszthető. Nagy lesz az élet, amire mi rászerveznénk. A Gellért tér és a Körtér között van olyan kis tér, ahol a múlt században működött a legendás Hadik kávéház. Ezt helyreállíthatnánk, de lennének múzeumok, régiségkereskedések, kiállítótermek, vagyis olyan lehetne, mint a Ráday utca vagy a Liszt Ferenc tér. Itt nőttem fel, ezért régi mániám, hogy egyszer csak a Belváros átjön a Szabadság hídon, és erre fel kell készülni.

A Gellért-hegy és a Citadella kiemelt terület. Sajátos módon az út és a házak közti rész, azaz a támfalak mind a miénk. Ezek több mint száz éve lovas kocsik terhelésére épültek, ma pedig egyre nagyobb a járműforgalom. Már utcát is kellett lezárni, mert megcsúszott a támfal. Előkészítettünk egy támfalprogramot. Ha úgy gondolják, hogy a világörökség szempontjából ez fontos dolog, akkor megcsináljuk, de saját erőből képtelenség finanszírozni.

- Mindez mennyibe kerülne, és mi lenne ebből a legköltségesebb?

- A legnagyobb falat a mini Újbuda-gyűrű, amely 2-3 milliárd forint, de ha mindent megnyernénk, akkor 4-5 milliárd forintot kaphatnánk. Erre azonban kis esélyt látok.

- Eléggé beletörődve mondja.

- Másfajta minőségemben, országgyűlési képviselőként és a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnökeként ott vagyok a másik oldalon, ahol a döntések születnek. Látom, hogy nagyon nagy erkölcsi alapom nincs harcolni ezekért a dolgokért. Egy külső kerületi útfejlesztés és a mi útfejlesztésünk nem ugyanaz. Itt azért van út, de másutt földutak, csatornázatlan területek vannak. Mi már a tejszínhabot tesszük az epertortára, máshol pedig még a tortát kell megsütni. Másnak is jár a torta, ezért lesznek olyanok, akiknek még várniuk kell a habbal.

- Egy kerület menedzseléséhez egyre inkább üzletemberi, mint politikusi képességek kellenek. Egyetért ezzel a nézettel?

- Jobban szeretem a menedzselés helyett a városgazdálkodás kifejezést, amelyben a klasszikus értelemben vett profit helyett az élhetőségre kell optimalizálni, vagyis itt az a profit, ha jobb lakókörnyezetté válik egy városrész.

- Akkor biztos kedvére való a kihívás, hogy most jó pályázatokkal elvileg soha nem látott mértékben fejleszthető egy kerület. Mennyire érzi elemében magát az EU-s pályázatok útvesztőiben?

- Nem állítom, hogy könnyű. Sok polgármester panaszkodik, és részben értem, hogy miért. Én is azt gondoltam, hogy létezik olyan felület vagy strukturált útmutató, amelyben kicsit könynyebb eligazodni. Ezzel szemben nehéz meghatározni napi szinten azt a működési rendet, amely segítségével módszeresen megtalálhatnánk a lehetőségeket, vagyis egy „felhasználóbarátabb" rendszert képzeltem el. A tanácsadói piacon is az figyelhető meg, hogy egyes cégek bizonyos típusú pályázatokat megismernek, és ezt követően próbálnak gyorsan (amíg a kiírás tart) több ilyet megvalósítani, mert ők is csak így tudják csökkenteni a fajlagos ráfordításaikat. Ez azt jelenti, hogy szinte típusonként lehetne vagy talán kellene más-más tanácsadóval dolgozni, ami szintén nem könnyíti meg az ügyek vitelét. Emellett szerintem az okoz nehézséget, hogy a pályázatok kiírói természetes módon nem is ismerhetik pontosan a helyi igényeket. Érzékelhető a jó szándék és a szakmaiság is, amellyel próbálnak közelíteni az általánostól a konkrét felé, de ez nem mindig tudja leképezni a helyi valóságot, és nem tud minden - egyébként fontos - szempontot figyelembe venni. Nem elsősorban a helyi szándékokból indul ki a fejlesztéspolitika, hanem bizonyos értelemben az európai sztenderdeknek megfelelő fejlesztéseket támogat, mi pedig igyekszünk hozzárendelni fejlesztéseket. Egyébként EU-s szemszögből ez rendben van, hiszen valahol ez jelenti a felzárkóztatást, a harmonizációt.

- Hogyan lehetne mégis segíteni a helyzeten?

- Szerintem sokkal több kommunikációra volna szükség az EU-s pénzek felhasználását koordináló intézmények és a pályázók között. Letisztult információk közzététele biztosan egyszerűsítené és felgyorsítaná a folyamatokat. Most ez az egész egy kicsit olyan, mint a horgászat. Ülünk a parton, a víz alá nem látunk, csak iszonyatos energiával és ráfordításokkal folyamatosan dobáljuk be a horgot, és várjuk, hogy valami ráakadjon. Nem tudjuk, hogy van-e hal a vízben, és teljesen esetleges, hogy mit fogunk ki.

- És akkor még ott az önrész kérdése.

- Bárcsak több esetben ott tartanánk! Meg lehet oldani, a pénzt elő lehet teremteni, a projektek előkészítése, akár az önrész is finanszírozható. A nehézséget inkább az jelenti, hogy ezek az előkészületek csak akkor térülnek meg, ha nyer a pályázat, ennek valószínűségét pedig nehezen tudjuk becsülni.

- Akkor mégiscsak igaz, hogy egy mai polgármesternek inkább a gazdaságban kell eligazodnia, mint a közigazgatásban.

- Szerencsére nekem van hozzá affinitásom. És valójában az EU-val sincs alapvető baj, ez egy nagy lehetőség, amit ki is lehet aknázni. És nagyon fontosnak tartom, hogy nem szabad kizárólag erre alapoznunk! Kiegészítő, vagy ahogy az elnevezésében is benne van, „támogató" lehetőség. Én akként is járok el, hogy Zuglóra koncentrálva tervezek minden előkészítést, finanszírozást, és nem mellesleg, de párhuzamosan igyekszünk találni EU-forrásokat, hogy lehetőség szerint csökkentsük a terheket.

- Akkor lássuk, hogy mire dobálják be a horgot, mire volna szüksége Zuglónak?

- Több pályázatunk is fut. Fejlesztjük az elektronikus önkormányzati szolgáltatást. Most fejezünk be egy fejlesztést, amelyre saját forrást és EU-pályázaton nyert pénzt is felhasználtunk. Ez egy nagy összegű beruházás volt, amelyre 378 milliót költöttünk. A Zuglói Családsegítő Szolgálattal együttműködve a szociális területen dolgozók képzésére további 12 milliót sikerült nyernünk. Gesztorként segítettük, hogy a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége nyerhessen pénzt. A látássérültek integrált megközelítésű, alternatív képzésére és foglakoztatására nyert el a szövetség csaknem 107 millió forintot. A pályázat megvalósítása már folyamatban van, és a látássérültek közreműködnek egy új informatikai portál tesztelésében.

Volt ezen kívül két HEFOP-pályázatunk. Ez egy humánerőforrás-fejlesztési program, amelyen belül a „kompetencia alapú oktatás" címmel nyert el egy pályázatot a Zuglói Pedagógiai Szakmai Szolgálat. Az eszközök beszerzésére mi biztosítottunk 24 millió forintot a 80 milliós uniós támogatás mellé. A másik HEFOP-projektre kapott 18 milliót - amelyhez több mint ötmilliót tettünk hozzá - a Herman Ottó Általános iskola fejlesztésére fordítjuk. Vannak nagyobb szabású terveink is, és remélem egyik-másik hamarosan valóra is válik. A legnagyobb projektünk pályázata már a célegyenesben van. Hamarosan döntés születik, és a kilátás biztató.

- Éspedig?

- Nem szeretném elkiabálni. Nem babonából, de mi van, ha mégse. Ha eljön az ideje, akkor úgyis lesz látszata, mert ez egy nagy gondot oldhat meg Zuglóban.

- Ezek szerint vannak még tervek a tarsolyban?

- Különösen nagy hangsúlyt fektettünk a környezetvédelemre és az energiaracionalizálásra. Ez egy stratégia része. Az ilyen projekteket egyébként preferálja az EU. A speciális elképzelések megvalósítására talán pénzt is könnyebb szerezni. Ezek mind hosszú távú programok, amelyeket előbb vagy utóbb mindenképpen meg kell valósítani. Nem kell nagyon nagy dolgokra gondolni. Például intézményfelújítás energiaracionalizálással, megújuló energiák alkalmazásával. Például iskolákat nem a hagyományos módon, hanem földhő-energiával látnánk el. Hasonlóképpen a panelházak rehabilitációját is támogatja néhány technológia.

- Ez elég utópisztikusan hangzik.

- Pedig nem az. A műszaki egyetemen is kidolgoztak már olyan technológiát, amellyel energiahatékonyabbá és élhetőbbé is tehetők a panelok. Ezek mellett sport- és kulturális létesítmények és egészségügyi központ fejlesztése is előkészítés alatt áll.

- Először úgy látszott, hogy túl szkeptikus és csalódott, végül pedig kiderül, hogy a kerület, pontosabban a polgármester nagyon is EU-orientált. Rosszul látom?

- Én megoldásokra és eredményekre törekszem. Ehhez segítséget nyújthatnak az EU-alapok is, de nem szeretném megengedni magunknak azt a luxust, hogy csak erre várunk.

Nem lehet tudni, mi akad a horogra

Dr. Weinek Leonárd, Zugló polgármestere (SZDSZ)

A kirakat rendezés alatt

Rogán Antal, a Belváros polgármestere (Fidesz)

- A Belváros Budapest kirakata, azaz a Belváros fejlődése Budapest fejlődése. E városrész fejlesztése nemcsak a főváros, de egész Magyarország érdeke. Ez előny a startvonalon? Az EU tudja ezt?

- Ha nem is jelent közvetlen előnyt, de az mindenképpen kedvező, hogy nagyon sok minden megváltozott Brüszszelben. Például az EU-ban nem lehetett csak úgy pályázni, a főváros például önmagában nem tudott vagy csak bizonyos jelentőségű elképzelésekkel. Ezt most megváltoztatták, aminek valószínűleg a metróberuházás az oka, hiszen annak finanszírozása másképp nem oldható meg. De van egy másik nagyon fontos változás. Csak kevés kerületnek voltak kész tervei, amik alapján el lehetett volna indulni. Egy kerületben igencsak nehéz a képviselő-testülettel elfogadtatni egy százmilliós beruházást, amelyre hatalmas összeget kell elkölteni csak azért, hogy építési engedélyt kapjon. A képviselők azért hőzöngenek leginkább, hogy minek terveztetünk, amikor úgy sincs pénz a kivitelezésre.

- Azért ez érthető ellenvetés, ha itt nem is, egy forráshiányos kerületben mindenképp.

- Csakhogy az EU-ban pontosan fordítva működött ennek a logikája. Kell az építési engedélyes terv, de az a jó, ha még nem indult el benne semmi. Eddig ugyanis nem lehetett megkezdett beruházásokkal pályázni. Most megint csak a 4-es metró miatt ez is megváltozott.

Van tehát két alapvető változás: nem kell közösen pályázni, és lehet megkezdett beruházással is indulni. Ezzel sokat könnyítettek a mi helyzetünkön, mert nálunk a kerületnek lesznek külön programjai. Gyakorlatilag az előző ciklusban csak rendezvényszervezési célokra - belvárosi fesztivál, testvérvárosi kapcsolatok - és más hasonló jellegű programokra adtunk be pályázatokat közvetlenül Brüsszelbe. Ezeknek az öszszege minimális volt. Most kezdtünk hozzá egy alapos munkához. Kialakult a nemzeti fejlesztési terv, megvannak a célkitűzései, tudjuk, hogy mit akarunk az EU-n keresztül elérni. Minden lehetőséget meg fogunk ragadni, hogy pénzhez jussunk. Itt van például az úgynevezett Norvég Alap. A mostani fordulóban benevezünk a kerületi műemlékházak felújításával, a műemlékek rekonstrukciójával, tetőtér-beépítéssel és lakásprogrammal. Vannak kész terveink.

- Például?

- Van elképzelésünk magántőke bevonásával és EU-s pályázati pénzek felhasználásával a Váci utca végén, a Ferenciek terénél a Párizsi udvar hasznosítására. A műemlékházak esetében építési engedélyeink vannak. A Párizsi udvarnál egyelőre ilyen nincs, de van funkcióleírás, műszaki tartalommal és minden egyébbel. Az építési engedély nagyon sok mindentől függ, például hogy miként szeretnénk hasznosítani, mi az, ami magánbefektetők bevonásával is megoldható, és mi az, amit az EU tud támogatni. Ezen az elképzelésen most dolgozunk, egyeztetésekkel keressük, hogy melyik pályázatba illeszthetjük be, és magánbefektetőt mindenképpen szeretnénk találni.

- A Belvárosban rengeteg intézmény van, amelyeknek itt sem jutott túl nagy kényeztetés.

- Vannak intézményi átalakítási elképzeléseink. Ezek nagyságrendje látszatra kisebb, mert ebben a régióban erre ötmilliárdot lehet elkölteni, és kérdés, hogy nekünk mennyi jut a nem túl nagy keretből. Mi az összes ilyennel elindulunk, mert nekem ez az egyik mániám. Intézményátalakítás, intézmény-korszerűsítés, kincstári rendszer kialakítása, sok apró, de fontos dolog. Iskolákban változtatások, amelyekkel korszerűbb intézményeket lehet létrehozni. Közigazgatáson belül elektronikus ügyintézés. Én itt szeretnék minél több forrást begyűjteni.

- „Egyik mániámat" említett. Ezek szerint van másik.

- Több is. Például a kerékpárút-fejlesztések a Belvárosban. Célunk a felső rakpart „kerékpárutasítása" és egyúttal az autómentesítése. Ez az elképzelés a dolgok pillanatnyi állása szerint csak a Széchenyi rakpartra vonatkozik. A képviselői irodaház és az Országház, valamint az Akadémia és a Kossuth tér közötti szakaszon volna egy kerékpárút. Ezzel szeretnénk majd elindulni.

- Ez is tipikusan az egész főváros arculatát befolyásoló fejlesztés, amivel küszködhetne a városháza. Nincs vita a két fél között, hogy mi legyen az V. kerület és mi a főváros feladata?

- Nincs. Mert nincs is két fél. A nagy programoknál közös fejlesztési terveink vannak a fővárossal. Erről mindig egyeztetünk. Abszolút együttműködés van.

- Nem akadékoskodásból, de manapság adódik az ilyen kérdés: éppen egy fideszes polgármester és egy szabad demokrata főpolgármester között?

- Csendben jelzem: 16 évig nem volt semmi haladás ebben az ügyben, sem az SZDSZ, sem a Fidesz, sem pedig a szocialista vezetés alatt. Gyakorlatilag semmi nem volt.

- Akkor most hogyan?

- Ez a következőképpen néz ki: itt van a Város szíve program, amely gyakorlatilag egy közös belvárosi és fővárosi projekt. Megegyeztünk, hogy milyen célokra akarunk fejleszteni belvárosi köztereket, hol lesz díszburkolat, hol lesz csillapított forgalom. Ebben gyakorlatilag tételes egyeztetés folyt a főváros és a belváros között. Teljes egyezség született.

- Bocsánat, de ezen nem tudok túllépni. Talán mert üdítő változás, megkockáztatnám, nem csak a főváros, de az egész ország szempontjából. Van egy szabad demokrata Demszky és egy fideszes Rogán. Ez a Belvárosban nem jelent kibékíthetetlen ellentétet?

- Ez ebből a szempontból nem számít. Az a jó, hogy végre sikerült egy közös fejlesztési programot kialakítani. Ebből négy év alatt nem valósulhat meg minden, sőt sok dolog éppen most nem fog megvalósulni. De nem ez a lényeg. Végre van egy közös sablon, bárki bármit csinál, ahhoz tudunk igazodni.

Magunkra vállaltunk egy csomó olyan tervezési költséget, amelyekre már ki is írtuk a pályázatokat. Például most írtunk ki egy teljes EU-beszerzési eljárást tervek elkészítésére a Város szíve programot érintő úgynevezett gyalogos tengely és a hozzá kapcsolódó összes beruházással kapcsolatban. Ez az, amit én Fő utca-programnak szoktam hívni. A Belváros új főutcájának. Ez a Kecskeméti utca, Egyetem tér, Károlyi Mihály utca, Petőfi Sándor utca, Bécsi utca, Október 6. utca. Folytatódik a Szabadság térrel - ezt gyakorlatilag most befejezzük önerőből -, majd a Falk Miksa utca vonala következik. A gyalogos tengelyhez rengeteg mellékutca is kapcsolódik. Az engedélyes tervek elkészítésére együttesen kiírtunk egy közel 600 milliós pályázatot, mert e nélkül nem lehet elkezdeni dolgozni.

- Eközben a főváros...

- A főváros bead három EU-pályázatot. Ezek közül csak az egyik vonatkozik a főutcának a kialakítására, amit gyakorlatilag közösen csinálnánk, ha sikerülne rá EU-forrást nyerni. Mi már készen állunk, félre van téve hárommilliárd forintunk, és mindenképpen elindítjuk a beruházást, ami azt jelenti, hogy ez már megkezdett beruházásként pályázik.

A főváros ezenkívül beadott két teljes értékű programot, amit mi messzemenően támogatunk, de azokat a terveket ők készítik. Az egyik a Roosevelt tér és a Március 15. tér rekonstrukciója, a másik pedig a Kiskörút, gyakorlatilag a 4-es metróberuházás felszíni része és a Kiskörúthoz kapcsolódóan a Károly körút e szakaszának a rendezése.

- Ez első hallásra horribilis összegű beruházásnak tűnik. Van rá esély?

- Azt gondolom, hogy ezek közül minddel érdemes elindulni. A főváros két nagy programja, ami igazán pénzigényes. Mindegyikhez tízmilliárdos nagyságrendű összegre volna szükség. A belváros új főutcájának a kialakítása körülbelül ötmilliárd forrást igényel. Ennek - ahogy említettem - nagy része már megvan a kerületnél, csak kétmilliárdot kell hozzátenni. A következő nagy lépés volna a Belgrád rakpart, de szeretnénk megpályázni az Olimpiai park rendbetételét is. Ez további ötmilliárd forint. De ezeket csak 2009-re tervezzük. Majd meglátjuk, hogy a 2007-2008-as időszakban egyáltalán mit sikerül az EU szintjén megcsinálni. Eleve kimaradnak az olyan álomszerű tervek, mint például az Erzsébet hídra vezető alagút megépítése. Több alkalommal beszéltem Brüsszelben szakemberekkel, és arra a következtetésre jutottam, hogy a bizottság - bár a fővárosnak erről más a véleménye - ilyen tervet sosem fog támogatni, mert elvileg Brüsszel olyan beruházásra és koncepcióra ad közpénzt, amely megtérül. Ők az ilyesmit csak akkor tartják elképzelhetőnek, ha pénzt szedünk, ami a világ sok országában teljesen természetes. Ha az ember be akar hajtani a belvárosba vagy egy hídra, akkor fizetnie kell. Ez nálunk még nem működik.

- Mi van akkor, ha az EU nem ad pénzt a főutca-programra?

- Akkor is mindenképp megcsináljuk.

- Ilyesmit sok polgármester félve mond ki, nehogy meghallják az EU-ban.

- A mi szempontunkból az a lényeges, hogy ebben a három leadott programban legyen egy ideális megosztás. Az lenne a fontos, hogy a 4-es metró beruházásával párhuzamosan a kapcsolódó közterületek rendezése is megtörténjen.

- Ha megépül a főutca és megvalósul a Város szíve program, abba hogyan férnek bele az autók, amelyek most is a legnagyobb gondot okozzák a Belvárosban? Ha úgy tetszik, a Belváros okoz gondot az autósoknak.

- Négy parkolóház-projektet készítettünk. Az EU nem ad parkolóházra pénzt. Ebben igaza van. Olyan dolgokra köti le a közpénzt, amire egyébként van magántőke. Éppen ezért mi magántőke segítségével fogunk parkolókat építeni. Ez nem azt jelenti, hogy ezeknek a garázsoknak eladjuk a tulajdonjogát. Olyan konstrukciókban gondolkozunk, ahol a felszín alatt működő mélygarázs hosszú távon az önkormányzat tulajdonában marad. Gyakorlatilag 50-70 éves működési konstrukciókról van szó. Eddig is ilyenek voltak a Belvárosban, a Szabadság téri, a Szent István téri is ilyen, a Roosevelt téri mélygarázs is, csak azt kevesen használják, mert nagyon drága.

Négy ilyen mélygarázs-tervünk van. A József nádor téri az egyik, ami már gyakorlatilag kivitelezési szakban van, és az Olimpiai park déli része alatt születne meg a másik. A harmadik a Veres Pálné és a Bástya utca kereszteződésében lenne, közvetlenül a Veres Pálné Gimnázium közelében. Ott van egy üres telkünk, ami nem közterület, építeni is lehetne rá, de nem feltétlenül szándékozunk. Ott inkább olyan rekonstrukciót tervezünk, amivel fel lehet tárni a városfalat, amelyet rendbe hoznánk. Van ott egy olyan nagy bérházunk, amelyik kinyílik a Vámház körútra. Ahonnan be lehet jönni majd egy bérház udvarán keresztül. Ez passzázsszerűen lesz kialakítva, a túloldalon a rekonstruált városfal található, és ezen belül eredeti formájában helyrehozunk egy városkaput. Beadunk egy ilyen pályázatot is a Norvég Alaphoz.

- Nagyon lelkes, de nem utópisztikus?

- Ez megvalósítható. A közterület rendelkezésre áll, csak a garázst kell megépíteni. A városfal megnyitásának addig nincs értelme, mert ott csak egy üres telek van. De ha elkészül a mélygarázs, akkor a tetején rendezzük a felszínt egy kis játszótérrel, parkkal, és akkor odavezet a városkapu. Ezt minimális beruházással meg lehet oldani. A negyedik mélygarázs a Szervita téren lenne. Most is van ott egy parkolóház, amelynek a lebontását csak úgy engedélyezzük, ha helyette mélygarázs épül. Ezért ez az elképzelés a magánbefektetőktől is függ. Új parkolóhelyeket nem jelentene, de a megépülő három mélygarázs ezer újat adna a Belvárosnak. Azt hiszem, ez már elég jelentős mennyiség.

- A Belváros megfiatalításában segíthet az unió, de a kerület másik gondja, hogy lakossága is öregszik. Egy megújuló városrész befolyásolhatja a demográfiai folyamatokat?

- Egyetlenegy idős embert sem szeretnénk elüldözni a Belvárosból. Akik itt élnek, eleve nagyon nehéz helyzetben vannak, mert értékesek ugyan a lakások, de magas a rezsijük. Itt egy idős embernek racionális lépés lenne eladnia a lakását és panelbe költöznie. De ezek az emberek többségében azért vannak itt, mert belvárosinak érzik magukat. Éppen ezért nem ösztönözzük az elvándorlásukat, minden eszközzel igyekszem támogatni, hogy az életük rendezhető legyen. De kidolgoztunk egy elképzelést arra is, hogy csábítsunk ide minél több fiatalt. Egyrészt figyelünk rá, hogy kifejezetten ennek a generációnak adjuk oda minél nagyobb számban a bérlakásainkat, amelyeket építünk. Ezekből kevés van ugyan, de próbálunk tetőtér-beépítési lehetőséget biztosítani. Befektetőket csábítunk, kedvezően módosítjuk a szabályozást. Az épületrekonstrukciós pályázatoknál annak a társasháznak adunk homlokzatfelújításra pénzt, amelyik önrészt teremt, és elhatározza a tetőtér-beépítést. A mostani törvény már nem engedi meg a műemlékházban lévő lakások értékesítését az ott lakóknak, azt csak a felújítás után lehet megtenni. A felújítás pedig nagyon drága. Épp ezért mi bevonjuk a házat, a lakókat az önrész megteremtésével, beleteszünk mi is pénzt, pályázzuk a Norvég Alapot, és keresünk magánbefektetőt, aki a tetőtér felújítását, kiépítését vállalja. Kevés pénzből megpróbálunk sok műemlékházat felújítani.

- Ez szinte irreálisnak tűnő terv.

- Én azt a célt tűztem ki magam elé, hogy megpróbálok minden műemléki védettségű és önkormányzati tulajdonú házat így rendbe hozni. Őszintén szólva ez szerintem sem sikerülhet teljes mértékben. Ha viszont a felét képesek leszünk megvalósítani, akkor már örülni fogok. Az elmúlt nyolc évben négyévenként egyet tudtunk megcsinálni. És van majdnem két tucat.

- Ez már csak azért is fontos, mert a Belváros része a világörökségnek.

- A magyar szabályozásnak van egy óriási elmaradása. Szándékozom is egy törvényjavaslatot benyújtani a parlamentben. Az egész Belgrád rakpartot a világörökség részévé nyilvánították, de mindössze két vagy három épület élvez műemléki védettséget. Ezt így nem lehet csinálni! Az EU-nál minden egyeztetésnél joggal kifogásolják, hogy ez nincs összhangban a nemzeti szabályozással. Amikor a Belgrád rakpartot a világörökség részének nyilvánították, akkor a magyar kormány vállalta, hogy nemzeti védelem alá helyezi. Ez máig sem történt meg. Ez nonszensz. És ez független az uniótól, csakis rajtunk múlik.

Rendbe tenni a városközpontot

Derce Tamás, Újpest polgármestere

- Mostanában az uniós pályázatok kapcsán sok polgármesterben felmerül a gondolat, hogy mi lenne, ha egy kerület önállóan és közvetlenül pályázhatna EU-forrásokra. A kerületi autonómia persze csak fikció, de éppen Újpest az a kerület, amelyik a legtovább kacérkodott a függetlenség gondolatával. Nem erősödtek fel ezek a törekvések?

- Nem, mert nincs rá reális esély. Pedig tényleg könnyebb helyzetben lennénk. Barátaimnak számtalanszor elmondom, hogy mennyire irigyelem a vidéki polgármestereket. Például Kósa Lajost. Jobban járnánk, ha Újpest is független lenne. Nem csak most és nem csak az uniós pénzek miatt. Lehetne kistérségben gondolkozni, társulni szomszédos településekkel. Dunakeszi már egybeér Újpesttel, közel van Fót, amely pedig a szomszédos kerülettel, Rákospalotával kapcsolódik nemsokára. Anyagilag sokkal jobb volna.

- Persze kissé költői a kérdés: akkor miért nem? Feladták a függetlenedési törekvéseiket?

- Nem kezdeményeztük a népszavazást az elválásról, mert a többség - és az mindegy, hogy csak 55 vagy 51 százalék - nem akar vidéki lenni. Ne kérdezze, hogy miért. Egyáltalán mi az, hogy vidéki? Én a leveleimet máig nem úgy keltezem, hogy „Budapest...", hanem úgy, hogy Újpest. A személyimben az áll, hogy Újpesten születtem, a jogi karon a szakdolgozatomat a nagyközség rendezett városi tanáccsá nyilvánításából írtam, egy másik diplomamunkámat pedig arról, hogy miért lett jobb Újpestnek, hogy város lett faluból.

- Miért, jobb lett?

- Akkoriban lehet, hogy igen, de most nem hinném. Mármint azt, hogy jó a fővároshoz tartoznunk. Nincs kizárva, hogy gazdagabbak lennénk, talán az uniós pályázatok se lennének annyira fontosak. Azért a lehetőségeket mi is megpróbáljuk kihasználni. Már beadtunk egy számítástechnikához, szoftverfejlesztéshez kapcsolódó pályázatot. Ez egy 300 milliós tétel, és hamarosan talán már lesz eredmény is. Mindenesetre számítunk rá. Volt azonban egy másik programunk is, amelyhez nem nyertünk forrást. A piacon akarunk egy kis rendet tenni, de az a projekt el se jutott az EU-ig, mert már a kormány kihúzta a listáról.

- Ezt hogy érti?

- Az elképzeléseink nem illeszkedtek eléggé a regionális fejlesztési elképzelésekbe. Van ilyen. Viszont nyertünk kisebb, néhány milliós pályázaton, de az még nem abból a sok ezer milliárdos fejlesztési pénzekből jött, amelyekről olyan sok szó esik. Voltak eddig is mindenféle lehetőségek, amelyekből ezt-azt el lehetett csípni.

- Maradjunk inkább ennél a lehúzta a kormány ügynél!

- Kétségtelen, hogy több eséllyel indul egy kormánypárti polgármester kerülete vagy egy olyan városrész, amelynek az összetétele közelebb áll a koalícióhoz.

- Gondolja, hogy az EU-ban bárki nézi, hogy milyen színű egy kerületi önkormányzat Budapesten?

- Legalábbis szerintem. De ezt tudomásul kell venni. Ugyanakkor úgy érzem, hogy vannak nehézségek az EU-nál is, de szerintem nincs különösebb gond. Mi az EU-s képviselőkkel jó viszonyban vagyunk, jó információink vannak Brüsszelből. Ha úgy tetszik, akkor lobbizásban jók vagyunk.

- Ezt hogyan kell érteni? Mi köze egy pályázatnak a lobbizáshoz?

- Azért a dolgok elsősorban Brüsszelben dőlnek el. Ott határozzák meg a feltételeket, vagyis némiképp biztosan lehet befolyásolni, hogy pontosan mire adnak pénzt, és azt hogyan kell elkölteni. Alapvetően mi is azt tesszük, amit a többi kerület, de lehet, hogy mi többször kérdezünk rá a lehetőségekre. Ez is egy út. Persze szeretnénk létrehozni egy olyan társaságot az önkormányzaton belül, amelyik kifejezetten az EU-s pályázatokat figyeli. Tudomásul kell venni: annak a korszaknak vége, hogy te saját erőből százszázalékosan megfinanszírozol egy jelentősebb beruházást. Csak úgy tudsz nagyobbat lépni, ha pályázol és nyersz. Ezért kell egy profi csapat, olyan emberekből, akik beszélnek nyelveket, ismerik és folyamatosan figyelik az EU-s jogszabályokat, jól kommunikálnak és vannak ismeretségeik. Egy ilyen csapat felépítése és működtetése sok pénzbe kerül, de erre nem szabad sajnálni, mert jó esetben megtérül.

- Nem késtek el ezzel egy kicsit? Sok helyen már évekkel ezelőtt létrehoztak ilyen irodákat, és most, amikor a pályázati dömping várható, már némi rutint is szereztek, és ugrásra készek.

- Talán, de nem hinném, hogy már késő. Van annyi csinálnivalónk az elkövetkező hét év alatt, hogy soha nincs késő. Szerintem ennek a 7-8000 milliárdnak Magyarország csak a töredékét fogja lekérni. Amikor azt hallom, hogy bejön az a rengeteg pénz, és akkor itt lesz majd a Kánaán, akkor én azt mondom: dehogy lesz. Annyi pénz nem jut el hozzánk.

- Ez kicsit olyan euszkeptikus hozzáállás. Nem túl optimista.

- Nem. Eurealista vagyok. Előfinanszírozásos az egész rendszer. Nemcsak önrészt kell felmutatni, hanem meg kell fizetni a kamatokat, és még egy 50-60 millió forint előteremtése is gondot fog okozni. Ma az önkormányzatok kivétel nélkül számlahitellel működnek. A kerületi önkormányzatok a saját helyi bevételeikből tartják fönn magukat. Ezek döntő része, körülbelül 80 százaléka helyi adó, ami azonban két részletben folyik be. Áprilisban és decemberben érkeznek a helyi adók, a gépjármű- vagy az iparűzési adó. Így, egy összegben kapjuk meg a hozzájárulásokat is az állami feladatok ellátásáért. De ez a béreknek a 40 százalékát se fedezi. Működni viszont folyamatosan kell. A számlavezető nagyon kedvező feltételekkel adja a pénzt, ebből működünk az első három hónapban, aztán a negyedikben kiegyenlítjük a számlát, amely talán elég még az ötödik-hatodikra is. Aztán ez megismétlődik, illetve decemberben zárod az évet. Egy 15 milliárdos költségvetésnél ha van 50 millió mínuszod, az nem jelentős.

- Mennyire elég ez a két részletben beérkező pénz?

- Ez fedezi a működést, de beruházásra, fejlesztésre már nem jut pénz. EU-s pályázatokra eleve csak azok az önkormányzatok számíthatnak, amelyek nincsenek eladósodva. Nem akarok példálózni, hogy mely kerületek azok, amelyekről konkrétan tudom, hogy nagy bajban vannak.

- De Újpest nem ilyen?

- Szerencsére nem. Mi számítunk az EU-s forrásokra. Fél év múlva pályázni fogunk, hogy rendbe tehessük a városközpontot. A metróvégállomás és a városháza környékét, az István teret a piaccal együtt, ahol a keramitos parkoló a végletekig lerobbant. Ez egy nagy öszszegű beruházás volna, amely elérheti a milliárdos nagyságrendet, ezért csak pályázatból lehet finanszírozni

- Szóval jókora önrészt kell felmutatni.

- Elkülönített alapunk nincs, de elő tudjuk teremteni. Vannak például nagy értékű ingatlanjaink, amelyeket lehet hasznosítani. Persze nem úgy, hogy eladjuk. Van egy vállalkozásunk, az Újpesti Vagyonkezelő Rt., amely kivitelezéssel foglalkozik. Ez egy 20 milliárdos cég, százszázalékos önkormányzati tulajdonban. Miért adnánk el az ingatlanjainkat idegeneknek, amikor átadom a vagyonkezelőnknek, és az épít lakásokat. Az az rt. is lépjen ki a valódi piacra, és méresse meg magát. Épített már lakásokat, el is adtuk. Ha úgy tetszik, ez az önkormányzat valódi vállalkozása. Most erre kell ráfeküdnünk.

- Végül is mi volna a legnagyobb falat, amire a leginkább kellene pénz?

- Amit már mondtam. A belső kerület rekonstrukciója. De a közlekedési és parkolási rendszert is teljesen át kell alakítani, mielőtt megépülne a Megyeri híd, mert akkor nagy bajok lesznek. Ha átadják, mindjárt utána lezárják majd a Margit hidat egy, de inkább kettő évre, utána lezárják az Árpád hidat, és ez folyamatosan így megy majd tovább. Vagyis nem lesz több hídja Budapestnek, mert egy épül ugyan, de egy másik mindig kiesik. Csináltunk egy közvélemény-kutatást. Az autósok 70 százaléka, akik a Szentendrei utat használják, az új hídon jönnek át Pestre, miközben már így is nagy a forgalom. Az M3-as reggelente használhatatlan, mert a város határáig ér a sor, a Váci út használhatatlan, mert a kettesről sem lehet rendesen bejutni, az M0-s pedig még ki tudja, mikor lesz kész. A forgalom beszivárog majd a kisebb utakra és a mellékutcákba. Az észak-budai forgalom 70 százaléka rá fog zúdulni Újpestre.

- Azért főutat mégsem fog építeni egy kerület.

- Azt nem, de hoznunk kell egy rendeletet, amivel kitiltjuk a teherautókat és megváltoztatjuk a parkolási rendet. Jelenleg nem kell fizetni a parkolásért. Rengetegen vannak, akik északról jönnek be a városba, itt leteszik az autót, és mennek tovább metróval. Most a Budáról jövők is ezt fogják csinálni. Ezért egész Újpesten bevezetjük a parkolási díjat, de az újpestieknek nem kell fizetni. Úgy képzeljük, hogy az autó szélvédője mögé kell tenni a gépjárműadó befizetési csekket, és az lesz az ingyenes parkolójegy.

- Ehhez talán nem kellenének EU-források.

- Nem, de nagy beruházási igény egy parkolóház, és mi legalább kettőt akarunk, valamint egy mélygarázst a piac melletti keramitos parkoló alá.

- Szóval még egy városrész, ahol a piacnak annyi?

- Isten őrizz. A piac az kell, persze nem csak azért, mert oda járok fröccsben sakkozni. Nálunk bevásárlóközpont sincs, mert védjük a helyi kereskedőket. A miénk az utolsó olyan kerület, ahol még megtalálható a klasszikus városközpont, ahol egymás mellett van a piac, a nagytemplom és a városháza. Ez olyan érték, amelynek megőrzésére költeni kell. Ehhez várunk uniós támogatást. Egy ilyen helynek, mint a miénk, őrizni kell a múltját. Különösen most, hogy Újpest száz éve lett községből rendezett tanácsi várossá. Ezt a városházát még a község építette. Akkoriban egy falu megengedhette magának, hogy ilyen palotát építsen. Pedig nem volt EU. Hol épít ma magának ilyen épületet egy település? Ma erre is csak pályázattal lehetne összeszedni a pénzt. Akkor a 60 ezres lélekszámával Újpest volt Európa legnagyobb faluja. Most száz év után itt az ideje, hogy kicsit ismét felvirágoztassuk Újpestet. Ehhez kellene az EU segítsége, mert másként nem fog menni.