Pion István
A Hetvenes háló
Horkolás. Lábszag. Csoszogás.
Hetvenféle alvási pozíció.
Mintha fogolytáborban, összezárva.
Hetven tizennégy éves fiú.
A nevelő, illetve prefektus
egy nagy hasú ferences, aki
számításaink szerint körülbelül
négyszer kerülte meg állandó
mászkálásával a földet.
Horkolás. Lábszag. Csoszogás.
Éjszakánként hetven fiú álma,
hogy haza megy.
Egymás hegyén-hátán fekszünk.
Meg kell osztanom a szekrényemet.
Ez a fele az enyém, az a tied.
De mindig a kisebbik fele jut neked.
Horkolás.
Felébresztem, megfordul. Jó.
Most remeg az ágy,
valaki játszik a micsodájával.
„Nem akarod ezt a vécén csinálni?!"
Lábszag.
Büdös, hát kénytelen vagy,
de egyedül nem megy.
Kell valaki! Kellenek valakik!
Bedugjuk a bűnöst ruhástól a zuhany alá.
Hadd szokja. De már nem büdös.
Csoszogás.
„Ne csoszogj!"
„Nem hallod?!"
„Szétverem azt a hülye fejed, ha nem hagyod abba!"
Véres, de többet nem csoszog.
Halkan siklik éjjel a fürdőbe, szinte lebeg.
Angyal. Repül. Nem csoszog.
Rend van. A rendetlenség nem létezik.
Aki nem bírja a rendet, hazamegy.
És az is haza megy, aki sír esténként.
A könnyel megtelik a párna
és könnyzsák lesz, amit haza kell cipelni.
Mindenki szeme láttára.
Mi ott maradunk. Nem sírunk. Ha mégis...
Most már kibírjuk. Mert.
Öregedik?
Rejtvényt fejt, számos radírnyom jelzi,
hogy ez most nem úgy megy, ahogy kéne.
És ha kérdezem, hogy segítsek-e,
rám se néz. Mintha tőlem is félne.
Aztán lefekszik, újságot olvas
és háborog a bulvárhíreken,
közben meccset néz, szidja a bírót.
Persze ki másnak? Naná, hogy nekem.
Végül elalszik, horkol és szuszog,
de hajnalban kel, mint az öregek.
Ilyenkor zörög, pakol, toporog.
Kicsit halkabban - szólok -, ha lehet.
Szerinte minden igazságtalan,
sőt akár még én is az lehetek.
A szíve a helyén: a szájszegletén.
Már majdnem olyan, mint a gyerekek.
Két határ
1
Leülsz, világok tűnnek el belőled,
a tévében bilincselt asszonyok,
a szőke haj lobog most tüntetőleg,
s kezedben a félelmet markolod.
Az élvezet határtalan. Kimérten.
És ringatóan leng a fekhelyed.
Miért nem rajtad van bilincs? Miért nem?
S a nő teste miért csak vágy lehet?
2
Az asszony lejti nászi táncát, mintha
nem tudná: nem gerjedsz cselédre már.
Csak a kezed, te, csend, s a szőke minta.
De nőd most új erődre vár.
Az élvezet határos és sajogva
fáj. Elmennél. El innen máshova.
Menekülnél egy kis hitvány sarokba:
ne kelljen többé párosan soha.