Vasárnap

„Mert nem tudják vala még az írást,

hogy fel kell támadnia a halálból."

Ilyen tehát. Ez a feltámadás:

a viselős Hold máris elvetél;

vonagló terhe a nemlétbe hull.

Én így zuhantam nemlétből a létbe.

Mint kvantumok: vagyok és nem vagyok.

Mint zöld posztón a biliárdgolyó;

verődve fény- és árnyfalak között,

melyiknél nyugszom el, nem tudhatom.

Ha lázadtam is néha, elfogadtam,

hogy éljek, mint megelevenedett

terv, mely határoz más tervek felett.

Csak most látom, hogy határaimat

oldottam el: nincs végem, kezdetem;

az emlékképem valóságosabb,

mint amilyen valaha is lehettem.

Álomban

Zuhanok. Egészen magasról, és

a végzet előtt jön a lebegés,

édeskés ízű... lassan forr a nap,

boszorkánykonyhán furcsa kotyvalék;

vizsgák a sosemvolt iskolában,

kavargó katalóguscédulák,

ha akarom, ha nem, szólíthat bárki,

egymásba olvadó igeidők

közt lehetek bárhol; de védtelen.

Szerzőink könyvei