Attitűd

Megnyerő udvariatlansággal utasítom el

Az olvadt mázú, megdézsmált torta maradványait.

Sérti üzleti érdekemet az átszabott modell:

Nem állhatom az oktatót, ki csak hallgatni tanít.

Kivonom a cégből maradék részvényeimet is:

Az értekezleten született meg végső döntésem.

Szövegét támadhatja tőlem száz lelkes szervilis,

Akkor sem küzdök már tovább, a semmiért egészen.

Amiért keveselltem a kiutalt szókészletet,

Töröltek a névsorból. Ajtómra új tábla fúrva.

Mint bürökpoharat, kell kiürítenem a helyet,

Terveimet idegen férfi váltja majd valóra.

Persze ne érts félre, örülök, hogy újra járhattam

Veled fent, az ajánlott magasságon. Hálás vagyok.

Két hónapig nevettem, mint gyerek a vidámparkban;

És tudom, repülsz majd egy tiszteletkört, ha zuhanok.

Múltidéző

Most minek tagadjam?

Komolyan számoltam veled, bemértelek, mint főépítész

Az ígéretes fekvésű, kiterjedt ősmasszívumot.

Terveim voltak, és az ötlet nagy haszonnal kecsegtetett...

(Biztosnak tűnt a siker, mikor pezsgőt bontottunk az éjféli erkélyen.)

A beruházás furcsaságát csak fokozta a szokatlan választás:

Télen fogtunk a művelethez, talán ezért is lett olyan kedves végül.

Az alapok fektetése még rendben lezajlott,

Munkánk csak a felépítmény magasságában fagyott be.

(Nem mintha nem figyelmeztetett volna viharjelzések sora.)

Először a túltermelés, gazdasági válság,

Aztán a megszorítások hatása jelentkezett -

Szűk lett a piac: az albérleti szoba felduzzadt udvartartásodnak,

Úgyhogy lekorlátoztad a látogatási időt.

Amíg a megritkult vizitek újabb alkalmára vártam,

Kifogyott alólunk a telefonbeszélgetések és szöveges üzenetek

Lendületet biztosító kerozinja.

Ráadásul feltámadt a szél is, úgyhogy elváltunk egymástól, mint ágtól a levél.

(Hallgatás övezi, hogy melyikünk döntött végül.)

Fáradok. Idefent, hegyi sétáim alkalmával

Folyton elbotlok gondolataimban,

Mikor hatni kezdenek a szanatóriumi szerek.