Cukros vízzel

Olyan vagyok, akár a cukros

vízzel megöntözött leander,

melyre gyűlnek a szúnyogok:

Vivien, Márta, Szilvi, csak úgy

tartoztam hozzátok, ahogyan

a tájfun szemében szélcsend honol.

Szerelmetek, miként az etruszk

idióma, tökéletesen

rekonstruálható és mégis

érthetetlen. Szobáitokat

megnyitottátok előttem, s azok

egyenként is végteleneknek

bizonyultak: csupa lebombázott

székesegyház volt, melyekből

elpárolgott a Mindenható.

A csók csupán kisvárosi

allűr volt számotokra, s mikor

mezítelenül fölkeltetek

mellőlem, cukros vizet adni

a szoba növényzetének,

én a szénmonoxid-detektort

a fürdőszobába is magammal

cipeltem, mert a bojler is

titeket szolgál, és valóban:

míg szerelmünk mocskát sikáltam

magamról, egy kósza vízsugár

a készüléket eltalálta,

s az megrázott, akár vasárnap

délután és hétfő délelőtt

kettős fronthatása.