A Mozgó Világ internetes változata

Csereklei Gábor-File Szabolcs

Gyorsjelentés a magyarországi fogyatékosok helyzetéről

Magyarországon a fogyatékosok aránya a teljes lakosságon belül eléri a 7 százalékot, ennek ellenére a fogyatékosság társadalmi problémájának kezelése, a fogyatékosügy jelentőségének megítélése fölöttébb ellentmondásos. Egyfelől egyes intézmények munkatársai figyelemre méltó eredményeket mutatnak fel, például a fogyatékos (látás-, hallás-, mozgássérült) gyermekek tanításában, másfelől a fogyatékosok munkához jutását, önálló életvitelét lehetővé tevő szociális szolgáltatórendszer fejletlen, a meglévő intézmények által biztosított szolgáltatások a fogyatékosok nagy része számára szinte elérhetetlenek.

 

A szociális ellátórendszer
fejletlensége

 

„Jelenleg nagyon kevés fogyatékos embernek van módja teljes életet élni Magyarországon. A fogyatékosokat elkülönítik és diszkriminálják. Szabad mozgásukat környezeti akadályok gátolják, hiányoznak a megfelelő segédeszközök, illetve a megfelelő segítőszemélyzet, és nincs információjuk arról, hogyan javíthatnának helyzetükön. Nagyon sokan intézményesített minigettókban laknak, ahol se szabadságuk, se magánéletük nincs." (Tausz Katalin)

Mindebben jelentős az állam felelőssége. Ez annak ellenére így van, hogy a Magyar Köztársaság is csatlakozott a gyermekek jogairól szóló 1989-es ENSZ-egyezményhez, amely megfogalmazza, hogy a fogyatékos gyerekeknek is - személyiségük legteljesebb kibontakozása érdekében - joguk van az oktatáshoz, képzéshez, az egészségügyi ellátáshoz, a gyógyító neveléshez, a munkára való felkészítéshez és a szabadidős tevékenységekhez.

A fogyatékos gyermekek ellátásában az állami szerepvállalás Magyarországon meglehetősen csekély. A pénzbeli juttatások rendszerében a fogyatékosok esetében nem különülnek el a megélhetés alapjául szolgáló jövedelemhelyettesítő ellátások a fogyatékos állapotból eredő többletköltségek fedezésére szolgáló juttatásoktól. Ez nem csupán a felnőtt fogyatékosok esetében igaz, hanem a gyermekeknél is.

A fogyatékos gyermekeknek járó pénzbeli juttatások közül talán a legfontosabb az alanyi jogú, emelt összegű, hosszabb ideig folyósított családi pótlék. Gyermekgondozási segélyekre a fogyatékos gyermek tízéves koráig jogosult a szülő. A fogyatékos gyermekük gondozása miatt munkaerő-piaci szerepet vállalni képtelen hozzátartozók vehetik igénybe az ápolási díjat. A mozgáskorlátozott gyermek hozzátartozója részesülhet közlekedési kedvezményekben és lakáscélú támogatásban. A helyi önkormányzatok különböző, más családoknak is adható segélyfajtákkal (átmeneti segély, lakhatási segély, nevelési segély stb.) egészíthetik ki az érintett családok alacsony jövedelmét.

A vizsgált családok véleménye megoszlik arról, hogy a kapott juttatások és támogatások milyen mértékben fedezik a fogyatékos gyermekkel kapcsolatos többletkiadásokat. A családok fele szerint a támogatások a kiadásaik 10 százalékát fedezik. 25 százalék esetében a kiadások harmadát, 12 százalék szerint a felét fedezik a támogatások. A családoknak mindössze 9 százaléka véli úgy, hogy a kapott juttatások a többletkiadásaik több mint felét fedezik.

A fogyatékos gyermek gondozása, nevelése sokféle nehézséget okoz a családok számára. A többletkiadásokat - mint láthattuk - az állam által biztosított források csak részben kompenzálják. Emellett különösen a súlyosan fogyatékos gyermekek folyamatos gondozói jelenlétet igényelnek, ami nem csupán azzal jár, hogy egy családtag kényszerűen kiesik a munkaerőpiacról, hanem erőteljes fizikai és pszichés megterhelést is jelent. Bár alternatívaként mindig ott van az intézeti elhelyezés, sokan mégsem válnak meg családtagjaiktól. Egyesek lelkiismereti kérdésként kezelik, másokat a férőhelyek hiánya vagy a sokszor rettentően magas térítési díj tartja vissza. Előfordulnak - nem is kis számban - olyan háztartások is, amelyekben a fogyatékos családtag az egyetlen pénzbeli jövedelem. Ilyen esetben a család természetesen nem érdekelt az intézeti elhelyezésben, ami pedig javítaná valamelyest a fogyatékos helyzetét.

A KSH felmérése szerint a többletkiadások és a nappali elhelyezés mellett a közlekedés és az információhiány is égető problémát jelent a sérült gyermeket nevelő családok számára.

A gyermekük fejlesztése érdekében igénybe vehető szolgáltatásokat a családoknak mindössze harmada használta ki teljes mértékben. 35 százalékuk ismeri a szolgáltatásokat, de a közlekedés nehézségei és anyagi okok miatt nincs lehetősége igénybe venni őket. 30 százalékuk egyáltalán nincs tisztában a különféle lehetőségekkel.

Azonban ahogy ez a felmérésből is kiderül, a legnagyobb gondot a fogyatékosok foglalkoztatottságának a hiánya jelenti.

 

Oktatás: a társadalmi integráció forrása?

 

Az elmúlt évtizedben hazánkban egyre inkább megfogalmazódtak a sérült emberek igényei, a sajtóban nyíltabban megjelentek problémáik, felszínen vannak gondjaik. Tagadhatatlanul nagyobb az odafigyelés, bár ez még nem az igazi odafordulás. Tudatosult ugyan a társadalomban, hogy vannak sérült állampolgárok is, az értük folyó cselekvés azonban igencsak akadozik. A fejlődést „észrevehetőnek" tartják a szakemberek, s lassúnak azok, akiket érint.

Különösen fontos, hogy a fogyatékos emberek jogát törvények biztosítsák, ez ugyanis a belépő a társadalmi egyenlőség felé vezető úton. Magyarországon az 1993-ban elfogadott LXXXIX. törvény a közoktatásról megnyitotta annak a lehetőségét, hogy a fogyatékos gyermekek specifikus oktatása fejlődésnek induljon. Az esélyegyenlőség megteremtésének ugyanis egyik legfontosabb intézménye az oktatási rendszer. Az iskola nem csupán a szocializáció fontos színtere, hanem itt dőlnek el a munkaerő-piaci lehetőségek is. A fogyatékos emberek jelentős iskolázottsági hátrányban vannak a teljes népességhez képest. Az iskolai hátrányok képződése már a legkisebb gyermekek között megkezdődik: sokan semmiféle iskolai tanulmányba nem kezdenek bele.

A 2001-es népszámlálás alapján a fogyatékos emberek közel 32 százalékának semmilyen iskolai végzettsége nincs, és mindössze 5 százalékuknak van felsőfokú iskola végzettsége. A specifikus oktatás hiányát jelzi, hogy a sérült gyermekek mindössze 11,2 százaléka végezte tanulmányait valamilyen speciális általános iskolában.

Az iskolai végzettség mellett a fogyatékos és nem fogyatékos emberek területi megoszlása is jelentős eltérést mutat. A fogyatékos emberek magasabb arányban élnek községekben és kevésbé a nagyvárosokban és a fővárosban, mint a nem fogyatékos népesség, ami az oktatási lehetőségekből való kirekesztettségüket tovább súlyosbítja.

Fogyatékos gyermeket nevelő családoknak folyósított kiegészítő támogatások
gyakorisága (százalékban)

 

Rendszeres támogatás 28,3

Alkalmankénti támogatás 24,1

Nem részesült támogatásban 13,5

Nem kért támogatást 20,6

 

Forrás: KSH

Fogyatékosok és nem fogyatékosok iskolai végzettsége (százalékban)

 

Fogyatékos Nem fogyatékos

 

 

Forrás: KSH

Fogyatékosok és nem fogyatékosok településtípus szerint

 

Fogyatékos Nem fogyatékos

 

Forrás: KSH

Az iskolai végzettség és a településtípus szoros összefüggését mutatja, hogy a községekben a fogyatékosok iskolázottsági lemaradása súlyosabb, mint a nem fogyatékosoké. Több mint egyharmaduk az általános iskolát sem végzi el, 80 százalékuk pedig legfeljebb alapfokú végzettséget szerez. Ha pedig továbbtanulnak, akkor is inkább szakmát szereznek, ellentétben a városlakókkal, akik jellemzően a felsőfokú tanulmányokat előkészítő középiskolában járnak.

Az iskolai hátrányok a cigány származású gyermekeket fokozottan sújtják. Ők nagyobb arányban vannak a fogyatékosok között, mint a teljes népességben. Miközben az értelmi fogyatékosok aránya az egész fogyatékos népességben 19,8 százalék, arányuk a cigány lakosság körében meghaladja az 58 százalékot.

A számadatok után térjünk vissza a korábban már említett 1993-as oktatási törvényre, ami minden gyermeket képezhetőnek tekint, s megfogalmazza, hogy a fogyatékos gyermekeknek az állapotuknak megfelelő óvodai nevelésben, oktatásban kell részesülniük. (A fogyatékos gyerekek közel egyharmadának nincs semmilyen iskolai végzettsége.) Ugyancsak e törvény rendelkezik arról, hogy a fogyatékosság jellegének megfelelő oktatási intézményeket (iskolai tagozatot, szakiskola, kollégium stb.) kell létrehozni.

Az integrált oktatás megteremtéséhez azonban - ahogy azt a tapasztalat is mutatja - nem elégséges a jogszabályokban kifejezett állami akarat: személyi és tárgyi feltételek is kellenek, a megfelelően képzett szakemberek és a speciális eszközök nélkülözhetetlenek. Ezek híján a fogyatékos gyermekek a pedagógusok jó szándéka ellenére is kedvezőtlen helyzetbe kerülhetnek.

Tausz Katalin egy látási fogyatékosokkal foglalkozó általános iskolában szerzett tapasztalatait a következőképpen öszszegzi:

„Ez az iskola természetes emberséggel fogadta a vak gyerekeket, és próbált minden tőle telhetőt megtenni annak érdekében, hogy megkönnyítse az ottani életüket. Igyekezett egy veszélyforrástól mentes, védő-óvó környezetet kialakítani körülöttük, amelyben minden tevékenységet alárendeltek a gyermekek biztonságának, kényelmének, kiszolgálásának. Ennek érdekében, s nem ismervén a vak gyerekek képességeit, felmentették őket egy sor tárgyból, nem hívták meg őket a tanulmányi kirándulásokra, előfordult, hogy semmilyen tisztséget nem bíztak rájuk. Ennek a hozzáállásnak a következményeként szomorú, az eredeti szándékkal ellentétes irányú folyamat indult be, s a vak gyermekek peremhelyzetűekké váltak."

Mint láthattuk, a fogyatékos gyermekek oktatásának törvényi szabályozása adva van, ennek ellenére az egészséges és a sérült gyermekek között óriási szakadék húzódik. Szakadék, amely később a foglalkoztatottság terén szinte áthidalhatatlanná válik.

 

Egyenlőtlen esélyek
a foglalkoztatottságban

 

A nehezedő munkavállalási feltételek csak az egyik oka annak, hogy a fogyatékosok jelentős része gondokkal küszködik az elhelyezkedésben. Azok ugyanis, akik fizikai vagy szellemi képességeikben korlátozva vannak, még a gazdasági fellendülés idején is nehezebben találtak állást, mint egészséges társaik. Ennek nemcsak a képességek korlátozottságában rejlik a magyarázata, hanem abban is, hogy a munkaadók és a társadalom általában előítéleteket táplál irántuk, így a fogyatékosok iránti munkaerő-piaci kereslet igen alacsony. Ez egyfelől abból adódik, hogy a munkaadók nem eléggé informáltak a fogyatékosokkal kapcsolatban, és ennek nyomán félelmeik vannak a fogyatékosok által végzett munkát illetően: meg vannak győződve arról, hogy a fogyatékosok feltétlenül alacsonyabb teljesítménnyel végzik a munkát, vagy azt hiszik, hogy csak nagy és speciális beruházásokkal hozhatók létre az olyan munkakörülmények, amelyek között a fogyatékosok is hatékonyan dolgozhatnak. Az sem ritka, hogy a munkaadók attól tartanak, hogy a fogyatékosok magukra és másokra nézve veszélyesebben dolgoznak, és könnyebben okoznak balesetet, mint az egészséges munkavállalók. Ennek következtében az enyhe értelmi fogyatékosok 29 százaléka, a középsúlyos értelmi fogyatékosok mindössze 18 százaléka tartozik a foglalkoztatotti körbe.

A felnőtt értelmi fogyatékosok munkavállalói státus szerinti megoszlása (százalékban)

 

Fogyatékosság

 

Forrás: KSH

Az a tény, hogy a fogyatékosok iskolai végzettsége - mint ahogy korábban láthattuk - a lakossági átlagnál jóval alacsonyabb, döntő mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a fogyatékosok legtöbbször csak alacsony beosztású, rosszul fizetett és instabil állásokhoz juthatnak. Az aktív keresők legnagyobb része fizikai munkát végez, betanított vagy segédmunkás.

A szakképesítés jellege a fogyatékosok körében (százalékban)

 

Fogyatékosság

Enyhe Középsúlyos

 

 

Forrás: KSH

Mindemellett a munkahelyi létszámleépítéseknek a fogyatékosok (és a cigányok) esnek elsőként áldozatul. Az említett tényezőkből adódóan a fogyatékosok a munkaerőpiacon sokoldalúan hátrányos helyzetű csoportot alkotnak.

A formális foglalkoztatottságban részt venni nem tudó vagy erre alkalmatlan fogyatékosok azonban nem töltik tétlenül az életüket. A háztartás sokuk számára nemcsak hasznos tevékenységek körét, hanem a napi elfoglaltságot és az önbecsülést megalapozó értelmes munkavégzést is megteremti.

Valóságkontroll: a fogyatékosok elhelyezkedési esélyei
a magyar nagyvállalatoknál

 

A fogyatékosok és megváltozott munkaképességű emberek integrációját a hazai munkaerőpiacba eddig csak kevés kutatás vizsgálta. Közülük az egyik Keszi Roland, Komáromi Róbert és Könczei György 2002-ben végzett felmérése, amely azt vizsgálta, hogy a fogyatékosok milyen foglalkoztatási jellegzetességek mellett (például területi megoszlás, nem, kereset, külföldi-magyar vállalat) vállalnak munkát hazánk 200 legnagyobb gazdasági társaságánál.

A 200 elemű mintába került magyar hazai vezető nagyvállalatok nagyobbik hányada, 58,1 százaléka foglalkoztat megváltoztatott munkaképességű munkavállalókat. Ez az arány „európai szemmel" nézve is kimondottan jónak mondható, azonban a részletes vizsgálódás után a kép már nem ennyire kedvező. Ugyanis az összlétszámhoz képest (330 ezer fő) a fogyatékos foglalkoztatottak száma mindösszesen 1,5 százalék (5552 fő). (A fogyatékosok aránya a teljes lakosságon belül 7 százalék!)

A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató vállalatok a legnagyobb arányban mozgásszervi fogyatékos munkavállalókat alkalmaznak, értelmi fogyatékos embereket szinte alig (3,8 százalékban). A fogyatékos munkavállalókat nemenként vizsgálva 60-40 a százalékarány a férfiak javára, vagyis a nemi egyenlőtlenség - akárcsak a magyar munkaerőpiac egészén - itt is megfigyelhető. A nemi egyenlőtlenség azonban területi egyenlőtlenséggel is párosul: miközben Budapesten és Pest megyében közel 50 százalék a nők aránya a foglalkoztatott fogyatékosok között, Észak-Magyarországon ez az arány mindössze 10 százalék! Hasonló területi megoszlás figyelhető meg a kereseti viszonyok tekintetében is: bár országos szinten elmondható, hogy a fogyatékos emberek bruttó keresete mintegy 25 százalékkal alacsonyabb egészséges társaikénál, Budapesten és Pest megyében az országos átlagnál kisebb, Észak-Magyarországon nagyobb különbségeket tapasztalhatunk.

Képzettség tekintetében a felsőfokú végzettségű munkavállalók alulreprezentáltak, a középfokú végzettséggel rendelkezők hozzávetőlegesen azonos arányban szerepelnek, az alapfokú végzettségűek pedig felülreprezentáltak a teljes foglalkoztatotti létszámhoz viszonyítva.

A korábban felsorolt egyenlőtlenségek közül (foglalkoztatott fogyatékosok száma, nemi és területi megoszlás, kereset, képzettség) szinte mindegyik jelentkezik a tulajdonosi szerkezetet vizsgálva. A külföldi tulajdonú vállalatoknál dolgozó megváltozott munkaképességű munkavállalók helyzete relatív és abszolút értelemben jobb, mint a magyar tulajdonú vállalatoknál dolgozó, hasonló munkaerő-piaci szegmenshez tartozóké. A nemi és területi egyenlőtlenségek, valamint a havi bruttó keresetekben jelentkező relatív hátrány legkevésbé a külföldi tulajdonú vállalatoknál érzékelhető. Emellett a külföldi tulajdonú cégek nagyobb arányban foglalkoztatnak szellemi munkát végző megváltozott munkaképességű embereket, mint más munkaadók.

A 200 hazai nagyvállalatnál foglalkoztatott megváltozott munkaképességű

munkavállalók megoszlása

fogyatékosság szerint (százalékban)

 

Mozgásszervi fogyatékosság 43,0

Irodalom

Bánfalvy Csaba: A felnőtt értelmi fogyatékosok munkavégzési jellemzőiről. Esély, 1997/4.

Béres Csaba: Halmozottan hátrányos helyzetben - fogyatékos gyermekeket nevelő családok a társadalomban. Esély, 1997/6.

Czike Klára-Tausz Katalin: Gyorsjelentés a szegénységről. Budapest, 1996, Szociális Szakmai Szövetség.

Keszi Roland-Komáromi Róbert-Könczei György: Fogyatékos és megváltozott munkaképességű munkavállalók a 200 legnagyobb hazai vállalatnál. Munkaügyi Szemle, 2002. december.

Tausz Katalin: A fogyatékos emberek társadalmi integrációjának egyes kérdései Magyarországon. Budapest, 1995, Aktív Társadalom Alapítvány.

Tausz Katalin: A fogyatékos gyermekek helyzete és a civil társadalom az átmenet időszakában. Esély, 1997/6.

Vekerdy Zsuzsanna: A sérült gyermekek helyzete Magyarországon: küzdelem a társadalmi elfogadásért. Esély, 1997/6.

2001. évi népszámlálás: A fogyatékosok életmódja és életkörülményei. Budapest, 2006, KSH.