Rapai Ágnes
Séta-villanella
Ma átmegyek Budára délután.
Az ember terve csak nagynéha jön be.
Például elalszik ebéd után.
Becsenget X, és ücsörög kukán.
Felhívja Z, ha nem zavar, bejönne.
Naná! Dehogy! Háromkor nincs korán!
Mégsem megyek sétálni délután.
Pedig az ember szívesen köszönne
ennek-annak, és haladna tovább,
az állatkertben nézne kormoránt,
tócsán ugrana át, akár a szöcske,
míg csiklandná a szél a homlokát.
Meglehet, elalszik ebéd után.
Nehéz hassal csak nagynéha jön be
az ember terve, ám holnap talán
majd összejön, a cél megjelölve,
gondolja, s már kérdezi előre,
vajon pulóvert húzzak, kardigánt,
mikor megyek Budára délután.
Érintések
Azért voltak jó álmok is.
Például múlt héten, Barcelona
sétálóutcáját mintha az isten
a Monte da Lema meredek
oldalára fújta volna át.
A térdig érő vízben motorokkal
zúgtak alá a fiúk s a lányok.
Egyszer csak kit látnak szemeim?
Bukósisakban, sítalpakon elsuhan
mellettem a fiam, és önfeledten kacag.
Ha fölébredek, krumplit sütök, gondolom,
semmit nem érzek, de tudom, hogy nem
szállhatok ki az ágyból, mert szétnyílt a
hasam. Na még ilyet! Kár, hogy nem vagyok
orvos, visszavarrhatnám magam magamba.
Éppen filmet cserélnék, amikor megkondul a templom
harangja. Fölkelek, mert tegnap megígértem,
hogy szőkére festem a hajad; gumikesztyűt
húzok, s nézlek a szőke tükörben.
Kár volt ezt álmodni. Majd legközelebb kijavítlak,
visszacsinállak szép feketére...
Egy vég szöveg
az kell nekem
egy vég szöveg
mondjuk fehér
mely eltakar
miket beszélsz
sajnáld magad
ha jólesik
csak mondd tovább
képzeld csak el
milyen csodás
egy vég fehér
tökéletes
nem látható
fehér szöveg
titokzatos
da Vinci-kód
ne mondatok
jelenjenek
meg itt meg ott
pár szó elég
vagy még az sem
hisz mind hazug
ha tintakék
ha meggypiros
és így tovább
egyetlenegy
igaz dolog
egy vég fehér
megbízható
halott szöveg