Irgalmasvérnő visszatekint

Voltam már elhagyatva,

meg persze én is fájtam,

próbáltam az egyensúlyt

tartani a világban.

Lehullott, elrothadt már

vagy harminchárom évem,

egész művészi lettem

a csinált szenvedésben,

s egészen profi abban,

hogy úgy nézzek magamra,

ahogy a gyűjtő tekint

a preparált rovarra,

ahogy a tudós néz egy

boncolt patkány agyára,

okosan, részvét nélkül,

a végeredményt várva.

Voltam alul és felül

a harcban és a szexben,

kit magam alá gyűrtem,

másnap lenyomott engem.

Jó voltam szeretőnek,

És hitvány minden másra,

lassacskán berekedtem

a kéj után kiáltva.

Elpazaroltam mindent,

s nincs kinek számot adnom,

hogy többre voltam szánva,

mégis hiszem és vallom.

Óvszerre nem költök már,

csak néha altatóra,

nézem a hintaszéket,

hol nagymama lettem volna.