Alamizsna

„Esetleges csalódásuk ellensúlyozásaként"

(A történet vége)

Katalin Fraydenegg-Szalachy Asszonynak, a Meine Wurzeln sind anderswo (a gyökereim máshol vannak) 1956-os szimpózium szervezőjének, Budapest, 2006. december 6.

Asszonyom!

Kérem, hogy az Ön által felajánlott 200 eurót ne utalja át számlánkra.

Minden segítséget örömmel veszünk, a legcsekélyebb összeget is, de az „esetleges csalódásuk ellensúlyozására" szánt alamizsnát, amely a jóakaratú emberek magánadakozásából összegyűlt pénzt volna hivatva pótolni, megalázónak tartjuk, visszautasítjuk. A migránsok támogatásának ürügyén Önök valójában magukat ünnepelték, és az egyesületünknek gyűjtött pénzt rendezvényük kiadására fordították. Emlékeztetem: a dobozra az volt írva, hogy adomány a magyarországi menekülteket segítő szervezetnek, a Menedéknek.

A történteket nyilvánosságra hozzuk, a rendezvény fővédnökét, Maria Rauch-Kallat Miniszter asszonyt tájékoztatjuk

Dr. Nemes János

a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület elnöke

(Az előzmények)

2006. június 6-án a Menedék e-mail címére az alábbi levél érkezett:

Laxenburg, 6. Juni 2006

Tisztelt Egyesületi tagok,

Oktoberben lessz a Magyar forradalomnak az 50 éves évfordulója. Čn akkor - 50 éve menekültem szüleimmel Austriába.

Oktober 8. rendezek egy 1-napi Sympiziumot Austriában, a Magyar határ közelében (a konceptusát csatolom)aminek a jótékonysági célja ujra menekültknek megy.

Čs ezzel kapcsolatban értesitem önöket hogy ezen rendezvény tiszta jövedelmét az önök egyesületének szántuk.

Kérem szives véleményüket közölni.

Számos üdvözlettel,

Katalin Fraydenegg-Szalachy

A sajátos stílusú levélnek igencsak megörültünk. Nem is a pénz miatt, hiszen tisztában voltunk vele, hogy a gyűjtés eredménye szerényebb lesz annál, mint amenynyit a magyar, európai uniós vagy ENSZ-es pályázatokon nyerni szoktunk. A Menedék éves költségvetése több mint százmillió, több tucatnyi munkatársunk az ország három menekülttáborában és pesti irodánkban sok száz migránsnak segít, illetve támogatja az onnan kikerültek beilleszkedését. Hadd dicsekedjek el azzal is, hogy idén az ENSZ-től mi kaptuk meg a magyarországi Menedék-díjat. De mégiscsak felemelő és 56 örökségéhez méltó, hogy egy kis osztrák faluban a fél évszázada új életet kezdett magyarok így fejezik ki hálájukat és adják tovább a ma menekültjeinek azt a segítséget, amelyet annak idején maguk kaptak.

Az is megmelengette a szívünket, hogy a Menedék jó híre eljutott a határon túlra. Amikor felhívtam Fraydenegg-Szalachy asszonyt, elmondta, hogy a bécsi Collegium Hungaricumban érdeklődött az iránt, hogyan tudná támogatni a Magyarországra menekülteket. Ott javasolták neki a Menedéket mint a magyarországi migránsokat támogató legnagyobb civil szervezetet.

Hamarosan megérkezett a német nyelvű díszes meghívó a részletes programmal. Tízkor mise, melyet magyar és osztrák főapát celebrál, utána kiállításmegtekintés, 56-os dokumentumfilm, majd magyar néptánccsoport bemutatója. Délután történész-előadások következnek, a zárszó dr. Habsburg Ottóé. Magyar büfé, Fekete András cigányzenekara játszik. Miniszteri fővédnök, szponzori lista. Jóleső érzés volt olvasni a felszólítást, hogy a résztvevők a Menedéken keresztül adakozzanak a magyarországi menekülteknek.

(Az esemény)

Az invitálásnak eleget téve október 8-án, egy verőfényes vasárnap reggel Péteri Györggyel, a Menedék pénzügyi vezetőjével és Mészáros Attila programvezetővel kocsiba ültünk. Két óra múlva ott álltunk a Hegyeshalomtól alig tíz kilométerre lévő Halbturn falucska zsúfolásig telt templomában. A remek templomi kórus interpretálásában meghallgattuk Schubert G-dúr miséjét, utána a prédikációkat, köztük Várszegi Asztrik tökéletes németséggel előadott, közvetlen stílusú, szép beszédét. A pannonhalmi főapát gyermekkora 56-os élményeit elevenítette fel, és tolmácsolta a magyarok háláját a befogadó osztrákok nagylelkűségéért. Beszélt arról is, hogy a szabadsággal okosan kell élni, és a magyarok ma ezt még csak tanulják. Ez két héttel a tévé ostroma után igen bölcsen hangzott.

A mise befejeztével átsétáltunk a szomszédos pompás barokk kastélyba. A mintegy százötven résztvevő látványos nemzetközi csapatot alkotott. A többnyire magyarul zajló csevejből kivettük, hogy eljöttek Angliába, Németországba, de Ausztráliába szakadt középkorú és idősebb emigránsok is. A hölgyek többnyire elegáns kiskosztümöt, az urak öltönyt vagy Eszterházy-kockás zakót viseltek, de akadt, aki bocskaiban vagy tiroli népviseletben feszített.

Az előadóterem bejárata előtt örömmel fedeztük fel az átlátszó plasztikdobozt, melyben szépen gyűltek a Menedéknek szánt a tíz-, húsz-, ötven- és százeurósok. Egy fiatalember megvárta, míg senki sem figyel rá (minket, szerényen odább ácsorgó „menedékeseket" nem vett észre), bedobott egy kétszáz euróst, és elsietett.

Még bementünk a megnyitóra, ahol a helyi notabilitásokat köszöntötték. Sajnálkoztak, hogy Habsburg Ottó egyéb irányú elfoglaltsága miatt nem jelent meg az eseményen. Megnéztük a filmet, de az előadásokra már nem maradt időnk. A húszeurós büféhez sem volt érkezésünk, siettünk haza Budapestre.

(Kijózanodás)

Kicsit vártunk, de nem kaptunk hírt (és pénzt) az eseményről. Október 25-én aztán Péteri Gyuri udvarias köszönőlevelet írt, amelyben többek közt ez állt:

„...Nagyon megható volt látni az emberek adakozását az általunk képviselt nemes cél eléréséhez. A felajánlott összeget a jövő évi nyári gyerektáborunkra szándékozunk fordítani. Immár kilencedik éve szervezünk nyaralást menekült gyerekek részére. Olyan gyerekeknek, akik többsége polgárháborús országból menekült, sérült lelkiállapotban, tele háborús élményekkel, félelmekkel, bizonytalansággal...

...Támogatásukat kérem az Egyesület Raiffeisen Bank Zrt.-nél vezetett alábbi számlájára küldjék:

számlatulajdonos: Menedék Migránsokat Segítő Egyesület

számlaszám: 12001008-00105091-00100001

IBAN: HU02 1200 1008 0010 5091 0010 0001

SWIFT: UBRTHUHB

bankfiók címe: 1054 Budapest, Akadémia utca 6.

Megkeresésüket köszönjük!

A további együttműködés reményében, üdvözlettel:

Péteri György,

gazdasági vezető

Rá négy napra megérkezett a válasz:

Tisztelt Péteri Ůr!

Megkaptam levelét, köszönöm a gratulációt és örülök, hogy jól érezték magukat Halbturnban.

Rendezv´nyünk elszámolása még folyamatban van, hiszen az adományokból kell fedeznünk minden kiadásunkat, többet között a müszaki berendezés felszerelését, a zene, a felszolgálás, a virágdiszek, a vacsora, a prospektusok, a posta stb. kiadásait. Amenyiben az utolsó számlákat is a Halbturni iroda (a rendezö) kifizette és a leszámolás végleg kész lesz, természetesen azonnal átualjuk az Önök által megadott számlára a fennmaradt összeget.

Szivélyes üdvözlettel,

Fraydenegg-Szalachy Katalin

Péteri Gyuri a következő megjegyzéssel küldte tovább nekem az e-mailt:

„Hát arra a dobozra nem egészen ez volt írva...

Erre mondta egy öreg vendéglátós kollégám, hogy költse patikára..."

(Hideg zuhany)

A következő levélre december 4-ig kellett várnunk:

Tisztelt Péteri Ůr,

sajnálattal kell közölnünk, hogy az a héten rendezvény-elszámolás eredményeként nem maradt tiszta hasznunk, miután egyes kiadások váratlanul magasaknak bizonyultak.

Esetleges csalódásuk ellensulyozáseként viszont a napokban átutalunk Önöknek adományként a megadott számlára 200 ¤-t.

Munkájukhoz továbbra is sok sikert kivánva, szivélyes üdvözlettel:

Katalin Fraydenegg-Szalachy

Péteri Gyuri írásos zárszava: „Na, erre kössünk csomót!!"