Csengery Kristóf
Bent és kint
Meleg, homályos sarokban,
tompán és némán gubbaszt
az idő. Olykor megmozdul
egy macskanyújtózásnyira,
megropogtatja elmerevedett
gerincét, egyébként azonban
szünetel a lét, kétségtelenül.
Kint a fagyos sötét nem érlel
várakozást. Néha szél támad:
zörgő, dermedt ágakról tépdes
levélmaradékot tétován. Porhó
kavarog az alvó táj fái között.