BŐF BŐF BŐF

BŐF: Budapesti Őszi Hetek. Napra modern, pedagógiailag bemért ellenszéruma a deszkákra odaszáradt mézeskalácshuszár-esztétikának. Szakértő szemmel, a honi standardlátástól elváló ízléssel, széles tájékozottsággal kerített eurokonform művek kurzusa. Nem élnék vissza az euro jelzővel. Esztétikailag nem környezetszennyező. Nincs benne klónozott ihlet. Emészthetetlen műanyag. Szavatossága lejárt szakmaiság. Szittya Attila Bendegúz-színjátszás. Háziiparilag sorozatban legyártott tehetségtelenség. Kertitörpe-modernizmus. Formaldehidből kivett újdonság.

Nem politikai hátsó szándék hívott vendégeket. Sem a cserenyaralási viszonzás: ha megmutatod nekünk a tiédet, én is megmutathatom az enyémet a gazdagabbik nagyvilágnak.

Sulykolja: a modernség nem krómnikkel, sem drága gépi apparátusok, csodavilágítási felszerelések, de szikár szabatosság, pontos fogalmazás, perfekt szaktudás. Feltételesreflex-kiképzettség testre, hangképzésre, térre, együttes játékra, célra tartott gondolkodásra. Perfekcionizmus. A személyiségnek nem sliccből mutogatott exhibicionizmusa, hanem a közösbe bedobott kalákaként működtetése. Az elfedett egyéniség rejtett feltörése, nem globális falanszter-előadás.

Bizonyos estéken váratlanul megjavul egy színház akusztikája. Nem ragasztanak a játszók homlokára miteszszermikrofont, mégis hallunk. Mitől? Rejtély. (A megfejtést beküldők között kisorsolhatunk néhány egyetemi beszédoktató professzort. Ráadásként henyefülű rendezőket.)

Letisztult a színpadi dekoráció. A bécsi Hans Makart idején szükségszerűen átbeszélték az agyondíszített színpadi látványt. Sejtelmesen imbolygó fényű gázvilágításnál játszottak. Hangosabb taglejtéssel, erősebb szövegmondással.

A Trafóban vendégszereplő német Rimini Protokoll díszlete a körben ülő, szemközti nézők. Négyfelől vetítővászon. Egyetemi auditóriumféle. Tér, emberi közlésre. A nézőtérről beszélnek a demonstrátorok (színészek, amatőrök vegyest). Nem recitálnak. Nem színezik a szavakat. Nem búgják tele érzelemmel. Tényeket közölnek. Félelmetes, velük történt, életüket megmentő vagy veszélyeztető esetekről referálnak. Ismertetnek. Beavatnak ismeretekbe. Nem meghatnak. Hatnak.

Előadásuk: Blaiberg und sweetheart19. Első fele a címnek Philipp Blaiberg. Aki 1968-tól másfél évig műszívvel élt. A kivetítőkön műtétet közvetítenek. Szakorvosok nyilatkoznak videoriportban; élőben a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet szívésze beszél a transzplantáció problémáiról. Riasztó bohóctréfa: disznószívet trancsíroznak, kisütik serpenyőben. A sweetheart19 - a cím második fele - internetes társkereső nickname. Vele keresnek szerelmet, kapcsolatot a megműtöttek. Transzplantálható szív keresése a cselekmény egyik vonala. És transzplantált szív szerető szívet keres a másik drámai szál.

A Belgiumban összegyűjtött bábeli csapat - Les Ballets C. de la B. - díszlete az a bizonyos utolsó ítélet utáni ipari rom, V alakban felállított két magas vászonkulissza. Marokkói apa, flamand anya harmincéves gyermeke, a belga Sidi Larbi Cherkaoui vezeti Koreából, Izlandról, Svédországból, az Államokból, Kanadából és Belgiumból szervezett tagjait. Angolul, franciául beszélnek tánc közben, és zenélnek-énekelnek többszólamú, 14. századi zenéket, flamencót és kínai dalokat, valamint Harold Arlen Szivárvány-dalát az Ózból. Nem belülről kifelé, kívülről befelé énekelnek. Semmiképp nem színpadiasan. Talán nem is a nézőkhöz címzetten, inkább önmaguknak.

Csupa érzékeny brutalitás, emelt fejű halálközeliség, életigenlő humor a Foi - (ahány ismertető, annyi szótári alakra magyarítva a Hitvallás cím). Szusszanatnyi szünetet nem engedő játék. Mintha egyazon megkezdett mozdulatot folytatna az együttes, anélkül, hogy fölemelné a papírról a tollát - a testét. Mintha kivonták volna magukat a föld vonzerejéből: a táncosok fekvő helyzetükből fölfelé esnek, talpra, majd csonttalanul hanyatt zuhannak. Egyikük fejjel lefelé fölesik a falra. Elhagyja a földet. Ég-föld között lebeg. A klasszikus balett diadalmas szárnyalása helyett rabul ejtett kínlódással. Az iraki háború és Jugoszlávia testvéri felszabdalása egy meteorológiai jelentés, ahogy a kedélyes magakelletéssel közvetítő kisaszszony elmutogatja a háta mögötti feltételes térképen.

Új színpadi nyelvrendszerek.

A játékstílust a közönség formálja. A közönség közvetíti a kulturális környezetet. Amikor a klipekre bontott, kaleidoszkópszerűen tagolt elbeszélés könynyen olvasható képi népnyelvvé vált, a színház is szaggatottabb vonalú, epizodikus, lazább összefüggésű meséléshez fordult. A nézők tudják követni. A színészek többnyire mégis ragaszkodnak szerepköri besorolásukhoz, jóllehet, a játszott szerepek már nem jellemegységet kínálnak, talányosabban összetett alakokat kell életre kelteniük. Nem lehet ugyanúgy színházat játszani, mint amikor a Vonat érkezése a Le Ciotat-i állomásra még pánikot váltott ki az első mozinézőkből, tartva tőle, hogy a mozdony közibük ront a vászonról.

Mára nevetséges a megdöbbenő Ah!, valamint a pihegő Oh!, még modernített Ó! változatában is. Nem szólva a fejedelmi sértettséggel horkanó Hah!-ról. Szívre szorított kézzel szerelmet kifejezni csak paródiában lehet. Egressy Gábor színészeti könyve megszabta a nagy kérést, kis kérést; a „kis kérést" közvetlen kéznyújtással, „nagy kérést" kilépéssel és mindkét kéz kinyújtásával kellett ábrázolni. Mindez, persze, meg nem korlátozza a színészek öntelt lustáit, hogy valahányszor magukról beszélnek, kézzel mellükre mutassanak az én szó kimondásakor, nehogy a néző félreértésben maradjon. Arról sem lebeszélhető a többség, hogy az ég, mennybolt szavaknál fölnézzen a karzat második sorába, odaképzelvén látnokian a mennyeknek országát. Az Isten - ha nem jött el - mindig a nézőtér csillárja fölött helyezkedik el a kupolában.

A televízió elterjedésekor a színháziak telepanaszkodták az étert a veszélyes versenytárs miatti aggodalmukban. Mára kiderült, a tévé a színház nézőtoborzója, mert az emberek inkább színházba mennek esténként.

Mellékesen: a tévé nem lehet konkurenciája a színháznak, mint ahogy a pornófilmek sem helyettesítik a szeretkezést.

A képernyőn legérdekesebbek az arcok. A second plánok, a közeliek vagy félközeliek. Amikor belehajolhatunk a beszélő arcába. Észrevehetjük, mikor mond igazat, és mikor fedi el az igazságot. Kis képzelőerejű tévések képi sablonja, amikor leigazítanak a beszélő ölben tartott kézfejére, hátha az ujjai elszólják elhallgatásait. A lakásban tartott képernyő átnevelte látásunkat. Lobogó kezű, extenzív színészet helyett intenzív előadásmódhoz vonzódunk. Lendületes szónoki szavalás helyett középhangú közlések hatnak. (Bár kétszáz éve minden újonnan föllépő színésznemzedék a természetes beszédet tűzi ki céljául, hogy érett korában viszszahozza majd elődei kényelmes retorikáját.)

A színház - miközben játszók-nézők ősi ösztöneit mozgósítja - természetellenes hely. Néhányan a kivilágított téren tőlük távol eső történetekkel igyekeznek fölkelteni az érdeklődést maguk iránt az odalenn tétlenül szemlélődőkből. Merőben irreálisak eszközei: a drámai személyek időnként énekelnek, a padozat megnyílik, és a pokol fenekéről (vagy honnan) kiemelkedik egy szobor, és párbeszédbe elegyedik elevenekkel. A hétköznapi életek versben nyilatkoznak meg. A színház sok ellentmondásának egyike, hogy valóságfelettinek kell lennie, egyszersmind valóságosnak. Nem reálisnak - igaznak.

Blaiberg und sweetheart19

Művészeti vezető, koncepció, színpadi adaptáció, video, zene, szöveg Helgard Haug, Stefan Kaegi, Daniel Wetzel (Rimini Protokoll). Színpadra alkalmazta Marlene Baldauf. Közreműködik Karlóczay Kristóf kardiotechnikus, Hansueli Bertschinger állatorvos, mikrobiológus, Jeanne Epple orosz partnerközvetítő, Nick Ganz szervező a Singl Eventsnél, Heidi Mettler szívátültetett, Crista D. Weisshaupt társkeresési tanácsadó. A Rimini Protokoll, Schauspielhaus Zürich és HAU Berlinnel közös produkciója a Trafóban.

FOI (Hit)

Les Ballets C. de la B.

Művészeti vezető, koreográfia Sidi Larbi Cherkaoui. Zene Capilla Flamenca: Gunther Vanderven, Stratton Bull, Lieven Termont, Dirk Snellings, Jan Van Outryve, Lieam Fennelly, Jowan Merckx. Díszlet: Rufus Didwiszus. Közreműködik Christine Leboutte, Joanna Dudley, Lisbeth Gruwez, Ulrika Kinn Svensson, Erna Ómarsdóttir, Laura Neyskens, Darryl E. Woods, Damien Jalet, Nicolas Vladyslav, Nam Jin Kim, Marc Wagemans.

Trafó, 2006. október 16.