Beck Tamás
Kilátás
Egy ablakon kinézel, és a szürke ég
néhány darabja most merengni késztet:
„Mit elkezdtél rosszul, fejezd be még
jól; ezt a szinte pillanatnyi évet,
mely múlni készül épp!" Ablakkeret
vagy képkeret feszíti ki e vásznat,
melyre ráfestették a főteret?
Nyüzsgést, tolongást, sokadalmat láthatsz,
és innen mégis minden mozdulatlan;
azt érzed most már, úgyis egyremegy,
hogy mit teszel, s mit nem, mert rég lerakta
Bellini az ecsetjét, és ha újra
fölvenné... Eltelnek évezredek,
eged míg átpingálja majd azúrra!
Szombat este
Vasárnap este már vakargatod
a tepsi aljáról a tegnap még oly omlós
piskótát, amit Magdi sütőbe rakott
a sabbat fényénél. Akkor sorban kioltott
minden gyertyát, és mint az elfogyó Napot,
sötétedő arcát éppúgy csodáltuk. Összébb
verődtünk az asztalnál, s bár égve hagyott
egy őrlángot, amíg mesélt nekünk: „Hogy ölték
Júdát..." - nem éreztem már, hogy kemény vagyok,
meghódoltam gondolatban Antigonosznak...
Máig sem értem, hogyhogy süteményszagot
éreztem hirtelen, hogyhogy varázslatos
lett minden: villany gyúlt, idelátszott a holnap,
és Magdi megnyitotta a vasárnapot.
Tükörképem éjjelente
A tükrök mélyén nem ez a világ van, ahogy
a kifordított kabátot se viselnénk soha.
Tükörképem éjjelente fölkel az ágyból,
a balkonról megcsodálja a csácsi dombvonulatba
belógó fényreklámokat, a hűtőbe pillant,
és semmit se hagy nekem a vacsora eltett
maradékából. Talán abban bízik, hogy reggel
majd önnön holdkórosságomra gyanakszom megint,
ilyenkor ő is meg van győződve arról, hogy nem
létezik. Szuszogásomból próbálja kitalálni
álmom. Nekem talán a napsütötte Toscana
jutott, ő pedig kénytelen beérni néhány
sötétlő dombbal...? Egyáltalán, amikor fölébredek,
ő pedig aludni tér, vissza fog-e nézni rám e valaki, bárki is, a fürdőszoba-
tükörből?!