Tóth Imre
Emlékeim a huszonegyedik századból
Az őrségváltás közel. Órámon világítani kezdtek az évszázadok.
Egy másik órán lassan lepereg az összes homok. Ha meglátogat
a Lelkek Őre, kávét iszunk, és megbeszéljük a teendőket. Nyugodt
vagyok. Azt mondják, a test is szellem, de nem ismerik fel.
Az lesz, aminek lennie kell. Tulajdonképpen megtettem a dolgom.
Akárhol lehet boldog az ember. Elkezdődhet az erők játéka.
Elpárolognak az esőcseppek a földön. Ahogy a lelkek is a közeledben.
Uránium
Felolvasás a Törvény könyvéből. Ne hidd, hogy egyedül vagy,
mert mi ott vagyunk mindenütt. Akkor is, amikor felnézel, és
keresed azt a csillagot, amelyről tudod, hogy napról napra egyre
nagyobb lesz, mindaddig, amíg el nem takarja az eget, hogy végül
összeolvadjon veled.
Csak azt tudod elfelejteni, akit már megismertél. Még ha többé nem
beszéltek is. És forognak tovább a csillagrendszerek. Keresed tovább
másik részedet.
Szemeddel látunk, füleddel hallunk, használjuk minden érzékedet. Te
Táplálsz minket, és mi segítünk téged. Amit te adsz nekünk, az
A tapasztalat.
Amikor megálltál az „Isten akarata" fogadóban, hallgatni a háborús
Híreket. És felmentél a lánnyal a szobába, és bőröd a bőréhez ért.
Mi akkor is ott voltunk köztetek. Másnap bevonultál, és mi eltérítettük
A golyókat, hogy neked ne ártsanak, és levágtuk előtted az ellenséget,
Hogy ne kelljen ölnöd. És lefogtuk kezed, hogy ne fordítsd önmagad
Ellen a fegyvert, és elfelejts minden csalódást.
Híressé teszünk az emberek között, hogy szolgáld Őt, akit mi is
Szolgálunk. Megvédünk mindentől, hogy senki ne árthasson neked.
Hatalmas leszel az emberek között. Ismerünk öröktől fogva.
És amikor tested nem bírja tovább hordozni szellemed, segítünk újat
Keresni, ahol tovább élhetünk együtt veled.
Holttá nyilvánítva
Hideg. Végtelenül hideg. Abszolút nulla fokra hűlnek
csontjaim. Kiégett a Nap, lámpát gyújtok: embert
keresek. Fehér ingben ténfergek Demiurgosz városában,
mindenhol csak házak, és kövek.
Ha láttok az utcán, ne gondoljátok, hogy meghaltam, nem ti
öltetek meg. Sohasem éltem itt igazán.
Korszakok jönnek, korszakok mennek. Semmi sincs, amiért
kár lenne. A sír megásva, a kalitka nyitva áll.
A szellem örökké szabad.