Altató

Nézd elsötétült már az ég

csak a hold a hold ragyog

mint uzsonnára friss lepény

a nap gyorsan elfogyott

siess hát várnak új színek

csukott szemed mögött

és új ütemre ver szíved

a gond elköltözött

az álom csak egy telt mosoly

mint tejbeméz világít

s megfesti mind a szívgomoly

puha plüssbabáit

siess hát ébren ne maradj

az éjben egyedül

álmodj egy aranymadarat

mely fölötted repül

s most egy titokzatos úrnak

régi szeszélye miatt

a lámpák sorra kigyúlnak

a tiszta ég alatt

világítson az álmod is

maradjon álom életünk

s ne tudjuk hogy minden hamis

amíg fel nem ébredünk

Dal

Végül elveszítünk mindent a nyárból

Nem látjuk többé az aranyban úszó

Régi utcákat sem a kávéházak cégéreit

A kerti asztaloknál üres marad a székünk

Kirakatokra se nézünk

Nem hallatszik többé semmi hang

Nem kopog többé az aszfalton a léptünk

S nem látjuk a fák lombja semmivé hogyan

Lesz és e semmiből hogyan fakad majd újra lomb

Az utolsó kép már hófehér marad

Csak bolyongunk ebben az örökre tartó

Hószakadásban