Istenek alkonya

Feszes, karcsú gondolatokból

alkotja hálóját a pók.

Ez létezésünk rendszere.

Centrum és periféria között

kapcsolatot teremt az alapeszme,

az őszi nap pedig

e szikrázóan tiszta délutánon

úgy világítja át a hálót,

mint a pontos, rendeltetésszerű

működés példáját. A szél azonban

mind gyakrabban remegteti

a vékony szálak szövedékét,

jelezvén: a konstrukció,

amilyen elmés, oly sebezhető. Mi,

fiai egy fanyar utóidőnek,

már azt is tudjuk, nincs kivétel:

elpusztul, ki a hálóba kerül,

el a háló és a háló ura,

kinek lényéről hódolattal

és félelemmel hallgatunk.

Várakozó és várakozás

A várakozó sétálhat mezőn,

topoghat szürke betonkifutón,

esőben. Mégis zárt tér az övé.

Testét tojáshéj vagy konzervdoboz

öleli körbe, befőttes üveg

védi a külvilágtól (a mező is,

a kifutó is bent van a dobozban

vagy az üvegben). És a lénye - bár

csupán átmeneti időre - eggyé

válik magával a várakozással.

Ezért veszélyes technológia

a várakoztatásé. Megromolhat

folyamat és személy. Kötelező

az óvatosság: tilos ütögetni

vagy rázogatni az üvegeket.

Raktárnak száraz, hűvös hely ajánlott.