Yasmina Reza
Egy spanyol darab
Díszlet: nincs rá utasítás.
Továbbá a nélkülözhetetlen szövegközi csendeket és szüneteket se jelzem (vagy alig).
A spanyol darab és a színészek „félre"-szövegei közt ne legyen törés; zenészesen szólva legyen legato a játék.
SZEMÉLYEK
FERNAN 55-60 éves
PILAR 60-65 éves
NURIA Pilar lánya, 40 év körüli
AURELIA Pilar lánya, 40-45 éves
MARIANO Aurelia férje, 50 éves
1. Képzelt interjú
(a Fernant játszó) SZÍNÉSZ
A színészek gyávák.
A színészekben nincs kurázsi.
Bennem a legkevésbé.
A mindennapi élet szokványos emberi értékei rongálják a színészi minőséget.
Az ember egész életében nőstényként működik, vágyat akar gerjeszteni, tetszeni akar.
Amikor megmondták az apámnak, hogy színész akarok lenni, azt felelte: aha, szóval buzi akar lenni.
A színészek előkelő polgárok lettek. Kikérik a véleményüket a bevándorlásról meg a génmanipulált termékekről.
Előkelő polgárok, ünneplik és tisztelik őket. Amikor mi ezt a pályát választottuk, az egész családunk összeomlott.
A színésznők kurvák voltak. Igazi ringyók, miniszterek szeretői; ágyról ágyra szálltak.
Manapság nyárspolgárok.
Még hívő katolikusok is vannak köztük. Száz éve még kiközösítették őket, nem tartják a haragot.
Most egy spanyol darabot próbálok, a szerző neve Olmo Panero. Egy ingatlankezelőt játszom, özvegy ember, és viszonyt kezd egy nála idősebb nővel, akinek két lánya színésznő.
Jólelkű és unalmas férfiú.
Papírmasé figura.
Nos, talán nem dicsekvés, ha azt mondom, hogy a valódi világban nem vagyok se jólelkű, se unalmas.
Habár bajosan tudnám megmondani, hogy pontosan mi is a valódi világ. Amikor az ember kilép egy szerepből és a közegéből, erősebb a nosztalgiája, mint ha egy valódi helyszínt hagyna el.
A valódi világ lassú és üres.
Van egy nagy hódító jelenetem a darabban, végig én beszélek.
A partnernőm jóformán ki se nyitja a száját, és mégis mindent besöpör,
alig szólal meg, mégis mindenki őt nézi.
Ezüsttálcán kínálom fel neki a színpadot.
2. Spanyol darab
Hódító jelenet Pilarnál.
Fernan és Pilar
FERNAN Az a leggyakoribb mondat, talán már maga is mondta, Pilar, hogy: „Na és mit csinál az ingatlankezelő? Semmit se csinál." Vagy sokat vagyunk az irodában és keveset terepen, vagy meg kint vagyunk terepen, és akkor azt vetik szemünkre, hogy lehetetlen elérni bennünket... a titkárnővel persze nem állnak szóba a társtulajdonosok... és egyre több a panasz ránk, de nem is csoda, mivel szilárd meggyőződésem, hogy a kommunikációs lehetőségek megsokszorozódása megöli a kommunikációt: nem elég a levél és a telefon, most már ott a fax meg az e-mail is, minek következtében az ingatlankezelőt soha nem lehet elérni, az ingatlankezelő soha nem hív vissza; „soha", „mindig", „semmit" - folyton ezt vágják a fejünkhöz. Az a probléma, hogy nem tanítanak meg bennünket az emberkezelésre. Megtartani a törvényeket, az is nehéz, hanem hát kezelni az embereket! Két kibékíthetetlen aspektusa van a mi tevékenységünknek. A kereskedelmi, tehát szükségképpen pszichológiai aspektus és a professzionális, amely arra kötelez, hogy minden és mindenki ellenére tegyük a dolgunkat. Számomra, aki egy egész másfajta világból jövök, az irodalom és a filozófia világából, számomra a következőképpen vetődik fel a kérdés: figyelembe véve a hatékonyság és a gazdaságosság új követelményeit, hogyan harmonizáljam a szellemi örökségemet a konkrét tevékenységemmel, hogyan maradjak humanista? Az emberek követelőznek, de sem a jogaikat, sem a kötelezettségeiket nem ismerik. Maga biztosan tisztán látja, Pilar, hogy a közös képviselő meg az ingatlankezelő, akik, csak zárójelben mondom, a jószágigazgatók egyenes ági leszármazottai, akik afféle mai Ványa bácsik, nos, őnekik nem elegendő, ha a meglepően széles körű elemi szakmai ismeretek birtokában vannak, jó, ha ráadásul még pedagógusok is.
PILAR Hogyne.
FERNAN Van elképzelése róla, hogy milyen elemi szakmai ismeretek birtokában kell lennie az ingatlankezelőnek?
PILAR Nincs.
FERNAN Nincs. Senkinek nincs fogalma róla. Nos, gondolom, meg fogja lepni, Pilar, de az ingatlankezelőnek kompetensnek kell lennie könyvelésben (tulajdonostársak közös költségei, bérleti költségek és bevételek, kezelői díjak, alvállalkozók könyvelési tételei), adóügyekben (ingatlanadó), társadalombiztosítási és bérelszámolási adminisztrációban (házfelügyelő, takarító, kertész), ingatlanbiztosításban (tűz-, víz-, viharkár), kompetensnek kell lennie a jogban, mert ha tudná, hány meg hány perrel fenyegető panaszügy van, és köztük milyen veszélyesek!
PILAR Hihetetlen.
FERNAN Na és az ügyfelek persze azt szeretnék, ha ahhoz is értenénk, amihez a legkevésbé értünk, azaz a műszaki dolgokhoz, de ezt a szakismeretet csak menet közben szerzi meg az ember, a vállalkozókkal való kapcsolatban, a terepen, és én váltig mondom is, Pilar, hogy legfontosabb a terepmunka, a jó ingatlankezelő a terepen válik azzá.
PILAR Hát persze.
FERNAN Az ingatlankezelő annyi ellentétes nyomásnak van kitéve, hogy szenvedélyes természetem ellenére megtanultam: egyetlen biztos iránytű van, és az a semlegesség.
PILAR Értem.
3. Képzelt párbeszéd
(a Pilart játszó) SZÍNÉSZNŐ
Megfulladok, ha valami van a nyakamon, ezért nem hordok garbót, soha nem viselek nyakláncot, érted, Françoise? még nyakláncot se, soha semmit nem teszek a nyakamra, nem bírok zsabóban játszani. Úgy érzem, mintha golyvás volnék, mért kell Pilart megfojtani, én egy vonzó nő vagyok, meghódítok egy jóképű férfit, akit pedig körüludvarolnak a nők, maga is tudja, Françoise, hogy az egyedülálló férfiak egy bizonyos kor fölött a bőség zavarával küzdenek, szerintem az olyan nőnek, aki ebben a ruhában megy az első randevújára, annak elment az esze, Françoise, ezt őszintén meg kell mondanom magának, habár igazán tisztelem a tehetségét, tudom, hogy milyen jó nevű jelmeztervező, és hajlandó vagyok szemet hunyni a piros kosztüm felett, habár, köztünk szólva, nagyon nem értek egyet vele, mert bármit mond, szerintem kizárólag azért öltöztette pirosba Pilart, mert spanyol, szóval jó, szemet hunyok a parkbeli piros kiskosztüm felett, habár egy korombeli nő, még ha spanyol is, ha szorult bele némi elegancia, és pláne ha recepciós volt egy elegáns fodrászszalonban, soha az életben nem öltözne pirosba, vagy legfeljebb ha este étteremben vacsorázik, de napközben, sétára! mondom, szemet hunyok a kosztüm fölött, de ez a csipkefodros blúz, na, ezt már ne! hiába is nevezi Danton-nyakúnak, mintha ugyan ez az elnevezés olyan megnyugtató volna, csakúgy, mint az, hogy fátyol, szitaselyem, pókhálókelme, amiket úgy ejt ki a száján, olyan virágszirmot formázó kéz- és karmozdulattal, hogy attól lúdbőrös lesz a hátam, és ne higgye, hogy ezek a szavak feledtethetnék, hogy úgy éreztem, mindjárt megfulladok, amikor tegnap először próbáltuk jelmezben az úgynevezett hódító jelenetet, amely ránézésre komikus jelenet, de nekünk sajdítóan valósághűen kell játszanunk, márpedig ha a bitóra lépő Guise hercegnek érzem magam, akkor nem tudok kellőképpen elérzékenyülni, ahogy a helyemben bármely nő tenné, ha látja, micsoda széles körű szakértelem szorul egy ingatlankezelőbe, megjegyzem, én egy árva szót nem mondtam a rendezőnek, Françoise, na nem, nem szívjóságból tartóztattam meg magam, hanem mert úgyis a maga pártjára állna, az olyan színészt, aki megjegyzést merészel tenni a jelmezére, azt rögtön azzal gyanúsítják, hogy rosszul érzi magát a szerepében, pedig én nagyon is jól érzem magam Pilar szerepében, különben a maga többi jelmezében is jól érzem magam, Françoise, hát persze, még a piros kosztümben is, értem én: élénk színeket választott, és a blúzzal sincs nekem semmi bajom, csak azt az egyet szeretném, hogy a Danton-nyakú helyett legyen kis állógallérú, félúton a merev és a nőies közt, naa, Françoise, próbáljuk ne csak a magunk szempontjából nézni a dolgokat, gondoljunk a színházra, gondoljunk Pilarra, Fernanra, gondoljunk az ügyetlenkedésükre, gondoljunk arra, hogy milyen bakugrásokkal közelít a szerelem.
4. Spanyol darab
Park.
Aurelia és Mariano egy padon ülnek, napszemüveg van rajtuk.
Aurelia ölében női magazin (persze spanyol).
MARIANO Lola! Add vissza a lapátot a kisfiúnak!
AURELIA Ne szólj rá, hagyd, hadd élje az életét!
MARIANO Ott van a saját homokozólapátja, minek neki kettő?
AURELIA Majd ők elintézik egymás közt. A szülők ne avatkozzanak bele.
Szerinted összejöttek?
MARIANO Kicsoda?
AURELIA Nuria meg Gary Tilton.
MARIANO Hadd ném!
AURELIA Nuria azt mondja, hogy nem, de nagyon úgy néznek ki, mintha összetartoznának. Irtó aranyos fiú.
MARIANO Hadd ném!
AURELIA De nagy kurva.
MARIANO (nézi a magazint.) A pasi meg gyúr és festi a haját.
AURELIA Te is fested.
MARIANO Kürtöld szét.
AURELIA Már mért festetné, alig negyvenéves.
MARIANO Legalább ötven.
AURELIA Gary Tilton negyvenéves, Mariano.
MARIANO Legalább a gereblyét hagyd meg neki! Hagyd a gereblyét, Lola!
AURELIA Nuria rólam is beszél: „A nővérem különlegesebb, mint én, mindig is csodáltam, azért választottam ezt a hivatást, mert csodáltam őt és utánozni akartam, mindig is azt gondoltam, hogy több tehetsége van, mint nekem."
MARIANO Milyen kedves!
AURELIA Értsd: szegénynek nem volt olyan szerencséje, mint nekem. Nincs ebben semmi kedves. Demagógia, fölényesség, szánalom.
MARIANO Ne légy nevetséges!
AURELIA Remek érzés, hogy azt mondhatom a nővéremről: „különlegesebb, mint én", csakhogy én pontosan tudom, hogy igazából azt gondolja: hát persze, hogy egy matektanár férj mellett kötöttem ki, hiszen házirézi természetem van, idézé Cristal húgunk, és én elhiszem neki. Cristal szerint azt mondta ugyan, hogy „ház asszonya természet", de én házirézinek fordítom, mert valahányszor telefonál, mindig csak azért hív, hogy van-e szombaton házhoz szállítás, vagy kell-e keményítőt tenni a mosógépbe, soha semmi másért nem hív föl, mindig a házvezetőnőt hívja. Csak olyanokra mondjuk, hogy tehetségesebbek nálunk, akik nem jelentenek konkurenciát. Cristal meg bepasizott. Eltelik két nap, és a pasi teljesen odáig van, nem alszik, nem eszik, és soha többé nem akar találkozni vele, mert ezt a szenvedést nem lehet kibírni. Pedig szegény Cristal már épp elkezdett törődni magával, még a szőrtelenítést is újrakezdte. Mondom neki: ugyan már, Cristal, kinek kell egy olyan pasi, aki nem eszik, nem alszik? Kell a csudának! olyan pasi kell, aki jól kialussza magát, és nem epekedik, hanem tiszta erőből kefél. Mire azt mondja, hogy na persze, egyébként a kocsiban a térdemet taperolta, majdnem képen töröltem, kérdem, miért taperolta a térdedet, azt mondja, ismered, nem, amikor a pasik fél kézzel simogatják az embert, és közben vezetnek, rémes, de hát micsináljak, már átléptem a Rubicont, kijelöltem a csapásirányt, és na és miért, azért, hogy visszaadjam a kölcsönt Anibalnak, akinek volt képe odavenni hozzánk az anyját, amíg renoválják a lakását. Anibal anyja egy egész bagettet bevág reggelire. Cristal azt mondja, hogy minden szeletért a kezével araszolva óvakodik át az asztalon, hátha úgy nem veszik észre.
MARIANO Veri a gereblyével.
AURELIA Lola! Ne verekedj, édesem! Ne üsd a kisfiút a gereblyével.
Fut a kislányukhoz.
5. Képzelt vallomás
(a Marianót játszó) SZÍNÉSZ
Egy Olmo Panero-darabot próbálok.
Én játszom Marianót.
Matektanár, színésznőt vett feleségül.
Puhány és amorális pasas.
Az amorális ember, az vonzó.
De ez az ember inkább puhány, mint amorális.
Az amoralitás a puhányság következménye, és így az amoralitásnak már nincs dimenziója.
Ha az ember egy amorális puhányt játszik, elég, ha csak puhány, az amoralitásban már nincs aktív dimenzió.
Kár.
Szóval én vagyok a Marianót játszó színész.
Egy puhány.
Akaratgyenge, tehát amorális pasas.
Mert akinek nincs akarata, annak erkölcsi érzéke sincs.
Ezzel szemben lehetnék amorális, de úgy, hogy nem vagyok akaratgyenge.
Erre a hipotézisre alapozom az életundoromat.
6. Spanyol darab
Aurélia és Mariano, továbbra is a parkban.
AURELIA Szólhatnál hozzám néha-néha.
MARIANO És mit mondjak? Dögletes egy hely. Halálra unom magam a húgaid élettörténetén, és közben nézem, ahogy torzalakok fetrengenek egy fertelmes homokozóban, és tépik egymást a gereblyéért.
AURELIA Sétáljunk egyet?
MARIANO Az még rosszabb.
AURELIA Hát ez mi? (Mariano lapos üveget vett elő a zakója zsebéből.) Mit csinálsz?
MARIANO Konyak.
AURELIA Konyakkal a zsebedben mászkálsz? Mióta?
MARIANO Réges-rég óta.
AURELIA Te iszol, Mariano?
MARIANO Nem, én nem iszom.
AURELIA De iszol.
MARIANO Ez csak válaszreakció.
AURELIA Mire?... Mindenki lát, Mariano! Kukucs... Kukucsolj a gyereknek!
MARIANO Kukucs!
MARIANO Embertelen, amit itt művelünk.
AURELIA Mért, mit művelünk?
MARIANO Itt lenni, már az is embertelen. Igyál egy kortyot. Mindjárt könynyebb lesz elviselni a délutánt. (Nyújtja a flaskát, Aurelia ellöki a kezét.)
AURELIA Rémes!
MARIANO Nekem meg az rémes, hogy hogy vagy képes elviselni az ilyen délutánokat.
7. Képzeletbeli interjú
(a Nuriát játszó) SZÍNÉSZNŐ
Az arcomat nem, a testemet igen, egy kicsit, de az arcomat, azt nem látom, nem fogom fel, nem tudom, hogy szép vagyok-e vagy csúnya,
van olyan tükör, amelyikben szép az arcom, vagy legalábbis hasonlít egy olyan arcra, amelyiket szépnek látnék, más tükrökben meg rémes, és azt mondom magamban, hogy nesze, ez a tied,
ez vagyok én, és próbálom elrejteni,
és ugyanez a helyzet a fotókkal meg a filmekkel, legtöbbször ronda, és néha nem rossz, azt nem mondom, hogy szép, de van benne kedvesség, olyasmi, amit én kedvességnek látok, és talán mások is vonzónak látják,
túlságosan változékony arc, nem lehet képet alakítani ki róla, talán azért is lettem színésznő, hogy képem legyen magamról.
Nem szeretem az interjúkat.
Régen rengeteg sok interjút adtam, csak úgy, magamnak,
amikor az volt az álmom, hogy legyek valaki.
Már nem szeretem az igaziakat.
Különben általában is elmondható, hogy ami igazi, az kevésbé érdekes.
8. Spanyol darab
Pilar és Nuria.
Ugyanazt a magazint nézegetik.
PILAR Na látod, itt szép vagy, látod, milyen gyönyörű, amikor ki van bontva a hajad, tíz évvel fiatalabbnak látszol.
NURIA És ez?
PILAR Ez nem tetszik annyira.
NURIA A filmből vették.
PILAR A filmben kontyot viselsz?
NURIA Igen.
PILAR Kár.
NURIA Nem kár, ilyen a figura.
PILAR És a figurának mindvégig kontya van?
NURIA Elejitől végig.
PILAR Kár, mert így nem látszik a hajad.
NURIA Mama! Tudod, kit érdekel a hajam!
PILAR Ne kezdj velem kiabálni, mint a nővéred! Tudod, hogy nevez mostanában? Úgy nevez, hogy ez. Teszek valami megjegyzést Lolára, aki magunk közt szólva egyre csúnyábban viselkedik, szóval teszek egy megjegyzést Lola mobiljára...
NURIA Mobilja van!
PILAR Mobilja. Nem igazi. De roszszabb, mint egy igazi, olyan ricsajt csinál vele, mondom, szerintem társaságban el kellene kobozni tőle azt a telefont, mire Aurelia azt mondja Marianónak: a lányom tépázza az idegeimet, ez meg nevelési tanácsokat ad. Szerinted szabad ezt, Nuria?
NURIA Tudod, milyen Aurelia.
PILAR Elmondtam Fernannak, és ez szerinte se helyénvaló.
NURIA Beszélsz rólunk? Miért beszélsz neki rólunk?
PILAR Mi másról beszélnénk? Az életünkről beszélgetünk.
NURIA Megtiltom, hogy beszélj neki rólunk.
PILAR Te az égvilágon semmit nem tilthatsz meg nekem, és ha nem akarod, hogy beszéljenek rólad, először is ne cikkezzél az újságokban.
NURIA Ez más, mama, ez hozzátartozik a hivatásomhoz.
PILAR Jó, ez a hivatásod, nekem pedig az a hivatásom, hogy beszéljek a gyermekeimről a vőlegényemmel.
NURIA A vőlegényeddel?
PILAR Miért, szerinted hogy kell mondani?
NURIA Ne mondd, hogy „a vőlegényem", mama, még viccből se mondd!
PILAR Na és miért?
NURIA Azért, mama, mert nevetséges.
PILAR Hát lehet. De, tudod, én szépnek találom. Én szépnek találom, hogy az én koromban azt mondhatom, a vőlegényem, és nem érdekel, hogy nevetséges-e.
NURIA És ő azt mondja, hogy menyaszszonyom?
PILAR Nem. Különben nem tudom, mit mond, nem tudom, hogy beszél-e rólam. Na jó, hagyj olvasni...
Nekem tetszeni fog a film?
NURIA Nem.
PILAR Miért nem fog tetszeni?
NURIA Mert nem tetszenek az ilyenfajta filmek.
PILAR Nem mulatságos?
NURIA Egy cseppet se.
PILAR Kár. Az emberek szeretnek nevetni.
NURIA Hát ezen nem fognak.
PILAR Kár.
NURIA Igen, kár.
PILAR És Gary Tilton? visszament Hollywoodba?
NURIA Ez meg miért érdekel, mama?
PILAR Hamarosan téged is elhívnak Hollywoodba. Mint Penelope Cruzt.
NURIA Majd ha ötvenéves leszek, hogy eljátsszam a mamáját.
PILAR Jegyezd meg, amit mondtam, majd meglátod.
NURIA Úgy tervezitek, hogy összeköltöztök, te és Fernan?
PILAR Még nem tudom. Először is szeretném, ha tetszene nektek. Biztos az lesz a véleményed, hogy látszik, hogy fiatalabb, mint én. Kár, hogy Cristal nem tud elmozdulni Barcelonából. Annyira szerettem volna, ha eljön az én három aranyos kislányom. De hát mindhármótokat már sose látom együtt.
NURIA Aureliáról is beszélek a cikkben.
PILAR Hol? Na, ez rendes dolog. Kedves tőled, hogy ezt mondod róla. Rettenetesen örülni fog neki. És igaz: tényleg nagyon tehetséges a nővéred.
NURIA Tehetségesebb, mint én?
PILAR Nem lehet összehasonlítani, drágám. Te szép is vagy a tehetségeden felül.
9. Képzelt interjú
(a Nuriát játszó) SZÍNÉSZNŐ
Az igazi interjúkban nem játszhat úgy az ember, ahogy szeretne, mindig az a vége, hogy megalkuszik,
majréból.
Szonyát szerettem volna játszani. A Ványa bácsiban.
Azt a szerepet szerettem volna játszani.
Az volt a szerepálmom fiatalkoromban.
Aki nem kap szeretetet, akit elfelejtenek.
A csúnya nő.
Szerelmes egy férfiba, az meg rá se néz.
Egyszer megkérdi: mikor látogat meg bennünket, a férfi azt feleli: nem tudom, mire ő azt mondja: megint egy hónap múlva?
Ezt tudtam mondani,
tudtam, hogy kell mondani,
jobban tudtam, mint bárki más,
a játszó személyek mi vagyunk,
csak ők jobbak, mint mi magunk,
minden egyéb az életemben,
a siker,
az, hogy szépnek látnak,
minden, minden kevés volt hozzá, hogy feledtesse Szonya Alekszandrovnát.
Sose játszottam el.
Az ember nagyon szeretne megélni valamit, ami ott van előtte, karnyújtásnyira, és aztán múlik az idő,
és egyszer csak késő,
lemaradunk valahol a lapok közt.
Egy Sirály-rendezésben lassan, lassan távolodott a ház meg a szabadtéri színpad,
kislánykoromban a vonaton azt játszottam, hogy a peron távolodik,
próbáltam minél tovább visszatartani
a hirdetőoszlopokat, a fákat, a házakat,
Vergilius sora jut eszembe: „Útra kelünk: kikötő, föld, városok elmaradoznak."
Ahogy múlik az idő, a lakni vágyott világok
elmaradnak,
elsodródnak.
Egy spanyol darabot próbálok, családi vígjáték, egy színésznő szerepét játszom.
Furcsa színésznőt játszani,
Úgy érzem, érzékeltetnem kell, hogy színésznő,
a rendező azt mondja, nem, légy csak saját magad,
de mi az a sajátmagam?
Micsoda a színésznő-sajátmagam?
Van egyáltalán?
Van egy fénykép a hálószobámban.
Színészek jönnek ki az üres színpadra, nézik a tájat, ami nincs.
Eltévedtek,
illetve nem is tévedtek el,
csak nem tudják, merre az út,
egy semmiség miatt pánikba esnek, bármit el lehet hitetni velük.
Ezt szeretem: emberek mennek valahonnan valahová,
átlósan,
folyón kelnek át,
egyik korból a másikba,
nem a való időben haladnak.
10. Spanyol darab
Mariano és Aurelia.
Otthon.
Mariano, szövegkönyvvel a kézben, végszavaz Auréliának.
MARIANO Megzavart. (Szünet.) Megzavart.
AURELIA Kétszer mondja?
MARIANO Nem, de te nem válaszoltál.
AURELIA Mert szünetet tartottam. Megzavart.
MARIANO Megzavart.
AURELIA (szünet.) Minden kedden átjövök a folyón, Ki¼ úr, és a hídon idefele jövet minden kedden azon gondolkozom, hogy mit vegyünk a Mendelssohn után. És aztán leülök erre a kényelmetlen székre, és gondosan hátrább húzódom, nehogy feszélyezzem magát. Sose veszem elő a magammal hozott partitúrákat a táskámból, mivel maga egy szemernyit sem fejlődik. Elnézem a tarkója ívét, élvezem, hogy milyen gyermeki igyekezet van magában, és arra készülök, hogy kimondjam azokat a végleges szavakat, amelyeket egy rendes tanár kimondana a helyemben.
MARIANO Milyen szavakat?
AURELIA És akkor maga azt mondja, hogy megzavartam, máskor meg a hideg vagy a metronóm zavarta meg, lássa be, hogy az nem ugyanaz, ha a metronóm zavarja meg, úgyhogy nemigen jogos ugyanazt az igét használni, annál is kevésbé, mivel még csak hátra se fordul, úgy mondja, hogy „megzavart", hogy hátra se fordul, se maga, se én nem moccanunk.
(Csend.)
MARIANO „Abbahagyjuk a Mendelssohnt?"
AURELIA Tudom, de hagyd, hogy szünetet tartsak... annál is kevésbé, mivel még csak hátra se fordul, úgy mondja, hogy „megzavart", hogy hátra se fordul, se maga, se én nem moccanunk... Abbahagyjuk a Mendelssohnt?
MARIANO Würtz kisasszony! maga, aki a hátamat nézi, vajon észrevette-e, hogy egy kicsit oldalra görbülök, hogy majdnem összeroskadok egy láthatatlan súly alatt, és az a súly a maga keze, Würtz kisasszony, a keze, amelyet nyugtatóan a vállamon pihentet.
Odavagyok!
AURELIA Maga is tudja, Ki¼ úr, hogy úgy állok itt, mint akinek roppant mód ingatag a helyzete. Ha gondolja, hagyjuk a csudába ezt a Mendelssohnt és minden egyebet, ami elkomorít bennünket.
MARIANO Ki megy el ezt megnézni?
11. Képzelt vallomás
(a Fernant játszó) SZÍNÉSZ
Olmo Panero csak azért kelt át a Pireneusokon, hogy megmondja nekünk: a szavak a csend zárójelei.
Mielőtt kimondta volna ezt a mondatot, leült a nézőtéren, hátul, a szélen, ahová nem ér el a munkafény.
Olmo Panero úgynevezett fiatal szerző.
Otthon sikeresnek számít.
Fiatal szerző, habár nem is olyan nagyon fiatal.
A szerzők ideje rugalmas idő.
Direkt azért jött Madridból, hogy megnézzen néhány próbát, leült hátul, a sor szélére, ahová nem ér el a munkafény,
így hát nem látni az arcát.
Amint Olmo Panero láthatatlanná válik az egyik hátsó sorban, minden természetesség eltűnik a viselkedésemből,
csak úgy, találomra egy rendkívüli személyt kreálok,
gesztusok,
hangsúlyok,
hangulatváltások,
pillanat ihlette élcek,
produkálom magam annak az árnyékfoltnak,
azt akarom, hogy Olmo Panero imádjon engem,
odalegyen a nagyságomtól,
azt akarom, hogy azt gondolja: én vagyok a legpompásabb,
a legeslegpompásabb színész,
a legnagyobb Fernan, akit valaha látott,
minden idők legnagyobb Fernanja.
A műszak után feláll a helyéről, előrejön,
azt mondja, hogy a szavak csak a csend zárójelei,
azért kelt át a Pireneusokon, hogy ezt a mondatot odamondja
nekem,
elsősorban nekem.
12. Képzelt dialógus
(a Marianót játszó) SZÍNÉSZ
Vegye tudomásul, Panero úr, hogy mielőtt a maga Marianóját alakítottam volna, jó pár szerencsétlent játszottam, alkoholistákat,
játszottam oroszokat, akiknek sokkal hasadtabb volt a lelkük, mint a maga Marianójáé,
játszottam én mindenféle boldogtalant, tudja, én a papírmasé-boldogtalanok nagy specialistája vagyok,
úgyhogy ne magyarázza nekem, hogy hogy kell csinálni,
ne tegye tönkre magyarázatokkal a szövegét, ne magyarázzon semmit,
ne is szóljon hozzám,
ne mutassa, ha meg van elégedve,
azt főleg ne,
ne kényszerítsen rá, hogy alázatosan boldognak mutassam magam, amiért meg van elégedve,
mert a szerző elégedettsége a leggyatrább dolog a világon, hogy azt ne mondjam, a legvisszataszítóbb,
láttam az olvasópróbán, ahogy mosolyog, Panero úr, ahogy elragadtatva mosolyog a saját szövegén, ott ült boldogan, egy kicsit háttérbe húzódva, ahogy illik, de nyeregben érezve magát, egyszerre szerénykedve és tolakodóan,
láttam, ahogy mámorosan mosolyogva hallgatja a saját szövegkönyvét, pedig igazán nem erőltettük meg magunkat, sőt én egyenesen azon voltam, hogy meghiúsítsam a kínos lubickolását,
őszintén szólva, a szerző elégedettsége, az trágár,
és ha már nem halott, Panero úr, ami, jobban belegondolva, az egyetlen elfogadható állapot a maga mesterségében,
hát legalább próbáljon hiány lenni, puszta név a plakáton,
vagy legyen az a homályba burkolózó, gránitkemény lény, aki leül hátul a nézőtéren, a sor szélére, ahová nem ér el a munkafény,
hagyjon magunkra bennünket az alakjaival,
szemérmetlenkedni akarnak,
lázadni,
a képébe nevetni, Olmo,
a színésznek az a dolga, hogy megsemmisítse a szerzőt,
úgy bizony,
amelyik színész nem akarja megsemmisíteni a szerzőt, az kész,
a színész, aki megadja magát,
aki nem akarja, így vagy úgy, megtiporni a maga szép rendjét,
az nem ér semmit.
13. Spanyol darab
Pilar, Nuria, Aurelia, Mariano, Fernan Pilarnál.
Tea, aprósütemény. Pezsgő.
MARIANO Végleg felhagytam az aikidóval, amióta láttam Sergio Moratit a valladolidi uszodában. Na? - mondom Aureliának -, mutass nekem egyetlen izmot, amiből látni lehet, hogy Sergio kétdanos aikidós. Tizenkét évet eltöltött sötét edzőtermekben, és mire ment vele? itt áll a valladolidi úszómedence szélén, és tiszta háj, egyetlen izma nem látszik.
AURELIA Azt mondja, hogy végleg felhagyott az aikidóval, de igazából bele se kezdett, soha semmit nem sportolt.
PILAR Sergio Morati, kedves fiú volt, mi van vele?
MARIANO Ideggyógyintézetben van.
PILAR Ne mondd!
MARIANO Amikor megtudta, hogy a felesége megcsalja, kiment az utcára egy üveg vodkával, és letérdepelt az autók elé, könyörgött, hogy üssék el. Nagy nehezen rávették, hogy menjen be a házba, de akkor meg kést fogott magára a gyerekek szeme láttára. Felvágta a hasát a gyerekek előtt.
PILAR A gyerekek előtt?
MARIANO Igen. Pedig már amúgy se voltak teljesen normálisak.
PILAR Mi volt velük?
AURELIA A nagy fiú hullaházat rendezett be a szobájában...
PILAR Hullaházat!
AURELIA Azt. Rovarhullaházat. A kislány meg napjában tízszer átöltözött.
NURIA A te lányod pedig porszívózik.
AURELIA Hogy jön ez ide?
NURIA Ne haragudj, de szerintem furcsa, ha egy gyerek örül, ha porszívót kap a születésnapjára. (Fernannak) Az unokahúgocskám porszívót kért a hároméves születésnapjára, játék porszívót, de azért szívja a port, elemmel működik, és tisztára odavolt a boldogságtól, azonnal nekiállt porszívózni, mindenkinek fel kellett emelnie a lábát és nézni, ahogy porszívózik, az ebédnél már a desszert előtt fel akart állni az asztaltól, na, mondom, már megint porszívózni akar, és úgy is volt, nem bírta tovább porszívózás nélkül.
MARIANO Azóta már el is küldtük a bejárónőt.
PILAR Különben tényleg remekül csinálja. Vasárnap elhozta a porszívóját, és felporszívózta az előszobát, meg a hálót, és az valami hihetetlen, hogy milyen alaposan.
NURIA (Fernannak) Nem bírja abbahagyni. Ez már szenvedély nála.
FERNAN Mi meg hiába keresünk takarító személyzetet...
AURELIA Ne haragudjatok... ne haragudjon, Fernan, de ez a társalgás kellemetlen nekem.
MARIANO A kis termetének pedig megvan az az előnye, hogy...
AURELIA Még egy szó, és elmegyek.
PILAR Ugyan, drágám, nincs ebben semmi. Viccelünk.
AURELIA Én viszont nem viccelek. (Marianónak) Élvezed, hogy kiröhögteted a lányodat?
MARIANO El kell ismernünk, hogy porszívózik.
AURELIA Na és? Tilos?
MARIANO Te csinálsz ügyet belőle.
AURELIA Azért csinálok ügyet belőle, mert pontosan tudom, hogy mi van a dolog mögött.
PILAR Mi van a dolog mögött, édesem?
AURELIA Az van a dolog mögött, mama, hogy nem véletlenül porszívózik, hanem mert háziasszonyi mintát követ ez a gyerek. Ami ugyanaz, mint amikor epésen megdicsérnek, hogy milyen alapos és körültekintő vagyok, értsd: szakadék tátong a művész (taglejtés Nuria felé) és a nyárspolgár közt.
PILAR Na jó, remélem, nem kezdtek pont most veszekedni itt nekem, látja, Fernan, ilyen az, amikor lányai vannak az embernek.
NURIA Ez már paranoia.
AURELIA Ha szerinted kezdek paranoiás lenni, kérlek, ne a férjemnek mondd, hogy paranoiás vagyok, hanem fordulj felém, és mondd a szemembe: kezdesz paranoiás lenni. Hagyjad Marianót, az nem jelent semmit, ha bólogat neked, mert egy lekvár, és soha nem áll ki mellettem. Van cukorpótlód, mama?
Pilar ki.
NURIA Paranoiás vagy.
AURELIA Na látod, így már jó.
NURIA És ha ennyire felkavar a dolog, nyugodj meg, soha többé nem fogom mondani, hogy Lola porszívózik.
AURELIA Nyugodtan mondhatod, hogy Lola porszívózik, egyébként meg képzeld, nemcsak a játék porszívóval, hanem a rendessel is, és beágyaz, összehajtogatja a holmiját, valóságos gyöngyszem, egy igazi gyöngyszemünk van a háznál, és abszolút hidegen hagy, ha az mondja valaki, hogy Lola porszívózik, csak azt nem tűröm, ha azt mondják, hogy ugyanamiatt porszívózik, ami miatt az a kis agyalágyult Cernuda télvíz idején ujjatlan garbóban megy iskolába.
PILAR (be) Nem is mondtad, édesem, hogy megy a próba.
AURELIA Remekül.
PILAR Meg vagy elégedve a rendezővel?
AURELIA Meg.
FERNAN Mit próbálnak?
AURELIA Egy bolgár darabot. Hetvenes évek.
MARIANO Roppant mulatságos darab.
PILAR Komolyan mondod?... Mért nem játszotok soha valami vidámat. Az emberek szeretik a vidám dolgokat.
NURIA És maga, Fernan? Szereti a színházat?
FERNAN Nagyon. Irodalom-filozófia szakon végeztem az egyetemen.
NURIA Jár színházba?
FERNAN Régen gyakran jártam. Évente többször is a Maria Guererába meg a Bellas Artesba.
MARIANO Mostanában már nem jár?
FERNAN Nehezebben tudom megoldani. A feleségem intézte a színházi estéket. Viszont moziba gyakran megyek. (Nuriának) Minden filmjét megnézem.
NURIA Köszönöm.
PILAR Tanúsíthatom, hogy igaz. Már mielőtt megismertük egymást, úgy ismert téged, mint a saját tenyerét.
NURIA Köszönöm.
Csend.
FERNAN És miről szól a darab?
AURELIA Nem sok mindenről.
MARIANO De, de, meséld csak el!
AURELIA Önmagában banális történet.
MARIANO De a stílusa, az biztosan tetszeni fog.
AURELIA Egy zongoratanárnő, én játszom a szerepet, szerelmes lesz a tanítványába, egy idősebb, nős férfiba.
NURIA És a férfi viszontszereti?
AURELIA Az nem derül ki.
14. Képzelt interjú
(az Aureliát játszó) SZÍNÉSZNŐ
Egy spanyol darabot próbálok,
amelyben egy színésznőt játszom,
aki egy bolgár darabot próbál.
Zongoraleckéket adok egy nős férfinak, és beleszeretek.
Egy Mendelssohn-prelúdiumon dolgozunk,
kevéssé ismert mű,
hat prelúdium és fúga
Bach tiszteletére,
régóta ezen dolgozunk,
csak úgy,
semmit sem akarunk kihozni belőle.
A férfi nem gyakorol,
nem gyarapodik a zongoratudása
leckéről leckére,
már nincs okom eljárni hozzá,
egyre kevésbé indokolt, hogy mégis eljárok,
hiszen erre nem jogosít fel
a szerelem.
Ő nem mondja, hogy ne menjek többet,
félek ettől a mondattól,
minden alkalommal rettegek tőle.
Gyakorlunk, de nem fejlődik.
Múlik az idő.
A magányról és a múló időről szól a darab,
a két téma elszakíthatatlanul összetartozik.
A spanyol darab-beli férjem gyászosnak találja a bolgár darabot,
az anyám azt szeretné, ha vidám dolgokat játszanék.
Szeretek vidám dolgokat játszani,
a vidám dolgok nem alábbvalóak, mint a szomorú dolgok.
Hanem azért a szomorú dolgok
tovább
megmaradnak
az emberben.
15. Spanyol darab
Ugyanazok. Egy kicsit később.
MARIANO Goytisolo végre rájött, hogy megkerülhetetlen személy vagyok a házban, még ha nem vagyok benne a képviselő-testületben, akkor is. Goytisolo megkérdezte Marańont, az ingatlankezelőt, hogy tényleg le kell-e vágni a repkényt, vagyis eleget tenni a bolond szomszédasszony követelésének, Marańon pedig küldött egy hivatalos papírt, amiben az van, hogy közös fal esetén tilos három méteren belül bármi növényt ültetni.
FERNAN Úgy van. Más kérdés, hogy annak is megvannak a kritériumai, hogy mi közös fal.
MARIANO Nahát, a helyzet roppant egyszerű. Pepinolé, aki a földszinten van, ő foglalkozik a kerttel, vagyis hát amit mi kertnek nevezünk, de igazából udvar, ő foglalkozik vele, mert ajánlkozott, mondván, hogy szereti a növényeket, hát jó, foglalkozzon vele, csakhogy Pepińolé lepaktált a szomszéd nővel. Hogy miért paktált le vele? Azért, hogy pucolják ki neki az ereszcsatornát, amibe belenő a repkény, mert ő, Pepinolé nem mer fölmenni a létrára. Na, összejövünk Goytisolóval, ő, Goytisolo, Franco, Maranon, Pepińolé meg én, akinek tulajdonképpen semmi keresnivalója, mert nem vagyok választott tag. Úgy határozunk, hogy pert elkerülendő levágjuk a repkényt, Goytisolo és Franco elmagyarázzák Pepinolénak, hogy az összes ültetvénye egy rakás szar, mert ha jogi aggályok miatt engedünk repkényfronton, pláne nem fogjuk engedélyezni az ültetvényeit, merthogy Pepińolé egy csomó cserepet helyezett el az udvaron, de rododendront nem volt hajlandó, isten tudja, miért, hiszen az nagyon is jól érzi magát árnyékban, hanem hortenziát, azt igen, azt egy csomó cseréppel kitett, pedig Franco utálja a hortenziát. Pepińolé felkapja a vizet, és távozik. Egy hétre rá, Goytisolo hív, és mondja, hogy Pepińolé furcsán viselkedik, kihívta az ingatlankezelőséget, hogy vágják ki az egészet, tarvágást akar, mint a hadseregben, nemcsak azt akarja levágatni, ami ránőtt a kurva szomszédasszony falára, hanem az egész repkényt ki akarja nyírni, meg a babérsomot és a hibiszkuszt is, kaszárnyaudvart akar csinálni az udvarból, úgyhogy én ott leszek, de legyetek ott ti is Francóval, meg Marańon is, az a senki, aki átengedte a kert gyeplőszárát Pepińolénak, márpedig, azt mondja Goytisolo, és szerintem abszolút igaza van, márpedig ha Marańon nem engedte volna át a kert gyeplőszárát Pepińolénak, amire semmi oka nem volt, akkor most ugyanolyan burjánzó kertünk volna, amilyen mindig is volt, amikor nem törődtünk vele, egy rendes emberi kert, nem egy porosz izé, mert komolyan mondom, hihetetlen, mondja Goytisolo, és szerintem abszolút igaza van, hihetetlen, hogy el kell tűrnünk egy földszinti fogtechnikus diktatúráját, aki csak két éve van a házban, és a tetejébe nem is lakóként, most mi van, Aurelia, mi van, Fernan pontosan érti, hogy miről beszélek, és nagyon is érdekli. És ha Fernan volna a kis hülye Maranon helyében...
AURELIA Fernant nem érdekli, mindennap ilyesmivel nyaggatják.
FERNAN Nem zavar.
MARIANO Nem zavarja.
NURIA De nem is érdekli különösebben.
MARIANO Tudja, miért nem rúgjuk ki magukat, Fernan? Nem magáról beszélek, hanem a hasonszőrűekről. Tudja, minek köszönhetik, hogy tartjuk magukat? Holott indoklás nélkül visszahívhatók? Annak, hogy tunyák vagyunk. Tunyák az emberek. Maguk nem azért maradhatnak a helyükön, mert az emberek elégedettek magukkal, hanem mert tunyák. Ezért van, hogy maguk mind tutyimutyik és majrésak. El kellene gondolkozniuk ezen a létállapoton. A tunyaság mint léthatározó.
AURELIA Mi van veled? Hullarészeg vagy?
PILAR Mi történt, Mariano? Miért iszol ilyen vadul?
MARIANO Ha valaki egy kicsit élesebben fogalmaz, arra rögtön rámondják, hogy iszik.
AURELIA Iszik. És most már fényes nappal is iszik.
PILAR Mariano! Te iszol?
NURIA Nagyon kérlek, mama!
AURELIA Kérj bocsánatot!
MARIANO Fernan tudja, hogy nem róla beszélek.
FERNAN Először is nem veszem magamra, egyébként pedig egyetértek. Magam is elítélem az ügyfelek közönyét, mindazonáltal a közöny dupla fenekű ám, Mariano, és nem kevésbé lehangoló, hogy az elégedett ügyfél se vall színt. Az elégedett ügyfél soha nem mondja, hogy meg van elégedve. Holott kormányrúd gyanánt szolgálhatna, voltaképpen kijelölhetné nekünk a helyes irányt.
MARIANO Mutasson nekem egy elégedett ügyfélt, Fernan. Szeretnék találkozni a pasassal.
PILAR Nohát, itt vagyok én, Mariano. Itt áll előtted az elégedett ügyfél. Így ismerkedtünk össze. Apropó, Nuria, elhoztad a ruhákat, édesem?
NURIA El.
PILAR Jaj, mutasd!
NURIA Akkor föl kell vennem. Így nem mutat.
PILAR Vedd föl!
NURIA Most?
PILAR Ruhát kell választania a Goya-gálára. Kettő közt vacillál. Na, ez jópofa lesz, majd mi segítünk neked.
AURELIA (miközben Nuria kimegy) Mi ez, püspökkenyér, mama?
PILAR Vaníliás Frudesa.
AURELIA Itt van két cukrászda is az utcában, és te mirelitet veszel?
PILAR Az a helyzet, hogy magam szerettem volna sütni valamit, de nem volt időm. Nem jó?
AURELIA Pocsék.
PILAR Kóstoltad, Fernan?
FERNAN (megkóstolja.) Jobb szeretem a Brazo de Gitanót, amit te csinálsz.
PILAR Nem volt időm. Mostanában semmire sincs időm.
AURELIA Mért, micsinálsz?
PILAR Nincs megállásom. Háztartást vezetek. Varrok. Foglalkozom a lányoddal. Találkozgatok a vőlegényemmel. Foglalkozom a barátnőimmel. Ma reggel fölhívott Cristina, hogy vegyek részt a baráti összejövetelén, manapság így kell mondani a jótékonykodást, mert a jótékonykodás, az olyan pejoratív, na, mondom, muszáj lesz vennem valamit a Cricri kirakodóvásárán, mert szegény egész évben agyonhajszolja magát, hogy jót cselekedjen. Általában paraszti régiségeket árul, a San Ignacio Ispotály halottainál szedi össze őket, különben jópofa dolgokat lehet találni, sőt igazi antikvitásokat is, legutóbb például egy rokka is volt Cristinánál...
AURELIA Ez senkit nem érdekel, mama, baromira nem érdekel, úgyhogy ne meséld el nekünk apróra, hogy hogy telnek a szentfazék barátnőid mindennapjai, ami pedig Lolát illeti, hetente egyetlenegyszer foglalkozol vele, de ha terhedre van, egy szavadba kerül, máshogy is meg tudom oldani.
PILAR Kérdezted, mit csinálok, és én válaszoltam. Miért vagy ilyen ideges, Aurelia? Rém ideges.
MARIANO Nagyon ideges szegény.
Nuria be az első ruhában.
Vonul.
MARIANO Tökéletes.
NURIA Aggaszt ez a csend.
MARIANO Én el vagyok ragadtatva.
NURIA Auri?
AURELIA Látni kell a másikat is.
MARIANO Leszek a kísérőd. Már ha véletlenül nincs senkid.
NURIA Gary Tiltonnal megyek.
PILAR Még mindig Madridban van?
NURIA (Marianónak) De örömmel elfogadtam volna. Na és maga, Fernan? Legyen őszinte! Fontosabb a véleménye, mint a többieké, mert egyedül maga nem családtag, az egyetlen objektív tekintet, hogy úgy mondjam.
FERNAN Nincs szerencséje, Nuria! Divatügyekben abszolút analfabéta vagyok, és a női divathoz aztán végképp nem értek, az édesanyja is megmondhatja.
NURIA Maga szerint szép vagyok?
FERNAN Szép, szép, hát persze, hogy szép.
NURIA Fölveszem a másikat.
Nuria kimegy.
AURELIA Hihetetlen egy alak vagy: azt mondtad, leszel a partnere.
MARIANO Na és?
PILAR Szerinted együtt van Gary Tiltonnal?
AURELIA Képes lettél volna elmenni a Goya-díjátadásra a félpucér húgommal?
MARIANO Miért ne?
PILAR Ha egy Gary Tilton Spanyolországban marad, annak jó oka van.
AURELIA Ki nem szarja le Gary Tiltont, mama!
PILAR (Fernannak) Látod, hogy bánik velem?
AURELIA Ha tudni akarod, hogy együtt van-e Gary Tiltonnal, tőle kérdezd meg, mért engem faggatsz?
PILAR Énnekem soha semmit nem mondtok, mindig mindent én tudok meg utolsónak.
AURELIA Vajon miért?
PILAR (Fernannak) Látod, látod?
AURELIA Mit lásson? Mit lát, Fernan? Anyánk csuda ellenszenvessé teszi magát.
FERNAN Jó, jó...
MARIANO Tölthetek egy kis pezsgőt, Fernan?
FERNAN Köszönöm, maradok a teánál.
PILAR Hozzá se nyúltok a püspökkenyérhez.
Nuria be a második estélyiben.
Csend.
Nuria nevet.
NURIA A hallgatás beleegyezés.
Fernan! még mindig nincs véleménye?
FERNAN Hát mintha ez egy kicsit komorabb volna.
NURIA Mariano?
MARIANO Szerintem... nem tudom, szabad-e ilyet mondani, de szerintem az a nő, aki egy ilyen ruhában megy az estélyre, az bánatra készül, szomorú szeretne lenni, szenvedélyesen vágyik rá.
AURELIA Ha érdekel a véleményem, egyik borzalmasabb, mint a másik.
PILAR Hogy mondhatsz ilyet? Nem szép dolog, Auri.
AURELIA De igen.
PILAR Modern és divatos, és Nuria megengedheti magának.
AURELIA Na persze.
PILAR Ha pedig nem tetszik, kedvesebben is megmondhatod.
AURELIA Akárhogy mondom meg a véleményemet, mindenképpen rossz lesz, mama, mert ha kritizálni merem ezeket a rémséges ruhákat, rögtön mindenki azt gondolja, hogy jaj de féltékeny ez a szegény Aurelia, szeretne ő is ott lenni a gálán egy amerikai sztár oldalán, szegényke be van savanyodva, és féltékeny a húgára, mert hiszen aki őt látni akarja, annak ki kell kutyagolnia a külvárosba, és megtapsolhatja az alakítását egy csöndekből és Mendelssohnból építkező bolgár darabban, értsük meg szegényt, hát istenem, nem esik jól neki, ha a férje költőileg nekilelkesül, nem bírja elviselni ezeknek a ruháknak az eredetiségét és még kevésbé értékelni búbánatos rejtett üzenetüket.
Hát szóval, bocsáss meg, Nuria, ezért mondtam ki ilyen nyersen és meggondolatlanul a véleményemet.
FERNAN Nos én egy percig se gondolom, Aurelia, hogy be volna savanyodva, amit mondott, az éppenséggel bátor, nagy lélekre vall. És ha már kérdezte a véleményemet, Nuria, a nővére szavaitól felbátorodva, hadd mondjam meg: kár ezekkel a ruhákkal gyötörnie magát. Elnyomják az egyéniségét. Mint néző, mint a maga rajongója mondom: nincs szüksége rá, hogy holmi ruhával egyénítse magát.
PILAR Rosszulesik, hogy képes vagy azt gondolni, hogy nem öröm nekünk megnézni téged a színházban. Nagyon rosszulesik.
FERNAN Tényleg boldogan megyünk. Hála magának, újra humán embernek érezhetem magam.
NURIA Borzalmasak, igaza van! Gyűlölöm ezeket a ruhákat, gyűlölöm őket. Hagytam, hogy rábeszéljen az a hülyepicsa sajtós csaj, most mi a fenét csináljak? Mi a fenét vegyek fel?
PILAR Találsz ruhát, drágám...
NURIA Mikor? vasárnap? El van rontva az egész, az lenne a legjobb, ha el se mennék a gálára.
MARIANO Én váltig állítom, hogy az első ruha...
NURIA Hát persze: a részeg pasasok odavannak a kurvákért.
FERNAN Mikor lesz az estély?
NURIA Hétfőn.
FERNAN És hétfőn nem lehet ruhát találni?
NURIA Nem.
FERNAN (Pilarnak) Miért nem?
NURIA Azért nem, Fernan, csak hogy értse, mert hétfőn, tehát az utolsó pillanatban már csak kényszermegoldás van, legfeljebb valami vacakot találok, amiben magamat is vacaknak érzem, egész Spanyolország szeme láttára, úgyhogy mindenképpen szar estém lesz, Fernan, mert ha egy nő egész Spanyolországnak mutogatja magát, az a nő nem nézhet ki rosszabbul, mint amilyennek képzeli a kisugárzását.
Kimegy.
PILAR (Fernannak.) Tessék, bepillanthattál egy sztár intim szférájába. Láthatod, milyen ez.
AURELIA Mama! Fernan elég nagy fiú, hogy saját véleménye legyen arról, amit lát. Nincs szüksége idegenvezetésre.
FERNAN Nem valami kedves az anyjával. Nem szoktam beleártani magam a más dolgába, de annyit mondhatok, hogy nem nagyon kedves az anyjával.
AURELIA Mi tagadás, tényleg nem vagyok nagyon kedves.
MARIANO Senkivel se kedves.
AURELIA Jaj, mama, ugye, nem kezdesz sírni, ez őrület.
PILAR Nem sírok.
AURELIA Akkor mért fújod az orrod.
PILAR Azért fújom, mert fújom.
AURELIA Nem értem, miért sír, semmi oka a sírásra.
MARIANO Nem sír, orrot fúj. Kifújja az orrát, nem látod? Maga kifújja az orrát, Pilar. Helyes, tessék, fújja az orrát.
Aurelia dúltan kimegy.
16. Képzeletbeli vallomás
(a Pilart játszó) SZÍNÉSZNŐ
A rendező utálja, ha megkérdem, és én most mit csináljak,
azt mondja, ne mondjam, mit csináljak, hova álljak,
hogy reagáljak,
azt mondja: maga a színésznő, maga tanulta ki a szakmát, nem én,
azt mondja, csinálja, kezdeményezzen, vagy jó, vagy nem jó,
úgyhogy már soha semmit nem kérdezek, de előfordul, hogy nem jutnak eszembe az élet kanyarjai,
az életben se mindig tudjuk, hogy hogy kell élni,
hova kell állni,
fel kell-e venni a kesztyűt,
vagy álljon-e inkább ideiglenesen és bizonytalanul az ember,
az életben se könnyű hagyni, hogy megtörténjenek velünk a dolgok,
és ne védekezzünk,
nehogy majd
egyszer ráfizessünk.
17. Spanyol darab
Fernan, Mariano
Valahol Pilarnál. Talán az erkélyen.
Kis szivart szívnak, füstöt bodorítva.
FERNAN A legfontosabb, hogy ne hagyjuk, hogy elragadjanak a szenvedélyek. Mindenekelőtt szögezzük le! jogi szempontból két eset lehetséges; egy: a kőfal teljes egészében a szomszéd nő tulajdona, kettő: pontosan a telekhatáron húzódik. Ez a döntő kérdés. Az első esetben teljes egészében a szomszéd nőnek kell biztosítania a fal karbantartását, és ha bizonyítani tudja, hogy a repkény rontja a fala állagát, teljes kártérítést követelhet. Ha a kőfal pontosan a telekhatáron van, de szerintem nincs, és a régi építményeknél rendkívül nehéz is bizonyítani, nos ez esetben a fal karbantartása és dísznövénnyel való befuttatása ötven-ötven százalékban oszlik meg a két tulajdonos közt, és ez esetben a repkényügy természetesen bonyolultabb. Na mármost nézzük a fogtechnikust és az udvar rendben tartását, de megint csak jogi szempontból! Először is az udvar mint olyan mindig is osztatlan tulajdon marad, a fogtechnikusnak nincs kizárólagos használati joga rá, csupán arról van szó, hogy a közgyűlés hatáskört ruházott át rá, nevezetesen azt, hogy ő, vagyis a fogtechnikus gondozhatja és dísznövényekkel ékítheti az osztatlan köztulajdon egy bizonyos részét. Megkérdezem: van nyoma, írásos határozat formájában a kezdeményezésnek? Ha van, akkor az ingatlankezelő csupán foganatosítja a közgyűlés határozatát, márpedig a hatáskör ilyesfajta átruházása szükségképpen időleges, és a közgyűlés, ha nincs megelégedve a fogtechnikus munkájával, bármikor visszavonhatja a hatáskör-átruházást. Ezzel szemben, de az elbeszéléséből semmi sem utalt ilyesmire, úgyhogy szerintem igaztalanul éri vád a kollégámat, mert ismétlem, és évek óta hiába hangoztatom, kár a szóért, falra hányt borsó: az ingatlankezelőség csak végrehajtja a közgyűlés határozatait, egyszóval, ha az ingatlankezelőség a közgyűlés megkérdezése nélkül egyezett volna meg a fogtechnikussal vagy hagyná őt menni a feje után, az esetben túlterjeszkedne az illetékességén.
MARIANO Úgy van.
FERNAN Summa summárum: ki kell rúgni azt a Pińo...
MARIANO Pepińolé.
FERNAN Azt a Pepińolét, aki nem is tudom, minek képzeli magát, csak mert a földszint... egyébként köztudomású, hogy ez igen gyakori dolog: a földszinti tulajdonostárs pszichikailag elbirtokolja az udvart, a tévképzet alapja éppen az, hogy ő van egy szinten vele... szóval ez a Pepińolé kitehetetlennek képzeli magát, és azt hiszi, ő az úr a fedélzeten, amit, ugyebár, mi sem bizonyít jobban, mint hogy nem hajlandó rododendront telepíteni, így büntet bennünket, amiért kétségbe vontuk a fennhatóságát, gyászban van, Hitler-módi kertet akar csinálni nekünk, rúgjuk ki.
MARIANO Rúgjuk!
Békésen szivaroznak.
MARIANO Régóta özvegy?
FERNAN Három éve.
MARIANO És Pilar? Úgy értem...
FERNAN Két hónapja. A ház révén ismerkedtünk meg.
MARIANO Na és hogyan?... Na jó, nem akarok tapintatlan lenni.
FERNAN Ugyan, dehogy! Hogyan?... Tudja, vannak aprócska bonyodalmak, amelyek egyszer csak sorsszerű fordulatot vesznek, hát így történt, hogy a közös lépcsőházban kiszakadt a szőnyeg a lépcső élénél, és hiába varrtuk meg, újra meg újra kiszakadt, és az a helyzet, hogy Pilar az egyetlen a házban, aki magas sarkú cipőben jár, következésképp ő van a legjobban kitéve annak, hogy beleakad a sarka, és elesik, úgyhogy a kérésére kijöttem megállapítani a rongálódást, ő behívott egy kávéra, és megbeszéltünk egy vacsorát... Folyton azt hallottam, hogy egy magad korú özvegy férfi előtt ott az élet, a gyerekeid felnőttek... Ugyan, miféle élet, gondoltam magamban. Nincs mit féltenem, nincs mit elérnem, és akkor jött ez az asszony, üldögéltem nála, főzött nekem, csinált tojáslepényt sült paprikával, bőrös malacsültet tört krumplival, ananászos piskótatekercset...
18. Spanyol darab
Nuria, Aurelia
Valahol Pilarnál. Talán a konyhában
AURELIA Undorodom tőlük. Ez beteges dolog. A fiának néz ki. És folyton a „menyasszonya" védelmére kel, ez már mindig így lesz?
NURIA És véleményt mond, pedig ki a fenét érdekli, hogy mi a véleménye.
AURELIA Te kérdezted.
NURIA De csak udvariasságból. Nem várom, hogy csakugyan elmondja a véleményét. Agyrém, hogy véleményt merészel nyilvánítani, és észrevetted? nemcsak a véleményét mondja, ráadásul még jó tanácsokkal is ellát. Isten csapásai ezek a ruhák, bárcsak széttéphetném őket, de hát egy vagyonba kerültek, szerinted fölvehetem azt a mályvaszínűt, amelyik Cannes-ban volt rajtam, és mindenki látta, de abban legalább szép vagyok, szerinted most is szép vagyok? nem csúnyultam meg hirtelen? mert a csúnyulás, tudod, az olyan hirtelen jön, mint a lórúgás.
AURELIA Nagyon is szép vagy, én viszont felfedeztem egy rémületes dolgot, tök petyhüdt az arcom, amikor megcsókolom Lolát, neki sűrű, tömör, rugalmas, nekem meg, fogd meg, látod? kész, vége, puha.
NURIA Nekem is.
AURELIA Tényleg neked is, de nem annyira, mint nekem, fogalmam sincs, mit lehet csinálni, rémesen unalmas egy alak, jó, tudom, a mama se különb, affektál, halálra idegesít, játssza a mártírt.
NURIA Mindent elmond rólunk, éjjel-nappal rólunk beszél neki, Cristal állapotos.
AURELIA Állapotos!
NURIA Tegnap telefonált.
AURELIA Jó, de ki ejtette teherbe?
NURIA Hát Anibal. Ki más?
AURELIA Szóval nem tudod.
NURIA Nem, mit?
AURELIA Szeretője van.
NURIA Cristalnak.
AURELIA Különben úgy tudom, vége, két napig tartott, azt mondod, teherbe esett szegény?
NURIA Egész vidám volt a telefonban.
AURELIA Már van neki kettő.
NURIA Hát most három lesz.
AURELIA A mama tudja?
NURIA Nem. Miért csak két napig tartott?
AURELIA A pasi őrülten szerelmes volt, nem evett, nem aludt, és nem akart tovább szenvedni.
NURIA Őrülten szerelmes, két napig, Cristalba.
AURELIA Valahogy így.
És te? Gary Tilton?...
NURIA Nem beszélhetek róla.
AURELIA Szerelmes vagy?
NURIA Semmit sem mondhatok.
AURELIA Egy szó mint száz, mindenki remekül mulat, csak én nem.
19. Képzeletbeli interjú
(a Marianót játszó) SZÍNÉSZ
Olvastam egy interjút, amiben
Wilhelm Bolochinsky azt mondja, hogy a színészek nem művészek,
azon egyszerű oknál fogva, hogy a színészek szenvedélyesen hódítani vágynak, és ez a vágyuk szöges ellentétben van a művészet minden formájával,
szemétre való minden olyan művészeti forma, amelyet a hódítás vágya béklyóz,
sőt, Bolochinsky szerint, arra se méltók, hogy a művészek szóval illessük őket, habár már amúgy is végképp lejáratták a szót.
Bolochinsky szerint a színész természete szerint eleve hódítani vágyik, s ez legádázabb ellensége, vagyis a néző karjaiba taszítja,
igaz, olykor egészen tüneményes módon,
olyan tüneményesen, mondja Bolochinsky, hogy éppen avval adja meg a mű alaphangját,
visz tévútra egy egész nemzedéket, és némítja el az eredeti hangnemet.
Mihelyt a néző, akiről őrizkedünk bármit is mondani,
de akit azonnal szembe kell támadni,
le kell teríteni,
mondja Bolochinsky,
szóval mihelyt a néző belép a nézőtérre és azzal legitimálja magát,
tüstént lealacsonyítja a szereplőt,
partnerré fokozza le,
a színész és a néző szépen kézen fogják egymást, mintha ugyan a színész, így Bolochinsky, bárkit kézen foghatna,
a színész ellenszegül,
az ellenszegülőknek is ellenszegül,
természetesen az ellenszegülő nézőknek is,
és akkor tollat ragadtam, és azt írtam: Bolochinsky úr,
alulírott színész magasról tesz rá, hogy művésznek tekintik-e,
szarik a maga értékrendjére és az egész okfejtésére is,
és kérem, ne akarjon egy definícióba gyömöszölni bennünket, bármennyire is lenyűgözi magát az a definíció, a létünkhöz nem akarunk szavakat,
nem létezünk,
legyen olyan kedves, és úgy gondoljon ránk, mint akik önző,
állhatatlan,
puhány lények,
megannyi semmi,
eleven hiány.
Köszönettel.
20. Spanyol darab
Mariano és Aurelia. Otthon.
Mariano ül; kezében a bolgár darab csukott szövegkönyve
Aurelia áll.
AURELIA Ő ül a zongoránál, én pedig állok, kinézek az ablakon. Aztán előrejövök, te maradsz a helyeden.
Megfordul, mintha nézne kifele egy színpadfenék-ablakon. Csend.
AURELIA Csak semmi érzelgősség, Ki¼ úr! Azt soha. Ne hagyjon semmi érzelgősséget a játékban és a hangzásban. Már f-mollban vagyunk, abban a hangnemben, mint Brahms harmadik szonátája, opus három, Chopin negyedik balladája, opus 52, amelynek fantázia-kódáját úgy jellemzi Neuhaus, mint a „szenvedély katasztrófáját", ugyanaz a hangneme Beethoven szonátájának, opus 57, és legfőképpen, ne felejtse el, Bach szonátája hegedűre és csembalóra, amiről azt mondta, hogy mind közül a legjobban szereti. A szenvedély romlatlan és tartózkodó. Nincs történet, csak komor ragyogás van, elkerülhetetlen végzet. Még csak nem is érzés, legfeljebb érzéskezdemény, amit nem lehet romantikus zengzettel kifejezni. Ne akarjon semmi más eseményt előállítani, egyszerűen csak zenéljen. Pontosan, hitelesen. Nagyon kérem, szóljon, ha untatom, úgy beszélek magával, mintha tehetséges előadóművész volna, pedig soha magához foghatóan rossz tanítványom nem volt, nevet, jó, folytatom, ne keltse azt a látszatot, hogy van kezdet és vég, úgy menjen bele a prelűdbe, mintha fennhangon fogalmazná meg, mivel nem bírja magában tartani, azt, ami van, ne tudja, merre tart, ne menjen semmi létező úti cél felé, nincs, ami elmenne a végső határig, egyetlen mű se megy el a végső határig, Ki¼ úr, a művek megszakadnak, nincs vég, még a halál se végez be semmit, a halál csak egy hirtelen fordulat, de nem fejez be, nem zár le semmit, az ember sose megy el a végső határig, minek a végső határáig menne?
(Némi szünet után:) Na? Milyen vagyok?
MARIANO Jó.
AURELIA Érezni, hogy van benne...
MARIANO Micsoda?
AURELIA Fájdalom. Valami, amit nem tud máshogy megnevezni.
MARIANO Aha.
AURELIA Csak ennyi?
MARIANO Nem is tudom, háttal állsz, aztán meg ott, mögöttem, nem látlak.
AURELIA Az ember nem beszél így egy tanítvánnyal, ez nem zongoralecke, hanem vallomás, nagyon emelkedett, a szavak mögött újabb és újabb szavak rejlenek, ha ezt nem érezni...
MARIANO Csináld újra!
Szünet.
Aurelia újrajátssza a jelenetet, szemből, mozdulatlanul.
A végén:
MARIANO Remek.
AURELIA Hogyhogy remek? felkavaró, nem?
MARIANO Igen, felkavaró... vagy remek, az ugyanaz.
AURELIA Egyáltalán nem ugyanaz, sőt egészen más.
MARIANO Hallgass ide, Aurelia! az agyamra mész, ez az egész az agyamra megy, én ennek a Ki¼nek a helyében már rég olajra léptem volna.
AURELIA Miért nem bátorítsz egy kicsit, miért van az, hogy te sose bátorítsz engem?
MARIANO Mert nem tudlak bátorítani. Nem tudok erős férfi lenni, aki bátorít.
Aurelia tanácstalanul álldogál.
Csend telepedik közéjük.
21. Spanyol darab
Fernan és Pilar
Kint, a szabadban. Gyalogolnak.
PILAR Mit nekik egy esküvő vagy egy első áldozás, a lányaim még a születésnapokat se tartják, a Loláét is csak azért, mert gyerek, Cristal felhív a névnapomon, de ő az egyetlen, a másik kettő rám se hederít, még egy szál virágot se hoznak, Cristal a legnormálisabb, azt leszámítva, hogy abban a városban él, ahol az apja az új feleségével meg az új gyerekeivel, akik egyidősek az unokáival, a másik kettő meg se nézi a naptárt, nem érdekli őket se karácsony, se semmi. Neked fontos a karácsony, Fernan? A gyerekeidnek fontos?
FERNAN Mindig is nagyon szerettük a karácsonyt.
PILAR Hát ez az. Én is. Imádom a karácsonyt, mindig is imádtam, és nekem évek óta nincs karácsonyom, Fernan.
FERNAN Idén lesz.
PILAR Micsoda karácsonyokat csináltam nekik, amikor kicsik voltak! Bevittem őket a fodrászatba, és gyönyörű frizurát csináltak nekik, masnikkal, majd megmutatom az albumokat, és hosszú hetekig megtartottuk a betlehemi jászolunkat, olyan remekül sikerült, minden évben tettünk hozzá valami újat, a szomszédok a csodájára jártak.
FERNAN Kinek-kinek megvan a maga élete.
PILAR Nekem már te vagy az életem. Sétálok a parkban az én új életemmel.
FERNAN Igen.
PILAR Régen kijártam ide a gyerekekkel. Leültem a nagy vérbükk alá.
Örülök, hogy a fák látják, ahogy itt sétálok veled, örülök, hogy minden, amit nélküled ismertem meg, a fák, bokrok, virágok, most látják, ahogy beléd karolva sétálok itt.
Boldog vagyok, hogy mindenki szeme láttára veled vagyok.
22. Képzeletbeli beszélgetés
(a Nuriát játszó) SZÍNÉSZNŐ
Mi a véleménye, Olmo,
mondtam Olmo Panerónak a kávézóban, ahol a próba után találkozunk,
nem gondolja, hogy nem vagyok elég kihívó?
Az első gálaruhában szeretnék kihívónak feltűnni,
olyannak, mint annak idején az amerikai színésznők, ha cigány lányokat meg mexikói pipiket játszottak a mulatókban,
nem tudom olyan rátartian viselni a testemet, ahogy maguk, spanyolok,
nincs bennem elég színészi erő,
nem vagyok elég szemérmetlen,
olyan kis aranyos vagyok, semmi több,
jó iparos színészné, akit csukott szemmel szerződtetnek.
Nem felel, Olmo,
és ez két dolgot jelenthet:
vagy nem ért franciául,
a változatosság kedvéért most bólogat, de egy kukkot se ért abból, amit mondanak magának
(én e felé a magyarázat felé hajlok),
vagy pedig egyetért az elemzésemmel,
olyannyira egyetért vele, hogy a forma kedvéért se tiltakozik.
Hanem annyit azért hozzáfűztem,
hogy igencsak illetlenségre vall szó nélkül hagyni, hogy egy nő ócsárolja magát, kiváltképp, ha ezt egy olyan férfi teszi, akinek a hazájában,
még nemrégen is,
a férfiak a folyókába dobták a köpenyüket, hogy mi, nők száraz lábbal mehessünk át az utca túloldalára.
23. Spanyol darab
Fernan és Mariano
Az erkélyen. (Lásd 17.)
MARIANO A színház nem. A klasszikus irodalom, az igen. Ha nem iszom, akkor gyilkolom magam. Nem, nem fordítva. Azért iszom, hogy ne gyilkoljam magam. Az ivás tart egybe, komolyan mondom. Az ivás az én menedékem. A klasszikusok, igen. A szavak pontossága. A mondat, amelyet nem lehet más mondattal helyettesíteni, az igen. Ma már az nincs. És matek sincs. Nincs számtan, elemi mértan, kész, vége. Minden kölyöknek van számológépe, kész formulákat tanulnak. Agytorna: kaput. Pontosságra való törekvés, világos és elegáns kifejtés: eltemetve. Tizennyolc éves koromig szerzetes akartam lenni. A feleségem nem futott be a szakmájában, ahogy mondani szokás. Hogy tehetséges-e? Nem tudom. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán van-e benne tehetség. Lehet, hogy van. A nővérének, aki utána kezdte a pályát, azonnal sikere volt. A helyében abbahagytam volna. De ő folytatja. Kitart. Most mit csináljak? Tisztára idegbeteg. Át akarta rendezni a lakást. A nők változtatni akarnak a dolgokon, a fene se tudja, miért. Úgy vezeti a háztartást, mint egy idegbeteg nő. Szemrehányást tesz nekem, hogy nem vagyok gazdag, hogy vészesen öregszem, kiabál, a kislány befogja a fülét.
Fernan nem szól semmit.
Elnyomják a szivart.
24. Spanyol darab
Pilar, Nuria, Aurelia
Pilarnál. (Lásd 13. és 15.)
Pilar be; letesz egy tál aprósüteményt.
PILAR Cristal állapotos!
AURELIA Kellene egy kis forró víz, túl erős a tea.
PILAR Ha azt akarod, hogy kimenjek a konyhába, és ott is maradjak, akkor azt mondd!
AURELIA Nem tudom, mi hol van, mért vagy úgy oda?
PILAR Nem vagyok oda, csak nekem senki nem mond semmit, mindent én tudok meg utolsónak, de nem számít, úgyis az az új taktikám, hogy semmit se kérdezek, semmibe se ártom bele magam, épp csak elcsodálkoztam egy kicsikét, hogy Cristal, aki a legnormálisabb köztetek, egy szót se szólt, de hát már semmin se lepődöm meg.
NURIA Arra se vagy kíváncsi, hogy mi a véleményünk róla?
PILAR Kiről mi a véleményetek?
AURELIA Hát Fernanról, mama. A vőlegényedről.
PILAR Nem érdekel. Nem vagyok kíváncsi a véleményetekre. És ne olyan hangosan! Itt van kint.
NURIA Szerintünk szexi.
AURELIA Aha.
PILAR Nem érdekel a véleményetek.
NURIA Nem látszik, hogy annyival fiatalabb volna nálad.
AURELIA Aha.
PILAR Ez abszolút hidegen hagy.
NURIA A haját... talán egy kicsit...
AURELIA ...hátrább fésülhetné. Fölteszek vizet. (Nevetve kimegy.)
PILAR Mióta terhes?
NURIA Kábé két hónapja.
PILAR A cannes-i ruhádat kellene felvenned, azt a mályvaszínűt.
NURIA Ne izgasd magad, majd megoldom.
PILAR Nem történik semmi, ha kétszer veszel fel egy ruhát. Sharon Stone is megcsinálja.
NURIA Majd meglátom, mama.
PILAR És ne nyúlj a hajadhoz! Biztosra veszem, hogy Garynek jobban tetszel hosszú hajjal.
NURIA Miért garyzed? Nem is ismered, mama! Miért garyzed?
PILAR Lepereg rólam. Kiabálj nyugodtan.
NURIA Nem ismered Gary Tiltont. Miért garyzed?
AURELIA (jön be egy ibrik forró vízzel.) Garyzi?
PILAR Garyzem, és nem érdekel, ha nem tetszik. Bűn, ha garyzem?
AURELIA Kérsz még teát, mama? Ne vágj ilyen mártírképet, rémesen nézel ki.
PILAR Amikor a lányod mindent összesarazott Pepónál, majdnem elsírtad magad.
AURELIA Ez hogy jön ide?
PILAR Úgy, hogy háromévesen majdnem megríkatott a feleseléssel, úgyhogy majd meglátod, mi lesz később.
NURIA Találkoztál a gyerekeivel?
PILAR Kinek a gyerekeivel?
NURIA A Fernan gyerekeivel!
PILAR A fiával igen. Aranyos.
AURELIA A lányával nem?
PILAR Még nem.
NURIA Mit csinál a fiú?
PILAR Semmi közöd hozzá.
NURIA Hűha!
PILAR Semmi közöd hozzá. Tirólatok egy szót se senkinek, én meg teregessem ki a magánéletemet. Na ne! ezt nem játsszuk.
AURELIA Postás.
NURIA Postás?
PILAR Mondjatok, amit akartok.
AURELIA Ne nevettesd ki magad, mama, te magad mondtad.
NURIA Postás? ez jópofa.
PILAR Abszolút nem postás.
NURIA Hanem micsoda?
PILAR Mindenesetre nem postás.
NURIA Kár.
PILAR Ha te mondod!
AURELIA Hogy ez milyen hülye!
PILAR Kire mondtad? Rám mondtad!
AURELIA Hát igen, mama, az agyamra mész.
Pilar pofon vágja Aureliát.
Komplett hiszterika.
PILAR Te vagy a hiszterika.
NURIA Na jó, én megyek, nem bírom, ha jelenetet csináltok. Évente háromszor jövök ide, és évente háromszor dráma van.
AURELIA Hagyod, hogy megpofozzon, és meg se védesz? Tűnj a fenébe!
NURIA Szerintem mind a ketten bolondok vagytok.
Mariano és Fernan be.
MARIANO Mi van itt?
FERNAN Mi van itt, Pili?
MARIANO (Nuriának) Elmész?
PILAR Undokok velem, Fernan.
AURELIA Megpofozott.
NURIA Na, azért te is megéred a pénzed.
PILAR A lányaim sárba tipornak.
MARIANO Miért pofozott meg?
AURELIA Mit érdekel az téged? Nem elég neked, hogy negyvenéves elmúltam, és megpofoz az anyám?
NURIA Lehülyézte.
PILAR Azt mondta, hogy ez milyen hülye!
FERNAN Nem beszélhet így a mamájával. Nem a puszipajtása, a mamája.
AURELIA Igaza van, Fernan, csakhogy az én szememben kortalan, meg aztán ő is mindent megtesz, hogy ne látsszon a kora.
FERNAN És nagyon is sikeresen. Nagyon is sikeresen, Pili.
NURIA Ne haragudjon, Fernan, de meglehetősen kínos, ahogy így ömleng előttünk.
AURELIA De ő legalább a védelmére kel.
MARIANO Nem úgy, mint a férjed, aki csak kihasználja az alkalmat, és bedob egy sokadik pohárral. (Nuriának.) Maradj, légy szíves!
AURELIA Engem soha senki nem véd meg.
MARIANO És mért akarod, hogy megvédjenek? Ki van megvédve? Senki az égvilágon.
FERNAN Ki kell jelentenem, ki kell jelentenem, hogy nincs szándékomban bármiben is korlátozni magam, önmagam akarok lenni Pilarral, azt is beleértve, hogy ha úgy hozza kedvem, igenis turbékolok, nekem már nem olyan távoli a szemhatár, hogy a konformizmussal szarakodjak.
MARIANO Helyes!
AURELIA Mi helyes?
PILAR (Fernannak) Cristal állapotos.
MARIANO Cristal állapotos? A szeretőjétől?
PILAR A szeretőjétől!? Szeretője van?
AURELIA (Marianónak) Bravó.
PILAR Cristalnak szeretője van?
NURIA Á, dehogy.
PILAR Mondd meg az igazat, Mariano!
MARIANO Vicceltem.
PILAR Aurelia azt mondta, bravó, úgyhogy igaz; ne nézzetek hülyének!
AURELIA Cristal bepasizott, és nem tudjuk, kitől van a gyerek.
PILAR Átok ül rajtam.
NURIA Ha megnézzük, milyen gyerekei vannak Anibaltól... hát nem is tudom.
MARIANO Hát igen.
AURELIA Szép gyerekek.
PILAR Nagyon is szépek.
NURIA Agyrém, hogy muszáj minden gyereket szépnek látni, lehetnek csúnyák is, nem?
PILAR Cristal gyerekei, azok szépek.
NURIA Cristal gyerekei csúnya gyerekek. Kövérek, és lapos az orruk, mint Anibalnak.
MARIANO És ugyanolyan büdös a szájuk.
Nuria nevet.
PILAR Csúnya dolog ilyet mondani, Mariano.
AURELIA Nagyon csúnya.
MARIANO Elismerem, hogy csúnya. Bocsánat, Fernan.
PILAR Egy szót se szólsz, édesem.
MARIANO Letaglóztuk.
PILAR Hát le. Én is le vagyok taglózva.
FERNAN Szomorú vagyok. Olyan szomorú ez az egész. Szomorú, hogy a húguknak szeretője van. Elszomorít, hogy a dolgok ilyen kevéssé tartósak. Elfut az idő, és mindenen lehet gúnyolódni. Én régimódi ember vagyok.
AURELIA Nem régimódi maga, Fernan, csak irigylésre méltóan abban nevelkedett, hogy a lét kifut valahová, és nálunk rossz társaságba csöppent.
MARIANO „Nálunk", azt mondja, nálunk, mi az, hogy nálunk? Mintha ugyan szegény fiú a családi összejövetelek szakadatlan láncolatába keveredett volna. Évente kétszer találkozunk ilyen összetételben, Fernan, ez a mai a maga tiszteletére van, úgyhogy évente kétszer se, igazán nem kell megijednie.
PILAR (Fernannak.) Ugye, mondtam?
FERNAN Igen, tudom, még a karácsonyt se tartják.
NURIA Se karácsonyt, se semmit. Mi nem tudunk ünnepi hangulatot teremteni, Marianónak igaza van, ne vegyük komolyan azt, hogy „nálunk", amit családi ünnepnek neveznek, „nálunk" azonnal elfajul, mint látja, mi roppant ideges emberek vagyunk, azonnal kiborulunk, bármin ki tudunk borulni, még egy girlandon vagy egy mirelit püspökkenyéren is, lehet, hogy általában véve nem vagyunk elég boldogok, hogy vidám lehessen az együttlétünk, nem tudunk könnyed hangulatot teremteni, nem tudunk ellazulni, azt se tudjuk, mi az, soha nem voltunk lazák, úgy értem, hogy amikor együtt vagyunk, amikor együtt a család, akkor nincs egy perc nyugalom, a végére mindig kikészülünk, én például most tisztára ki vagyok készülve, és a többieknek is ki vannak az idegei, magának is ki vannak, Fernan, pedig maga más természet, kedvesen idejött, hogy megismerkedjen velünk, de mi a legelemibb látszatot se tudtuk fenntartani, nyilván azért nem tudjuk fenntartani a látszatot, mert már akkor se vagyunk elég boldogok, amikor idejövünk, hogy fenntartsuk a legelemibb látszatot, szarunk rá.
Csend.
Nuria szedelőzködik.
MARIANO Ne menj el, maradj még egy kicsit, nagyon kérlek.
AURELIA Most mit marasztalod? Hadd menjen, ha menni akar!
MARIANO Csak nem hagyjuk meg magnak ezt az üveget, nyissuk ki, igaz?
NURIA Nyisd!
AURELIA Ma este még dolgozatot kell javítanod, Mariano.
MARIANO Na mondd már! Te fogsz vezetni, alszom egyet a kocsiban, és friss leszek, mire hazaérünk.
FERNAN Hol laknak?
AURELIA Santafinában.
FERNAN Szép környék.
MARIANO Undorító. Régen szegény volt és szép. Most szegény és ronda. Most, hogy a szegények egy kicsit gazdagabbak.
Kipukkantja a pezsgődugót, tölt.
PILAR Nekem ne!
AURELIA Nekem se!
Nuria, Fernan és Mariano isznak.
Pilar és Aurelia ellenséges és komor marad.
FERNAN Nem örül a sikereinek, Nuria? (Nuria nevet.)
Butaságot mondtam?
PILAR Nem mondtál butaságot.
FERNAN De, de, látom, hogy butaságot mondtam.
NURIA (nevet.) Ugyan, dehogy.
FERNAN Biztos butaságot mondtam, de hát nem ismerem azt a világot, nem ismerem a sztárokat, vagyis hát a művészeket, ne haragudjanak.
AURELIA Nem kell magyarázkodnia, Fernan.
FERNAN Tudják, a magamfajta ember nagyra értékeli a sikert; úgy tekintjük, mint egy adományt, persze nem mondom, ahogy öregszik az ember, és egyre több a tapasztalata, némiképp megedződik, de veszíteni, azt nem szeret, tudom, tudom, nem lehet összehasonlítani, de hát mindenki azt ismeri, ami a maga fazekában fő, na szóval mindmostanáig vagy négy tucat ház volt a gondjaimra bízva, és én összevissza hármat vesztettem el, ami semmi, ha azt veszszük, hogy mennyire fölgyorsult az élet, és mennyire kopik a tekintély, és én ki merem mondani: minden újraválasztásnál boldog voltam, nagyon is az, mert nemcsak anyagi vetülete van a dolognak, hanem személyes dimenziója is, nem tébolyodtam meg, hogy összevessem a maguk sikereit az enyémmel, de mutatis mutandis, minden alkalommal boldogsággal töltött el, hogy rám szavaztak az ügyfelek, nem tudom, tudják-e, de Spanyolországban az ingatlankezelő mandátuma a legrövidebb az összes választott munkakör között, az ingatlankezelő minden évben a tulajdonosi közgyűlés kezébe teszi a mandátumát és a tiszteletdíját, és ha nem választják meg, elveszít egy klienst, megcsappan a pénze és a főnök iránta való bizalma, szégyenben marad, márpedig az emberek semmit se utálnak annyira, mint azt, ha ki kell nyitniuk a bukszájukat, még a folyó ügyekre se szívesen adnak pénzt, hát még az ingatlankezelőjükre, és a mi szakmánkban rettentő éles a konkurenciaharc, a legtöbben szeretnék alulfizetni az ingatlankezelőt, akár a szolgáltatás minőségének rovására is, ezért roppant nehéz elfogadtatni a minőség-ár arány fontosságát, úgyhogy ha újraválasztják az embert, az azt jelenti, hogy sikerült leküzdeni minden akadályt, még a tunyaságot is, ugye, Mariano, az ügyfelek közönyét, amit én, személy szerint igenis akadálynak tekintek, mivel a közönyösség bizony ellenünk fordulhat, lásd a politikusokat, akiket elsöpör a sok nem szavazó, és ha az embert újraválasztják, akkor ha esett, ha fújt, sikerült megtartani a bizalmat, hosszú távon nincsenek véletlenek, az ember elindul az életben egy bizonyos irányba, és visszaigazolást kap, hogy jó az irány, jól választotta ki, hogy milyen helyet akar elfoglalni a közösségben, és én ebben, bocsánat, tudom, hogy a kettő nem ugyanaz, én ebben egyszerre találok sikert és vigaszt, sikert és vigaszt összevegyülve, és ha az embert annak ismerik el, ami lenni akar, akkor rögtön kevésbé látja ellenségesnek a világot, lehet, hogy butaság, amit mondok, de hát a boldogság nem lehet tévedés, még ha valami apróságtól boldog az ember, akkor se, valami kis apró győzelemtől, nem akarom összehasonlítani, de a kis győzelem is győzelem az ismeretlen felett, a fölöslegesség felett, a múló idő felett, amely a semmibe veti az embert, most, ugye, meg fogsz szidni, Pili, ezért a szóáradatért?
PILAR Hát rossz anya voltam én?
AURELIA Jaj, nekem, kezdődik, már megint az van, Mariano, kezdődik.
MARIANO Lélegezz nagyokat, egy-két-há-négy!
PILAR Mi baja?
AURELIA Szétmállok.
NURIA Szétmállsz?
MARIANO Szétolvad, mint egy pirula.
PILAR Hogyhogy?
AURELIA Aztán meg kiszalad a lábam alól a föld, elesek, mindjárt elesek.
MARIANO Lélegezz, lélegezz!
AURELIA Kicsúszik a föld!
MARIANO Nem csúszik ki.
AURELIA Szétmállok.
NURIA Dehogy mállsz!
AURELIA Ne hagyj elesni!
PILAR De hát mi baja van? Mi ez?
NURIA Pánikroham, mama.
PILAR Pánikroham? De miért?
NURIA Az mindegy.
AURELIA Nincsen dimenziója az életemnek, nincsen dimenziója. Üres az idő.
MARIANO Lélegezz!
AURELIA Nézz a tükörbe, édes szerelmem, halálfejed van, nyugtot akarsz, azt akarod, hogy hagyjanak nyugton, semmi másra nem vágysz, csak arra, hogy ne kelljen mozdulnod, a lakásunk tízszer annyiba került, gyűlölöm, kicsúszik a föld.
NURIA Foglak.
AURELIA Minden ronda, a konnektorok rosszul vannak föltéve, ronda a világítás, a tapéta, a parkett, minden! Semmi jót nem csinálunk, mindent elrontunk, és amit csinálunk, nem jó semmire, és múlik az idő, nemcsak úgy múlik, ahogy negédes beletörődéssel mondani szokták, azt mondják, múlik az idő, és én látom, ahogy hulldogálnak a színes levelek, a világ megbékél, megkeseredik, jöhet ősz! tél! tavasz! engem kicsinál, darabokra tép az idő, darabokra szaggat, késő, semmire se viszem az életben.
FERNAN De hiszen még olyan fiatal!
AURELIA Nem, nem, nem, nem hagyom, hogy fiatalnak nevezzenek!
PILAR Miért, mi vagy? Mi vagy, mi? Elegem van ebből a sok ostobaságból, az lesz a vége, hogy meg fogtok őrjíteni.
FERNAN Pili, Pili.
PILAR Az lesz a vége, hogy őrületbe kergetnek egy olyan asszonyt, aki abszolút kiegyensúlyozott volt világéletében.
NURIA (Fernannak.) Szólhatna neki, hogy nem kéne mindent magára vonatkoztatnia.
AURELIA Nekem van pánikrohamom, de őt kergetjük őrületbe.
PILAR Jaj, Fernan! Ennél borzalmasabb délutánt elképzelni se lehet, úgy sajnálom, hogy így alakult!
MARIANO (matat Aurelia táskájában.) Fernan el van ragadtatva, végre nincs az a dögunalom; színházban van, Fernan, úgyis szereti a színházat, hát nem? Hol a válium?
PILAR Te váliumot szedsz?
AURELIA Csak úgy tömöm magamba. (Megtalálja a táskájában a doboz váliumot.)
MARIANO Szép kis pár. Egy iszákos meg egy drogos.
NURIA Mi lenne, ha néha-néha hagynád a fenébe az iróniát. Rohadt fárasztó, hogy folyton kigúnyolod magad. Tudod mit, adjál nekem is egy bogyót! (Pezsgővel veszi be a pirulát.)
AURELIA Kezd elmúlni. Még inog egy kicsit, de már nem hullok darabokra. Vágj egy szelet püspökkenyeret!
MARIANO Ebből az „ehetetlenből"?
AURELIA Muszáj enni valamit. Muszáj valami táplálékot magamhoz vennem. Kész, tessék, már megint bőg.
FERNAN Na, most már tényleg elég. Én is ki tudok akadni.
AURELIA Ne zavartassa magát, rajta, akadjon ki nyugodtan.
NURIA Ne sírjál, mama, szépen kérlek, ne legyél mimóza!
FERNAN Nem mimóza, azért sír, mert maguk megríkatják, a legteljesebb mértékben minden oka megvan a sírásra, és ha tudni akarják a véleményemet, érthetetlen, hogy örömüket lelik abban, hogy megbántanak egy olyan teremtést, aki egy légynek se tudna ártani.
NURIA Nincs rosszabb, mint az olyan ember, aki a légynek se tudna ártani, sőt azok tudnak a legjobban ártani, akik rettenetesen szánják az ártalmatlan teremtményeket.
FERNAN Mit ártott ő maguknak?
PILAR Igen, mit ártottam én nektek?
Megszólal Nuria mobilja a táskájában.
NURIA I'm coming, I'm leaving right now... I'll tell you... No... O. K. (Összeszedi a holmiját, közben mindenki hallgat; Pilarnak.) Nem hiszem, hogy erre a kérdésre válaszolni lehet.
25. Képzeletbeli interjú
(a Nuriát játszó) SZÍNÉSZNŐ
a végén Szonya Alekszandrovna azt mondja a férfinak, aki rá se néz,
na és mikor látjuk megint?
A férfi azt feleli, hogy bizonyára majd csak a nyáron.
A télen aligha...
A férfi, úgy képzelem, az erdőn túl lakik,
azokban az időkben
télen
hideg van, hó, áthatolhatatlan éjszakák.
Hát akkor,
gondolja a lány,
egyedül nézem majd a virágzó mandulafákat,
és aztán akkor is magányos leszek, amikor lehullanak a szirmok, és fehér leplet borítanak a földre.
Lelép egy férfi a színről, és hosszú időtartamra távol lesz.
Aki pedig ott marad,
hosszú időtartamra marad ott.
Amikor tanultam a színészmesterséget, azt mondták: alma vagy, szél vagy, nevetés vagy,
régen volt,
nem tamáskodtam, csináltam,
voltam szék, víz, szúnyog,
voltam a piros és a sárga,
a közel,
a távol,
azt is meg tudtam csinálni, hogy vagy
és nem vagy,
képes voltam semmit sem szeretni, és alakítottam a világ sivárságát...
Egy Olga Knipperhez írt Csehov-levélben olvastam ezt a mondatot: pokolian hideg vagy, olyan, amilyennek egy színésznőnek lennie kell.
26. Spanyol darab
Odakint, a parkban.
Pilar és Fernan, egy padon ülnek.
PILAR Összefutok Feta Naninival, együtt álltunk sorba a péknél, gratulál, a pékné gratulál, megyek a fehérneműért Tuyához, gratulál, mindenki gratulál. Azt mondja Tuya: tudtam, hogy Nuria kapja a díjat. Ugyan honnan tudná? Mit ért a mozihoz? Az emberek összeharácsolják az eseményeket. Azt mondtam Tuyának: szerencséje van, Tuya, mert minekünk fogalmunk se volt róla. Mindenki kérdezget, hogy együtt van-e Gary Tiltonnal, azt szoktam válaszolni, hogy nem beszélhetek róla, ez olyan bennfentesnek hangzik. Minek ez a nagy titkolózás? Boldognak kellene lennem, és nem vagyok boldog. Cristal szerint nem lett volna szabad újra fölvennie a cannes-i ruhát, és túlságosan ki volt sminkelve, Cristal szájából persze ez semmit sem jelent, megjegyzem, most, hogy szeretője van, talán egy kicsit jobban ad magára, bejelentette nekem, hogy terhes, nem mondtam, hogy tudom, de képzeld, majdnem megkérdeztem, hogy na és kitől. Aurelia azóta se jelentkezett. Az ember értük áldozza az élete java részét, és egy szép nap arra ébredsz, hogy már nem vagy senki, megszűntél valaki lenni. Szerinted szép vagyok még? Tudom, már mondtad, de mondd újra, muszáj újra mondanod, mert tudom, hogy nem igaz.
FERNAN Szép vagy.
PILAR Nem nézek úgy ki a lányaim mellett, mint egy fonnyadt alma?
FERNAN Vonzóbb vagy, mint a lányaid.
PILAR Ne túlozz!
FERNAN Üdébb vagy, mint a lányaid.
PILAR Üdébb? ... Na jó. Mindig is egészséges életet éltem. Szép idő van, de szomorú a park. Nem szeretem a telet. Gondolod, hogy még szép napok várnak rám?
FERNAN A szép napok rajtunk múlnak, Pilar.
PILAR Nem késő?
FERNAN Mondok én valamit: nem fű, fa meg bokor kell neked ma. Támadt egy fergeteges ötletem: menjünk a Vélazquez utcába, és vegyük meg azt a rókaprémes pelerint.
PILAR Az a baj vele, hogy túl bécsies.
FERNAN És az miért baj?
PILAR Szerinted nem bécsies túlságosan?
FERNAN De ha egyszer tetszik?
PILAR Tetszeni tetszik, de nem merem majd felvenni.
FERNAN Akkor vegyünk mást, olyat, aminek örülsz. Húzza a zsebemet a pénz, unom a verebeket, zajt akarunk, autókat, kirakatokat.
PILAR Fáj a lábam.
FERNAN Vegyünk cipőt.
PILAR Lapos sarkút?
FERNAN Lapos sarkút, abban jó menni a kavicson.
PILAR Hátráltatlak téged, fékezlek, szerelmem.
FERNAN Olyan nő még nem született, aki fékezhetne engem.
PILAR Olyan fiatal vagy. Olyan lelkes.
FERNAN Fiatalok vagyunk és lelkesek, és nagy életet fogunk élni, hozzám jössz feleségül?
PILAR Mit mondtál, Fernan?... Mondd még egyszer, nem vagyok biztos benne, hogy jól hallottam...
27. Monológ
(a Marianót játszó) SZÍNÉSZ
Aurelia,
néha elgondolkozom, hogy fogjuk végezni,
elapadnak a közös témák,
hát nem olyanok vagyunk-e időnként, mint két vénségesen vén idegen,
gyere velem szemüveget választani,
könyörülj rajtam,
nem akarok olyanná válni, mint azok a pasasok a tévében, kísértethad,
hollófekete haj és csicsás szemüveg,
Pilar hozzámegy az ingatlankezelőhöz,
enyelegnek
és huncutkodnak a zugokban,
smárolnak az ajtó mögött,
ha majd nyavalyás vénember leszek,
és te elcipelsz abba az estremadurai faludba táncolni valami ünnepen,
le fogom vetni magam a pavilon tetejéről,
mi értelme a fickándozó haldoklásnak,
mire jó fiatalnak pantomimezni magunk.
Sokat iszom.
Nagyon sokat.
Olvastam egy könyvben, hogy az emberi agy nem lehet meg rendetlenség és zűrzavar nélkül,
a világosságból nem származik semmi jó.
Sergio Morati lefoglalta nekem a szobája melletti szobát
a bolondokházában,
amikor megtudta, hogy csalja a felesége, kiment egy üveg vodkával az utcára, és letérdelt az úttestre, úgy rimánkodott az autóknak, hogy gázolják el,
amikor legutóbb találkoztunk, azt mondta, hogy száznyolcvannal ment az autópályán, és megelőzte egy nyúl,
hidd el, mondta, egy igazi vadnyúl volt.
Ne hagyj magamra, gyere velem szemüveget venni,
szeretnék még valahogy kinézni az osztály előtt, őszintén szólva főleg az előtt a kis kurva Axancha Mendes előtt,
segíts egy kicsit, Aurelia,
reparáld meg a férjecskédet,
ötvenéves létemre nem is vagyok én olyan rossz.
Többet érne, ha megölné a hőseit, Olmo,
még mielőtt elporlanak,
éppolyan szánalmasan végzik, mint a valódi emberek,
ki-ki a maga zugában,
lassú tűzön haldokolva,
baromságokat álmodnak,
aztán elhagyják őket útközben,
mint az almahéjat,
a hülye álmok,
végül volt álom, nincs álom.
Nem marad tekintélye, ha nem él azzal a jogával, hogy élet és halál ura,
mindent elveszíthet, ha együttérző,
előbb-utóbb rákényszerül, hogy határozottabb legyen,
kedves Olmo barátom.
28. Spanyol darab
Aurelia
AURELIA Minden kedden átjöttem a hídon, és idejöttem magához,
jövet is, menet is átjöttem a hídon, a visszaúton gyakorta áthajoltam a korláton, és néztem a vizet,
a bánatos uszadékot
vagy az este csillámló hullámait,
van egy bizonyos esti fény, amely megtisztítja az ember szívét,
az elemek segítségünkre jönnek, és nem is tudjuk, miképpen.
Semmit se reméltem, amikor bemutatkoztam magának.
De mégiscsak vártam valamit, ahogyan az élettől várunk valamit,
mihelyt kitesszük a lábunkat hazulról,
mindenki vár valamit az élettől, valami megnevezhetetlent, ismeretlent,
azt, hogy akármilyen formában, de enyhül a magány,
várunk egy mégoly komor helyet,
valami kiváltságot.
Megengedi, végtére ez az utolsó alkalom, megengedi, hogy eljátsszam magának a prelűdöt?
Ezzel én mindent egy lapra teszek föl, Ki¼ úr,
úgy fogom eljátszani, ahogy elmagyaráztam,
nincsen szó,
nincsen kép,
álljon fel,
forduljon ide, és nézzen engem,
nem olyan rezignáltnak fog látni, amilyennek a külsőm, a gondosan a székre helyezett kabátom meg a kottatáskám mutat,
amit látni fog,
az a könyörtelen fájdalom
és egy villanásnyi öröm,
álljon fel, ne féljen,
nem akarom, hogy igazából belém szeressen.
Würtz kisasszony a zongorához ül, és eljátssza Mendelssohn: 5. prelúdiumot.
Fordította Bognár Róbert