Tornai József
Hippocampus és girus cinguli
Most, hogy egyik széktől a másikig
kapaszkodom, eszembe jut iszákos
barátnőm a vodkás poharával: De hiszen ez a legélvezetesebb
baszás!", és lebegek a magam félrészeg
limbusain, s mivel úgyse leszek
etikailag isteni versenyző, csak nagy
ehetű, nagy ihatú emlős-szellem, öreg-
koromra már eléggé ironikus is, főleg ami
a dolgok sub speciae eternitatis
megítélését illeti, vigyorogva kimondhatom,
nem: nem a mennyei üdvösség, nem a megvilágosodás,
nem a sztoikus bölcsesség a legnagyobb fallikus-vaginális gyönyör,
hanem a misztikus részvétel
a mindenség teljes mítoszának kibebogozásában,
amin egyetlen agyként dolgozik az
óriáspáfrány - Kezdetek óta a hippocampus
és a girus cinguli.
Az édes magyar semmi
A konyhapolcról szól a Rádió.
Liszt egyik Magyar rapszódiájával a Rádió.
Érted?
Liszt egyik Magyar rapszódiáját
hallom a Rádióból.
Érted?
Liszt egyik Magyar rapszódiáját,
mikor mi magyarok már
nem is létezünk, csak
Lisztnek ez a Rapszódiája magyar,
minden már tatár, német, kun, besenyő,
kazár, zsidó, jász, tót, horvát, rác,
hun, román, cigány, bunyevác,
lengyel, ukrán, orosz, mongol, úz.
Érted?
Szegény német-francia-olasz Lisztnek
egyik Magyar rapszódiáját kiabálja
bele zongorával az édes
magyar semmibe a Magyar Rádió.
Isten balekja
Nem. Nem tudhatok semmit,
nem értelmezhetek. Lógok
a csillag-fúrta térben.
Ennyi. Csak ne beszéljetek
az emberi méltóságról"! A halhatatlanság
védőernyője még rongyosabb
egy olyan százlábú ész-kocsonyának,
kit minden ártatlanul tipegő
hegyláb eltaposhat. Csak semmi végső
igazságot"! Mutassatok inkább egy
tetvek-imádta rózsát. Azt
fényre-mosom. De a sötétséggel szemben
(és ami abban rothad!) összetapad a szám,
a torkom is. Nincs kopoltyúm a mélységből kiáltani.
Hogy mondta a megváltást
harsonázó angyal:
se ajtaja, se ablaka,
mégis mindent látsz,
isten balekja.
Mi igaz?
A csont-ember-jegenye
a földön marad. Mellette a
zöld fenyőtaraj fölrepül.
Lent pitypangvirág. Sárga.
Az én pillanatomban nincs semmi
más. A teljes hiány
szeméremajka kinyílik a kertben.