Rapai Ágnes
Kordfarmeremnek annyi
Ötvennégy éves lettem éppen
félháromkor.
Márciusban születtem, és nem
júliusban.
Bánom, midőn cipőm a hóba
toccsan.
Mivel kordfarmeremnek annyi.
Mit mondjak még?
A hóvirág védett növény lett.
Vajh, ki véd meg
Az ötvenöttől? Senki, semmi.
Akkor
Írjam, hogy: „Óh! Csodás enyészet!"?
Jól van.
Mért is térnék a Füst Milán-i
útra...
Mángorol széllel és esővel
Takáts Gyula Élővé zöldülő című versére
„Pontosan vándorolunk mi is,
akár a hangyák, a lepkék,
a fák és a virágok is..."
Visszajöttünk Somogyba ismét.
Mert március van, és nő a fű.
Azt mondhatnám, hogy ő a főnök.
Mi vagyunk a kirakott ruhák,
mángorol széllel és esővel
az idő, akár egy mosónő.
Idén is visszaparancsolt
minket megszokott helyünkre,
azt sulykolja, várjunk az őszre.
Most nincsen kedvem elmerengni,
mit is mutat ez a jelenlét,
az a helyzet, hogy ki kell bírni,
táblára írni: Zu Verkaufen.
A pannon tájnak búcsút intek,
majd „élővé zöldül a feledés".
A szomszéd udvaron szelindek
csahol. Zajnak sok, zenének kevés.
Csendélet
Talán fel kéne hívnom Zét, hogy összehozzon Tével,
aki jó ismerőse Enek.
A gyenge kötésekre nekem már nincs erőm,
ezt mondogatom immár öt éve,
viszont túlontúl eltávolodtam a kezdőponttól.
Volt ugyanis egy koncepcióm, de hagyom a francba.
Pedig úgy rémlik, valami nagyszabású műbe kezdtem,
a vers elején még megvolt. Librettónak indult.
Dés László melódiáit véltem hallani, és Zoób Kati
jelmezeiben pompázó énekeseket láttam a színpadon.
Elhagyom az álmodozást, cigit töltök.
Immár három éve csinálom rosszul.
Most le kéne írnom, milyen a jól szívható cigaretta,
ejteni néhány szót a dohány nedvességéről, szárazságáról,
és a mennyiségről, mely a minőség záloga.
Viszont a tökéletes arányokat még nem ismerem.
Dehogy akartam én gyújtogatni.
Mindazonáltal az ágytakarótól a szőnyegig minden
parázs lyuggatta. Ó, sokasodjatok, ti fekete lyukak,
nappalaim titokzatos virágfüzérei!
Mióta a zöld hamutartómat kidobtam,
elveszettnek kéne lennem, mint akit sötét verembe dobtak.
Nem teríthetek most már magam köré rendet,
oly nagy lett a zűrzavar bennem, gondolhatnám.
De semmi hasonló. Vettem egy újat.
11 óra 32 perc. Talán mégiscsak felhívhatnám Zét,
hogy összehozzon Tével, aki jó ismerőse Enek.
Sárgarigó sétál a frissen nyírt fűben.
Éjszaka esett.
Kövér kukacot tart a csőrében.
Most a járdára viszi, ott csipkedi vadul, mintha félne tőle.