Regények a sárban

Közönyös ég alatt por és piszok

ír történeteket az utcakőre.

Napfény olvassa, szél szerkeszti át,

eső könnyezi meg a sok mesét,

amelyben összegyűrt papírpohár

s lyukas zacskó talál egymásra, végsőt

hevül a fáradt cigarettavég,

a színésznő plakátról leszakadt,

fakó arcképe mellett. Pocsolyában

úszik tépett zsebkendő, rothadó

szotyolahéj - szétrágták és kiköpték.

Nincs vége semminek. Sodródik, ázik,

formálódik az enyésző anyag,

szálak szövődnek. Regények a sárban.

Kevert szavak dala

A szemközti ház tetején

egy antennán megül a fény

s reggelente egy gerlepár

búcsúzik az ősztől a nyár

a nyártól búcsúzik az ősz

a fény az antennán időz

az egyik gerle elrepül

a másik várja tétlenül

hogy visszatérjen s visszatér

a kör így önmagába ér

antenna szárnyak háztető

időtlen veszteglő idő

ősz reggel fény csend béke és

a nagy kék égbe révedés