A Mozgó Világ internetes változata

Láttam a tükörben, hogy gőzölög a fejem. Kávét ittam hajmosás közben. Megyek dolgozni, hét óra van. A munkám nem idegen tőlem, de ne kéne mindig fölkelni. A kávé se tesz jót örökké. Amióta levágattam a hajam, minden reggel megmosom. Hosszú volt már. Ha fogat mostam, belelógott a lefolyóba. Kontyban meg nem tudok aludni.

A fürdőben dolgozom mint micsoda. Nem is tudom. Néha jegyet árulok, de azt ritkán. Inkább csak a kulcsokat adogatom ki az ablakon. Régen máshogy volt, most minden modern. Üvegablak, faborítás, műanyag kulcsok.

Valami azt súgja, hogy megváltozott az életem, de azért ezt nem kell komolyan venni. Nyolcra járok most is. Hát akkor hogy változott volna meg? Hogy fa meg üveg meg műanyag? Az nem az én életem. Nekem otthon ugyanolyan a házam.

Háromnegyed nyolckor indulok biciklivel, két sarokra lakok, de a köpenyre is kell hagyni időt. Télen fázok és gyalogolok, ennyi a változás.

Most gondolkozok, hogy a házamat el kéne cserélni lakásra, még ha messzebb is van. Anyámtól örököltem, ezt az egyet. Ha jó lakás lenne, megcsinálhatnám a szerencsémet, mert ez hamarosan rám dől. Vennék föl kölcsönt új gerendákra, de nem merek belevágni, mert a részlet attól függ, hogy meddig élek. Azt mondják, a tető nyomja szét a falakat. Meglátja, Ilona, majd egy szép napon arra ébred, hogy agyonütötte a padlás! Tudom, hogy csak viccből mondják, de azért mondhatnának valami mást is.

Jött a fürdőbe egy új biztonsági gyerek. Fiatal, de nagyon erős. Azt mondta, Ilonka néni, csak nekem szóljon, ha csúfolják a ház miatt, úgy agyonverem, hogy nem lesz benne köszönet.

Szóval, szeretnek is, és biztonságban vagyok.

Az apám úgy halt meg, hogy nem is látott. Igaz, én se őt. Anyám azt mondta, egyikünk se veszített sokat. Pedig egy apa azért mégiscsak apa. Az ilyesmit látni kell.

A vontatási főnökségen dolgozott mint alkalmazott. Elvágta a vonat, mint egy gilisztát. Kép se maradt róla, anyámnak se. Az esküvői fotót meg kidobta a szemétbe, mert nem volt bekeretezve.

Otthon a bútorok is mind anyámé, én nem vettem egy darabot se. Legutoljára fakanalat vettem, elfogyott a rántottában.

Nekem soha nem udvarolt senki. Vagyis egy, de az se biztos, hogy udvarolt, mert csak beszélgettünk. Aztán elvitték katonának, és ott maradt továbbszolgálónak. Tavaly láttam, jól meghízott. Most már nem kéne akkor se, ha tálcán kínálnák.

Egy időben eljártam táncolni, de anyám nyolcra mindig hazarendelt. Addigra meg nem alakult ki a tánc, csak a szemezés. A barátnőm tízig maradt, férjhez is ment nemsokára. Két gyerek, nagy ház, aztán így elmaradt. Néha meglátogat itt a portán, beszól, de most már fél éve nem láttam. Állítólag kidisszidált egy japánnal. Nem tudom, hol találta, mert itt nincs japán. De azért jó sora lehet, mert a japánok szeretik a nőket. Nem úgy, mint a magyarok.

A múltkor a Piroska ekkora nagy kék bunkóval jött be a szeme alatt. Mondom neki, Piroska, mi történt veled? Á, semmi, mondta, elcsúsztam a fürdőszobában és belevertem a fejem a mosdókagylóba. Na, most ehhez azt tudni kell, hogy a Piroskáék fürdőszobája olyan kicsi, hogy csak állni lehet benne, elesni nem. Ha azt mondja, hogy a konyhában nekiment a hűtőnek vagy a lépcsőről rá a sziklakertre, azt elhiszem. De a Piroskának nagy marha férje van. Akkora a keze, mint egy szemetesláda. Meg a Piroskát se kell félteni. A múltkor bent maradt a fogadóórán az énektanárral, és három órán keresztül beszélgettek a gyerek sorsáról. Nem tudom, kinek ilyen fontos az az ének, már ha épp nem dallamkürtöt akar nevelni a fiából. Zongorázni se tud, mert az apjától örökölte a kezét.

A délelőtt mindig jobban telik a portán. Alvás után jobb dolgozni, mint rá az ebédre. Főleg az ilyen ebéd után, amit itt adnak. Olyan sárga a leves, hogy nem tudom, mit főznek bele. Egyszer kint maradt télen az ételhordó, és nem fagyott meg a leves. Állítólag fagyállóval főznek. Bár ez inkább túlzás, mint gyanús. A második az már jobb. Krumpli, rizs, tészta, krumpli, rizs, tészta. És vége a hétnek, ha szombaton is dolgozok.

Anyám jól főzött, de nem mondta el a recepteket. Én meg nem kérdeztem. Sokat sírtam a halála után, mert egyedül maradtam. Kár, hogy így meghalt, abban biztos vagyok. Sokszor eszembe jutott, amit mondott. Egészen másképp hallottam aztán. Olyan volt, mintha könyörögne, pedig csak mondta. A sírjához kijárok, ha úgy hozza. Virágot nem viszek, mert ellopják, és eladják újra. Apámnak még sírja sincs. Hogy tudták így eltemetni?

Jaj, a Matild azt mondja, hogy szatír jár az erdőn. Na, megnézném én azt a szatírt! De a Matild nem tudja pontosan, melyik erdőn. A folyópartin vagy ligetin? Pedig néha rajtam van, hogy isten bizony kimennék. Nem biztos, hogy rossz ember az, csak egyedül van, aztán szatír lett.

Délelőtt általában három cigit szívok. Ha jó a kávé, ötöt. Az irodáról hordja le a Lajos termoszban. A Lajos nagyon jó ember, csak iszonyú magas és vékony. Alig kap magára ruhát. Vagy ha kap, akkor is kivan a bokája. Csupa festék, gitt, olaj, de megbízható. Csöndes ember, meg kicsit púpos. Különben még magasabb lenne. Az ajtón úgy fér be, hogy leveszi a sapkáját. A sapkát nyáron is hordja, de így is látszik, hogy ritkán jár fodrászhoz. Azért egy férfinak néha föl kell nyírni a tarkóját, nem lóghat minden a vállára.

Az Ernő kint járt múltkor egy paksamétával, ellenőrizte a vécéket. Azt mondják, ez annak a jele, hogy leépítés lesz. Minőségi cserét akarnak csinálni. Akinek nincs érettségije, csoportosan elküldik. És akkor nem az van, hogy valakit kinéztek, hanem csoportosan. Nekem is mondták három éve, hogy iratkozzak be, de mondtam, hogy matek, fizika, kémia, az nekem nem jön be. Folyton számolni nagyon ellenemre van. Fokok meg kilókalciumok. Elég az nekem, ha ráállok a mérlegre, és látom, hogy híztam. Keveset mozgok itt az ülésben. A Matild mondta, ha iskolába járnék, lefogynék. A történelmet se szeretem. Nem tudom elképzelni, hogy valamikor máshogy volt. Szerintem csak kitalálták, hogy filmet csinálhassanak belőle.

Az ebéd máma kivételesen jó volt. Tavasszal nem lehet a zöldborsólevesből kihazudni a zöldborsót. De szerintem a túrós csuszán megint nem tejföl volt, hanem valami zselé. Minden szart megetetnek velünk. Nekünk meg kell az energia. Bár nem is tudom, mihez.

Egy hete beraktak egy számítógépet. Nem mer hozzányúlni senki. Azt várjuk, hogy leégjen. A Sárika mondta, hogy bele kéne önteni egy pohár vizet. Hogy véletlen volt, a virágot locsolta. Én nem vállalom érte a felelősséget, mondtam, így aztán ő se vállalta. Meg lassan meg is szoktuk. A tévéjén van egy akvárium, tele hallal. Azt már megfigyeltem, hogy sohase esznek. Csak úsznak, mint a kefekötő. Előbb-utóbb behoznak majd valakit, aki kapcsolgatja. Legalább férfit küldhetnének. Sok itt a nő, szerintem az a baj.

A múlt héten meg egy öreg biztonsági őrt vettek föl. Senkivel nem beszélget, csak figyel. Olyan öreg, hogy napszemüvegben jár. Senki nem látta még, hogy hova néz. A konyháról nem eszik, zsömlét hoz és kakaót. És a fa alatt eszik. Állítólag az Ernő nagybátyja, aki hazajött Hollandiából. Ezért kár volt, hogy itt titokzatoskodjon. Az Ernő egyébként rendes főnök. Nincsenek nagy kérései, sőt beszélni se szokott. Múltkor a Marikát kérdezte, hogy rendben van-e minden. Marika meg mindjárt gyanút fogott, hogy mért érdekli ez. Csak úgy, mondta az Ernő, szeretném tudni, ha valami baj van. Azt úgyis megtudja, mondta a Marika. Erre meg az Ernő hallgatott el, hogy hogy tetszik ezt érteni, Marika. Sehogy, mondta Marika. Na, itt abbamaradt a beszélgetés, mert az Ernőnek nem volt több kérdése.

Van már egy hete, hogy angolok jöttek. Soha nem láttam még angolt, hogy azok milyenek. Úgy beszélnek, hogy a hideg is kiráz tőle. És nagyon furcsán mennek, dülöngélnek összevissza. Na, mondtam a Sárikának, nem is tudtam, hogy az angolok részegen szeretnek úszni. Akkor mondta a Sárika, hogy a busz, amivel jöttek, mozgássérült. Egy hétig néztem a medence szélén a lecsatolt műkarokat meg műlábakat. Az Ernő mindenkinek megmondta, hogy ne nagyon nézzük őket, mert angol fontban fizetnek. Megmondom őszintén, lehet, hogy én is fizettem volna, ha megmutatják, hogy lehet kéz és láb nélkül úszni. Azt mondják, hogy a Feri, a kisebbik úszómester, mikor minden órában mérte a víz hőmérsékletét, leengedett egy fényképezőgépet is. Az biztos, hogy visszaminősítették karbantartónak.

Egyébként hülye egy gyerek ez a Feri, ráadásul szőke. Nem tudom, a szőke valahogy nekem nem hajszín. A Feri a temetőből került hozzánk. Egy hónap után azt mondta, hogy visszamegy, mert az sokkal jobb munka, de addigra a temetőben betöltötték a helyét. Mondta is neki az öreg Jolánka, miért nem gondolkodsz időben, fiam. Majd azt hiszed, hogy egy életen át várnak rád a temetőben?

Két órakor telik leglassabban az idő. Megy is meg nem is. Ebéd után se szaunába, se a pezsgőbe nem járnak. A múltkor elaludtam az ablakban. Pont jött az Ernő a brosúrával, hogy milyenek a vécék. A Margit éppen csak föl tudott rázni. De így is ráfáztam, mert a köpeny mandzsettagombja megmaradt a homlokomon. Aludt, Jolánka, kérdezte az Ernő. Dehogy aludtam, csak pihentettem a szememet. Sok ez az erős fény ilyenkor tavasszal. Másnap kaptam egy napszemüveget. Most ülhetek a napszemüvegben, különben megcáfolom az Ernőt. Szemüvegben meg végképp nem lehet aludni. A keret kinyomja az agyamat is. Viszont rájöttem, hogy így meg nem látják a szemem. Úgy aludtam, mint a pinty. El is loptak három öltözet ruhát. Mondta a Veronka, hogy legalább annyi eszed lehetne, hogy szólsz, ha alszol.

Az Ernő nagyon mérges volt, de nem látszott rajta. Az irodáról mondták, hogy állítólag azon gondolkozik, hogy berak a konyhára. Legalább megtudom, miből főzik a levest. Csakhogy a konyháról nem lehet kihozni senkit, ez áentéesz. Nem szabad ilyen nagy fejtörést okoznom az Ernőnek, mondta az Elvira, ő a legfiatalabb. Hosszú haja van, és rá fog hajtani az Ernőre. Van is esélye, mindkettőjük neve e-vel kezdődik. Ez az Elvira mindig számolgat. Azt is tudja, hogy min gondolkozom. Hogy akkor majd kétmillióért megveszi a házamat, kipofozza és eladja tízért. Majd kipofozlak én mindjárt! Egy hétig nem is beszélgettünk, aztán meg láttam, hogy átadja az Ernőnek a telefonszámát, hogy hívja meg vacsorázni. Az Ernő úgy elvörösödött, mintha másodperc alatt leégett volna a feje. Bánom is én, hogy mit csinálnak, legalább eltereli a figyelmét az érettségiről. Mert az Elvira se járta ki a fodrászatot, csak egy masszőrvizsgája van, az is kettes. Sok nyomorék gazdag ember lesz még egyszer ebben az országban.

Még egy óra, azt húzhatok haza, mint a vaklibák. Ez a másik hülye, a büfés Tibi, ez meg mindig be van lökve. A múltkor úgy beégett a pirítóssal, hogy a vízibalettosokat ki kellett menteni a vízből. De úgy balettosok azok, hogy hatvan év fölött. Egy kis combnyaktörés, egy kis csigolyatörés. Ez a hülye Tibi mostanában úgy köszön, hogy nem azt mondja, viszontlátásra, hanem, hogy iszom gátlásra. Nem tudom, honnan ilyen magabiztos. Az Ernő egyszer beleszagol az arcába, vagy nekimegy a botlásveszély-táblának, úgy ki fogja innen rúgni, hogy a lába se éri. Három hete a medence alatt a gépházban találtak rá. Úgy horkolt, hogy a csöveken fölhallatszott a vízműbe. A Menyhért mondta, hogy szálljanak alá, mert a rezonancia megeszi a tömítést. Úgy húzták ki a Tibit, hogy megszűnjön a rezonancia.

Még fél óra. Ilyenkor már tűkön ülök, nézem az órán a perceket. Mindig anyám jut róla eszembe. Egyszer azt mondta, hogy te a halálodat is így fogod várni. Nem tudom, mit akart ezzel. Lehet, hogy azt, hogy a munkaidő is az életemből telik?