Hollósvölgyi Iván
Gyarmati hajnal
Sugárözönben él a tó,
de most az ég homályos,
madár se jár vagy léghajó,
egy hajnal ez a gyarmaton,
oly álmos.
Dereng felém egy fénysugár,
megcsillan égen és tavon;
az elnök az vagy Jézus jár
az égbetűnő tó vizén
vajon?
Az elnök az, a jachtja itt
nem messze horgonyoz,
nem untat ő, nem andalít,
a célja jó, s az ellenség
gonosz.
A kis varróleány
A kis varróleány ruhája nylon,
de csókja, mint a kóla, már nem édes,
eladta önmagát a munkapadnál
darabra, centekért a vállalatnak.
A kis varróleány akármilyen szép,
ruhátlan akkor is csak fekszik egyre,
s a cég fizet - hiába, egy ilyen cég
a dolgozóit mindig megfizette.
Az ő személye, mondhatom, valóság,
a kis varróleány aligha Barbie,
az arca reggelente mint a rózsák,
s ruhája nylon, titkait takarni.
De csókja, mint a kóla, már nem éltet,
eladta önmagát a részlegeknek,
nem kaphatod meg őt, habár elérted,
egészen életednek része nem lett.
Az irodaház fantomja
Túl vagyok már Monroe-n és Madonnán,
egy hivatalban vár még a gond rám,
homlokomon most tétova vízcsepp,
csak az éj fövenyén lép tova jeansed.
Elrepülök majd én oda nyáron,
hol az éj forró s vékony a nylon,
és a nap egyre csak olvad az égen,
sivatag pora ez - ott az az éden.
Elmegyek én oda, hol daddy reggel
boyt visz a highschoolhoz Cadillackel,
jeansben Jenny ott nem kabinoslány,
Hollywood dombjainál lakik offline.
Túl vagyok már Monroe-n és Madonnán,
aktahalom vár, nem a Grand Canyon rám,
jeans fakul, és egy tétova árny von,
elrepülök majd én oda nyáron.