Kiss Judit Ágnes
Parodosz
Már megtanultam úgy állni a parton,
hogy ne vonzzon a hömpölygő, sötét ár,
csak könnyedén, mint aki egy a sokból,
ki a vízbe néz, aztán tovább sétál.
Már tudok mindentől távol maradni,
két száraz lábbal biztos talajon,
hogy magam újra a mélységbe vessem,
nem szül tolvajjá semmi alkalom.
De néha mintha érezném az örvényt,
és szédülök, mint akit elkapott,
vágy és félelem hullámverésében
elfelejtem, miből és hol vagyok.
Állok, nem tudom, minek a partján,
az őrületnek, önmagamnak vagy tán
ennek a versnek, amit most írok.
Ha hallgatok, ő talán szólni fog.
Aphroditéval a kávéházban
- Hogy vagy? - Hogy lennék? - Ma sem írt drága?
Ez mi? - Ezt három hete küldte mélben
és kinyomtattam. - Hülye vagy. - Tudom, de
úgy szeretem még!
- Szarfaszú minden pasi, elhiszed? - Jó...
- Akkor meg mi van? - Szeretem. - Fejezd be,
úgy kapaszkodsz ebbe az egy levélbe,
mint egy ütődött!
- Nem hiszem, hogy vége. - Ne hidd, vazeg, de
észre kéne venned, ahogy kihasznál.
- Bár használna jobban is! - Őrület, hogy
így megalázkodsz!
- Mit csináljak? - Tépd darabokra ezt a
szart! Vagy inkább én. - Micsinálsz? Teszed le?
- Ennyi volt, tessék. Na, ne bőgj, figyelj már,
itt van a kávéd.
Ballada a tűnt szeretőkről
Hol vagytok, szerelmeim drága
könyvéből kihullott lapok?
Feri, kinek a szerszámára
akaszthattál egy kalapot?
Tamás, ki tíz évig papot
játszott, hogy ne tudják: szeret,
és csak titokban dughatott?
S a vastag farkú hova lett?
Hol a sietős zongorista,
ujján én és a Fűrelíz?
Hol van Pista, a fetisiszta?
Számból hol van a furcsa íz,
mit belém öntött Lassú Víz,
ki méltán nyert ilyen nevet,
s így óvott: senkiben se bízz...?
S a vastag farkú hova lett?
Hol a doktor, ki oly kemény volt,
és perverzek a vágyai?
Hol van a sarki régiségbolt,
s belőle Féltökű Sanyi?
S az író, kinek ajkai
morzsolgatták a mellemet,
kiről már rég nem hallani?
S a vastag farkú hova lett?
Ajánlás
Elmúlunk, Herceg, nincs vita,
vágyálommá lankad a tett,
és lenti ajkunk kérdi csak:
a vastag farkú hova lett?