Jászberényi Sándor
Olcsó vagy
Olcsó vagy, mint bármelyik mosópor.
A lámpafény is benned érhet véget.
Semmit sem érsz és ezt tudod jól,
de én szeretlek téged.
Fáradtan ülsz és félhomály van.
Lehunyt szemedben semmi sem pihen.
Megunt játék zárt gyerekszobákban
el vagy te veszve, azt hiszem.
Ha szólnak hozzád, meg se hallod.
Saját légzésed hallgatod.
Hány rosszízű száj tapadt rád -
Hányszor tartottak súlytalan karok?
Kihűlt szádat semmi sem hevíti.
Bár senki sem volt éppen ellened,
Ha hozzád nyúltak sem tudtak elérni
rajtad nevettek, egyszer sem veled.
Foszló plakátok most már mind az éjben.
Kihagyott dolgaid szőnek át meg át.
Nem élsz te benne senkinek szemében,
mást se látsz, csak gyilkos éjszakát.
„Majd elmegyek. Majd távozom örökre."
Ilyen szavakkal áltatod magad.
De arra vársz, hogy végre törjön össze
vagy öljön meg már bármely pillanat.
Olcsó vagy, mint bármelyik mosópor.
A lámpafény is benned érhet véget.
Semmit sem érsz és ezt tudod jól,
De én szeretlek téged.
Csúcsidő
nem cseng ki többé már a csúcsidőben
szerettem őt most nyilván hívja más
hogy mennyi extrát hittem én e nőben
most itt állok és nincs szolgáltatás
a készülék ha jelzi hogy letellik
az aksi azt csak gyengéd sípjelekkel
lehetne mondjuk sípjel így e vers is
miközben most merül le épp az ember
Akárhogy nézzük egyformán bináris
számsorokká foszlik szét a száj
én nem beszélek akkor sem ha fáj is
kijelzőmben szám van nem halál
s a számok mélyen fészkel már a szkepszis
e készülék végül csupán csak arra jó
azt jelzi ki dermedten ha cseng is
a másik fél már nem kapcsolható