A Mozgó Világ internetes változata

(Még egy Kavafisz-apokrif)

 

Egy verseket író barbár vetődött városunkba.

Hivalkodóan foltos nadrágban jár. A foltra

valami olyasmi van hímezve, hogy a fia bajnok.*

 

Kétségtelen: egyet-mást hallott a mi görög költészetünkről,

és nagyon alexandriai, ahogyan gúnyolja magát.

Rejtélyes a pasas, de ki nem az?

Hisz legjobb ismerőseidről, hisz önmagadról

- mondta nemrégen orgonahangján Kavafisz -

se tudsz meg semmi pontosat, vagy véglegest soha.

 

Menekülőművésznek mondja magát a barbár, ha van ilyen foglalkozás.

Jól megfér közöttünk az ipse. Mi itt

a Trianon Kávéházban töltjük az estéinket. Az idegen

egészen lázba jön a kávéház nevétől.

Azt mondja, hogy hazáját egy Kis Trianon nevű palotában osztották szét

szomszédaik között a nagyhatalmak, és hogy ez sorsszerű volt:

háborúikban mindig a rossz oldalra álltak.

 

Miféle oldalakra? - kérdem. Nem volt saját politikájuk?

Magyarokról beszél, és van is ilyesmi a Bíborbanszületettnél,

akik küldöttségeket küldözgettek Bizáncba,

de aztán egyre jobban Rómához dörgölőztek,

megpróbálták az illír tengerpartot uralni,

de hajózni sose tudtak, és sehogyse boldogultak, mint a szebblelkű szlávok

a mi cirkalmas görög betűinkkel.

 

Jófiú, nagy alkalmazkodó ez a barbár, na és a búsulásban

egészen verhetetlen. Ha kérdem, hogy bennünk

alexandriai hellénekben mit szeret annyira,

azt mondja, azt, hogy mi is lúzerek vagyunk.

 

Na jól van, Andreasz, (ezt a görög hangzású nevet viseli)

csakhogy tudod, ezt is: a veszteségmegélést,

mi görögök fedeztük fel és tökéletesítettük.

Itt mutatjuk be Alexandriában, hogy előbb a diaszpóra,

aztán az anyaországi többség

úgyis elpusztulunk mind a nagy mediterrán

hőségben, koszban; ebben az egész pán-hellén

tök-egyformaságban.

 

 

* Arra célozhat, amikor cigarettával kiégetett farmeromat Matyi borneói „Gauloises Raid" túlélő-versenyének emblémájával foltoztam meg.

„Nézd, ott megy Vas István, és nem borul föl a Batthyány tér!"

(Állítólag Zalán Tibor mondta a téren Gáspár Gyurinak, akinek ezt a verset is ajánlom)

 

 

Maradjunk csak az ú.n.

anakreóni sornál.

Megy ez nekünk, Vas István,

megy ez, mint ment a Glow-worm

cirkáló ablakodnál,

ahogy Szobotka-könyvből

közösen fölidéztük,

meg a hordó-gurítást

az új Erzsébet-hídon,

az én emlékeimből.

 

Megy az, amit menesztünk,

hagymennyen, szeddalajja!

 

Vilmoskörtéd megittuk,

Piroska rosszallóan

nézdelt, de csak megenyhült,

mert Eliotot szavaltam,

és jó volt a szavallat.

Te Hadziszról meséltél,

Kavafisz temetőjét

mondtam el én cserébe.

 

Aztán még búcsúzóul

ablakodba kiálltunk,

nyár volt és déli szél fújt,

bugyogó Ördögárok

hordta szennyét a vízbe.

Közmondásos testrészed

a szagba dugva mondád:

- Érzed? - Velence-szag van!