Lovagi torna

Bajnok nem tér ki, ha összefut

ellene szó vagy kard, szemek

kereszttüze, ha rajta ég,

pedig benne kellene, lobogjon

bőre felszínén az ég, a nap

nem lehet fegyvere -

ő mindig kiáll, ha eső veri

páncéltalan, járjon az idő, ha már

iránya van, eshet a korona, ő úgy

öregszik, mint akinek saját ötlete,

hogy a nap az égről földet ér, ő is

megy oda, csak a két fényt összeméri.

Oldalszél

Örök kiváltság nem jut. Szemhéj

gyűrődik csak úgy, meg széthordott

levél, ahogy hírt kapsz, örökké,

meglásd, nincs búvóladik.

Nyitott

szemen fölfeszül a ránc, te látni

nem kívánsz, de megmaradni nincs

őrlevél, csak a vándorszín, amiben vízbe fúl

egy felhő, karcos ég, nyugodhat benne

nap, számolatlanul.

Benned vigyáz,

ha még vigyáz, hogy szürke rongyát

a gyász úgy vonja majd rád, hogy

gyűrten is lobogjon költöző vitorlád.