Lator László
Románc
Jóformán nem is ismertem - korábban
nem is volt kedvünk nagy beszélgetéshez.
Nem érdekelt, hogy mit gondol, mit érez,
hogy milyen nő, hideg vagy szenvedélyes,
kielégületlen vagy telhetetlen.
Pedig jól összeillettünk mi ketten.
Hogy maradtunk kettesben? Ő marasztott?
Én őt? Ha így, ha úgy, semmit se vártam.
S ha valamit valahogy mégis - ezt nem.
Felhajtotta a maradék barackot,
s ölembe ült a tanári szobában,
s én combja közét simogatni kezdtem.
Önmagáért szerette a szerelmet.
Mindig kész volt egy jó szeretkezésre -
Levetkezett, sürgetni sose kellett.
De kombinéját le nem vette volna,
mert nem egyforma ez meg az a melle.
Krétával írva a kapun a házszám.
Döndült a kapu, recsegő falépcsőn
sötétben botladozva mentem - és ő,
húsos virág, már nyiladozva várt rám.
Egy elszabott keskeny szobában laktak.
Cigarettaszagban, pelenkaszagban
ölelkeztünk, jobbára öntudatlan,
de közben félfüllel figyelni kellett,
mert megjöhet a férje, s rajtakaphat.
És volt is egyszer in flagranti persze.
Jó lett volna titkolni a szerelmet,
de P zilált volt, rendetlen az ágya.
Na, gondoltam, most ért örökre véget
kisregényünk - de nem lett mégse dráma.
Úgy látszott, nem zavarta egyiket se -
meglehet, nyitott házasságban éltek.
S jártam hozzá aztán is, mint az éhes
ragadozó elvermelt ételéhez.
Kollázs
ringatlak ringatsz mint szörnyet a tenger
még elkülönületlen szerelemmel
ölemben öled mint az őselem
adakozó szabad személytelen
tárgytalanul áradó kegyelem
majd csak az enyém minden sejtemet
ringatni nyílj meg csak veled veled
születés és halál is az anya-
test újra nyíló sötét kapuja
szép fejed vén megtöretett fejem
költözz belém sugárzó értelem
mint gyermekét vigyázom álmodat
ötezeréves kezed simogat
gyönyörű öreg kezed ereje
ahogy feléje körüle bele
lélegzeted lesem lélegzetem
ahogy ki-be ahogy ki-be ki-be
szerelmünk édes buja főzete
nem én nem én mindig csak te te te
mért akarod semmit sem akarok
csak melled csípőd derekad farod
csak hónaljad szagát csak combodat
két combod közét vénuszdombodat
a válladtól-térdedig vonalat
ki törődik vele ki érdekel
hol hogy mikor kivel akárkivel
ha most ha itt nekem mindent megad
az egyetlen igazán-akarat
ha senkié ha csak nekem marad
ha enyém az utolsó pillanat
segíts segíts megsemmisülni lágyan
nyíló szemérmed halvány nőszagában