Készen vagyok, sohasem voltam készebb.
Ahogy a test és az elme lassan elmerül
A sötétségben, látom a szemeden, hogy
Szükséged van rám, leszek vezetőd az úton.
Mennyei születésed napján találkozunk a
Köztes Lét kávézóban, a Pál Apostol és a
János Jelenések sarkán. Ahol egy asztalnál
Issza Faustus Doktor és John Dee borát.
Utána moziba megyünk. Látom a vásznon,
Ahogy felülről látom azt, hogy felülről látom
Magam, ahogy ülök az asztalnál, és olvasok.
Azt olvasom, hogy kitört a spirituális világháború,
Azt olvasom, hogy látom, ahogy megint égnek a
Kemencék, a bukottak térítve járják a földet, elhitetve
Mind a népeket, azt látom, hogy olvasom, amit írok, és
Újra látom, amit írok, és olvasom, amit látok. Látom, hogy
A gonosz Istent majmolja. Aztán egy másik filmbe megyünk, ahol
Először a gyalogság elfoglalja a hidat, utána jönnek a páncélosok.
Ez a legjobb ajánlatom mára.
De most menjünk tovább, ne tápláljuk szívünk démonait.
Útközben elmondom, hogy te is a Legfelső emanációja vagy, és
Ez a világ, úgy, ahogy van, egy kisebb isten alkotása. De mi,
Akik meghaltunk, és feltámadtunk, erősebbek vagyunk nála.
Most nézzük meg azokat, akik nem akarnak megszületni többé.
Vég nélkül vitatkoznak, lázadva a törvény ellen, de ennél a
Mennynél nem jutnak tovább.
És szemben, a dombon, az üdvözültek házai. A te házad is ott áll.
Hagyjuk most az idők jeleit, felejtsük el a halál angyalát.
Arra gondolok most, ami volt, és arra, ami talán nem lesz
már. Álmomban azt mondta egy hang: „védő karomat
kinyújtom feléd". Pedig azt hittem, már nem jöhet semmi
sem, csak csendben ránk szakad az ég.
Azt hittem, ez nem a valóság, de csalódnom kellett, azt
hiszem. Egyszerre való és nem való, de az is lehet, hogy
egyik sem.
Súlyát veszti az idő. Új uralkodó jön, aki nem büntet,
és nem bocsát meg. Senki nem öl, és senkit nem ölnek.
Az arkhónok előtt állva sem tagadnálak meg téged.