1
Úgy fénylenek a szádon
ezek a deltoid sebek, mint
illetlen síkidomok a férfi-
vécék csempe-négyzetrácsán,
amíg alszol, olyan izgatottan
számlálom ezeket kicserepesedett
ajkaidon, mint szabadulása előtt
egy nappal a börtöntöltelék
a strigulákat cellája falán.
2
Jó nézni az álom formalinjában
ázó rózsaszín gyűrűs férgeket,
a biológiaszertár büszkeségeit,
mint az egypetéjű ikrek lebegnek
a magzatvízben szétválás előtt,
a tanár úr szerint igazi hermafroditák,
gyaníthatóan párosodás közben
érte őket a halál, ilyesmikről
locsog nekem néma szád.
3
Azt hiszem, épp most rúzsozod
magad a fürdőszobában
- a Nap csücsörítő száj
csupa ciklámenszín paca -
sose tudod eltalálni a kontúrt
eltünteti az ajkaidat az idegen
anyag, ravasz vagy, mindig csak
éjszaka adod nekem az igazi szádat
- akkor a legbeszédesebb,
mikor kifogysz a szavakból.
1
Ha nem lenne ez a kitüremkedés
épp itt, eltévednék az arcodon. Szükségem
van útjelzőkre, tereptárgyakra,
mint egy mészkőfejtő, egy vadles,
vagy egy duzzasztógát. Az orrod
nélkül minden elhajolna - kamasz
a tasli elől, délibáb a szomjúság elől;
arcod üresebb lenne, mint a víztükör
egy öngyilkossági kísérlet után.
2
Van, hogy orrcimpáid
úgy remegnek, mintha prüszkölnöd
kellene, pedig csak a szagokat tereled
bőrömről lélegzeted csilléjébe, hogy lefejtsék
tüdőd faláról a csillogó érceket,
majd rohanjanak vissza hozzám sikítozva
a gyönyör sújtólege elől.
3
Gyakran leborulok, ahogy jó muszlimok
teszik, orrod Kába-köve előtt, mert láttam már,
hogyan húzgálja elő orrlyukaidból a fáradtság,
mint cilinderből a bűvész,
a vér végtelen selymeit, hallottam
odabent a nátha vadkacsa hangját,
mintha ragadozó keringene a fiókák
fölött, és éreztem már hátamon a
szőrszálakat, mint korallokat, ringatózni
szuszogásod Golf-áramlatában.