Lackfi János

Érintkezés

leül a külföldi nő

és minden drága rajta

kerthelyiségben leül

idősebb drága fajta

tupír melír szolár

sok ruha nem takarja

nem mindene feszes

de azért összetartja

pincér hajlik fölé most

épp csak amennyire

szalvéta evőeszköz

étlap derékszöge

előzékeny a teste

fiatal és feszes

és kivasalva rajta

fehér és fekete

csak szikravillanás

napszemüveg mögött

izzik vajon parázs?

egy másik szék zörög

a külföldi pasas

is elhelyezkedik

fején decens ezüst

és két étlap kinyit

Medveháj

Tollasozunk öcsémmel

szemben velem

tükörben ugrál

egykori énem

A szíjas úszóversenyző-test

bőre iszákjában

mostanra

ott lötyög az összes medvehájréteg,

amit hideg víz ellen

rákentek valaha is

Pár

Szerelmespár vonaglik

mozdulatlan

állva az utcán

Szívják egymásból szinte

a nedveket

Fa és borostyán

Külön-

külön rájuk már senki se gondol.

Szárny

egy szárnytoll maga mögé mereget

kanálka eget

két szárnytoll levegő-terelő

pár evező

öt szárnytoll összezárt marok

buborék kavarog

zsákszámra levegőt lapátol

tucatnyi szárnytoll

az egész szárny markológép

tátogó ég

mélygarázs

amit kiás

Cikkelyek

Az eső lepergő

A citrom csepergő

Félbe citrom vágva

Felülről esernyő

Hat cikkely hat borda

Háromszög hatszorta

Tizennyolc derengő

Tejüveg sarkocska

Hónalj

Hónalját hiába is

borotválja

mihelyt karját leereszti

vastagon visszanő

az árnyék

Magányos

A magányos fa villanykörte,

ha kicsavarnák a mező

foglalatából, kialudna

a zöld örökre

Vagy a föld zöld kristálygömb

egy nagy karácsonyfán

a magányos fa

épp ez

rögzíti a mezőt az éghez