Egy kis parfümillat a hússzínű kosztümödön:
ez a te fullánkod most, gyönyöröm.
A halottnál nincs gyilkosabb. Mérgezett
állat férfi vagy nő, ki léten-túlit szeret.
Hiába űz egy mindenségbe-elveszettet.
És nem védelmezhetnek
a moirák sem, ha lábam az Árnyak közé téved:
hány kés a nevetésed?
A lánc, mely az első fehérjemolekula, az első gének,
az első kromoszómák óta a nyakunkon csörög,
a lánc, mely rákényszerít, hogy szenvedjünk, sikoltsunk,
dulakodjunk és a vereséget együk,
a lánc, mely megszülte az álmot, az Ént, a megismerés
mérgét, az isten-vadászatot, az elrévedés gye-
rekkorát,
a lánc, mely egymásra uszítja a nőket és férfiakat,
ránk parancsolja a nemzést-foganást, a hol-
napfélelmet, a tett és az érzelmek mindennapi
bűneit, mámorát,
a lánc, mely bármikor elszakadhat, sőt, éppen amikor
a „szív hegyein" futunk,
a lánc, mely halálos csikorgásával éleszti a földet és a
lét parfümös nyakára tekeredik.
Megöregedtem. Csontszilánk-halom. Hajam
is töredezik, ősz: fehér-sárga juharlevelek kísértenek
az úton. Sok juhar-üzenet, sok jel
az utolsó látomásról, midőn Jézus jő:
„Még ma velem leszesz a paradicsomban."
Igazad van, nincs szebb, mint vas-, szén-,
hidrogén-, mész- és ammóniaatomokká
visszabomlani a füllel-nem-hallható zajlásba,
akár te kétezer évvel annak előtte,
hogy én megszülettem.
A kutya nem buddhista,
az ember hisz a megvilágosodásban.
A kutya imádja az embert,
vár rá, míg elmerül a meditálásban.
A kutya hangosan csahol és boldogan
követi gazdáját, mikor fölemelkedik és elindul éjjel
a csillagok karéjában.
És ha szerelmeid közül egyik sem szeretett?
És nem voltál ember soha, csak álca,
csak indulat, csak félelem,
vagy valamilyen földre dobott szentkép-roncs,
eltaposott bogáncs a többi között?
Ha meggyőződsz: csak félig létezel,
véletlen lihegés vagy, az évszakok fintora,
hogy bármeddig élsz, a biológia dühe elér,
anélkül, hogy haragudna, külön, rád:
annyi vagy neki, mint aki számít is,
meg nem is? Végül is mit jelent,
hogy ismer-e valaki, szeret-e vagy legalább
egyszer fejébe fogad ezen a pillanatnyi földön?
Minden titok. Egy madár a tanúm:
minden perc új misztérium.
Egy folyó szakadt partján fütyül
vagy madárul vagy emberül,
vagy halálul vagy életül.
Tolla szupernóva, kvazár,
mert minden fény, űr és homály.