Alföldi, a hatásvadász

Kritikusi becsületértések közt elöl áll a hatásvadász bélyegző. Csúfabb, mint letehetségtelenezni valakit. A tehetségtelen szót nem szokás leírni (csak mondani), lévén akkora kritikai modortalanság, mintha súlyos testi hibáját hoznánk szóba valakinek.

A színház, persze, a hatások háza. Már a régi görög tragédiaíró-triász is nagy hatásvadász volt. A színház és drámatörténet hatásvadászok láncolatából áll. Csupán merőben dilettánsok - roppant bukás után - jelentik ki gőgösen: én nem a műveletlen tömeg kegyét keresem, hanem a művészet új útjait.

Járjunk végére Alföldi hatásvadászatának.

A vizsgált személy gyanúsan termékeny. Túl sokat dolgozik. Szemben az elmélyült antitalentumok évi egy művet színre vajúdó megfontoltságával - nem szül párducot Núbia nyula -, rendezéseivel többnyire sikeres, de ami fontosabb: egyre gondosabb munkákat tesz színpadra, egyre körültekintőbb, egyre mívesebb. Sokat dolgozik, de becsületesen megdolgozik az előadásért. Keménykezű, udvarias zsarnok. Hidegvérét megőrzi a bemutató előtti idegösszeomlásos zűrzavarban is.

Pályája kritikusidegesítően cikcakkos. Nem életművet hoz létre, hanem előadásokat. Rendezői névjegyleadása egy csavarosan elkészített, érzékiségtől áthatott Trisztán és Izolda (1995), utána menten marcipán Disneyland Phaedra-storyt szervírozott a Pesti Színházban (1997). Anouilh bulvárdarabját (Colombe, 1996) követően Csehov Sirályát viszi színre (1997). Elkészít egy kemény és erős Macbethet (Kamaraszínház, 2001) és egy balsikerű Beaumarchais-Figarót (uo., 2000). Verdi dagályos Attila operáját (2004) és egy Gulliveriádának fölfogott Az ügynök halálát Millertől (2004). Megrendezi a Hamletet (Divadlo Andreja Bagara, Nyitra, Szlovákia, 2001) és a Micimackót (MTV, 2005). Francia nyelven Gounod Faustját Szegeden (2003) és a Dóm tér előtt Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét (2005). Létrehoz egy figyelemre méltó Shakespeare-t (A velencei kalmár, 1998), kissé túl bőven alkalmazott, zártláncú televízió-képsorral, és egy kábítószeres álomban fuldokló, kimódolt Vihart (1999). Szentendrén elementáris Makrancos hölgyet a szabadtérre (2001). Ázottan bús Három nővér (2004) előtt a Kabaré musical comedyre összpontosít (2002), meg Szívem csücske címmel a Sweet Charityre (2003).

Reggelenként csacsog valamelyik kereskedelmi csatorna csacskaságárasztásában. Belefog egy félsikerű önálló talk-show-ba, kiderül: mennyire remekül kérdezi interjúalanyait. Azért kérdez, mert kíváncsi, nem megélhetésből. Megbotránkoztatás helyett giccsé finomkodja Rawenhill Shopping and fucking című nézőprovokálóját (2002), és egyidejűleg Genet-Eötvös: Balkon operájával A Sade Márki 120 napja provokáló bábdarabot (2005) keményen megformálja (Udvaros Dorottya akadályoztatása miatt a pilseni fesztiválon eljátssza a női főszerepet is). Alföldi egyszerre hasznosítja a színházi formarobbantás leleményeit, és a hagyományos színház jól megcsináltságát. Provokatív és elandalító egyszerre. Behízelgő és kihízelgő. A rendezést nem önkifejezésre használja fel. Tudja: a színház feltétlenül a csábítás helye. Elsősorban tetszést kell keltenie maga iránt. És a lehető legtöbb nézőre kell hatást gyakorolnia. Tagadhatatlan, hogy Alföldi kulinárissá szelídíti az experimentálist. Nem gyötri nézőit intellektuális föladványokkal. Következményeként a mezei színházlátogató elégedetten kijelentheti: anyukám, ha ez a modern színház, akkor én értem. Nem arra célzok ezzel, hogy hamiskártyásan játssza ki lapjait. Igényes rendező. A lehető legpontosabb előadást követeli meg színészeitől és munkatársaitól. Kemény munkát és sok színes leleményt fektet előadásaiba. De sosem feledkezik meg róla, hogy a színház célja a tetszés. Ha elvégzett rendezéseinek listáját végignézzük: nem egy ízlés vonalán halad. Műfajt is merészen váltogat: tragédia, bulvárkomédia, opera, operett, musical comedy, társadalmi dráma. Színházi ember: a színházban a színház izgatja. A teatralitást keresi a teátrumban.

Fest. Sorra nyílnak kiállításai. Képeit veszik, mint a gumicukrot. Konferál elegánsan, lendületes magabiztossággal és belső, kiolthatatlan, sodró derűvel. Operettlit énekel-táncol, a Romeóval pályakezdő színész minden adottsággal rendelkező táncoskomikus. Főiskolai évfolyamtársaival együtt hibátlan stílusérzékű tánckomiker Erdélyi Mihály Vedd le a kalapod a honvéd előtt honvédelmi vér-cikijében a Józsefvárosi Színház a hely szellemét és giccsgyártó direktorát egyszerre megidéző produkciójában (1991). Váltószerepként Veszprémben Raszkolnyikov (1991), a Játékszínben Karamazov (1992).

Alföldi Róbert visszatetszően sokoldalú a bénák, lelki nagyothalló restek előtt.

Mondják: megosztja a nézőket. Lefordítva: sokan utálják, de szép számmal akadnak rajongói. (Művészfajta értéke sosem a Duna jegén egyhangú kikiáltással mérhető, csakis ellenségei számával.)

Ekkora nekifutás után csapjunk bele időszerű feladatunkba. Alföldi megrendezte a Pesti Színházban Schiller Stuart Mária szomorújátékát.

Nem az első Schiller-színrevitele, nem is az utolsó. Rendezői működése elején a Budapesti Kamaraszínházban Banditák címmel nekiesett a Haramiák korszerűsége megfaggatásának (1998). Zalaegerszegen nekiszánja magát Az orléans-i szűz föltámasztásának (2002). Ez időben éppen a Don Carlost próbálja Kecskeméten. (Nem távol eső hír, hogy Peter Stein maratoni Faustja után 2007-ben Frankfurt am Mainban 9 órás előadást tervez a Wallenstein-trilógiából. Október 4-7. között a Berliner Ensemble-ban felolvasta a Wallenstein tábor - A két Piccolomini - Wallenstein halála teljes szövegét.)

Divat lett a romantika. Persze sosem évült el, csak a mindenáron-modern színházi jampecek irtóznak a szótól. Miközben mélyhűtőből elővett marhaszívvel játszanak, bőgetik színészeiket a legromantikusabb vidéki, éneklő deklamálás szerint.

Lendvay Ferenc pécsi rendezésében - Spányik Évával és Hamvay Lucyvel - (1958; felújítás: 1961) lakájok kitárták a kétszárnyú, fenéken nyíló díszes ajtót, mögötte két másik lakáj tágította a látványt, majd újabb kettő és még kettő. A festett lógók sora pompázatos bevonulást tett lehetővé a királynőnek. Menczel Róbert díszlete a Pestiben egyszínűre festett alapfalak elé helyezett sokféleképp használható szerkezetet, és éles késekre képzettársító ventilátorokat függesztett fel. Hátul fémrács biztonsági redőny. Az oldalfalak lengőajtóként alkalmasak arra, hogy felbukkanjon és eltűnjék az udvari nép. Mintha titkos járások, rejtekajtók segítenék az összeesküvésekkel, hitszegésekkel, árulásokkal teli történetet.

Spanyol divat szerint fölcicomázott az udvar. Kivétel, hogy akkoriban a hadinép is, nemcsak a civilek, fehér kesztyűt viselt. A Pestiben viszont a mellékszereplők kezén korbácsolásra kész, fekete bőrkesztyű feszül. Az áll alatt merev, bodorított, fehér spanyolgallér fodrozódik, malomkeréknek gúnyolt, mozgást gátló, kikeményített kényelmetlenség. A feszes műbőr nadrágok egy S/M bordély felszerelését követik. I. Erzsébet - a „szűz királynő" - fűzőre vetkezik meg bőrnadrágra a politikailag legguzmisabb jelenetben, mintha erotikus munkához vette volna fel szolgálati öltözékét. A talányosan kiadott királynői parancs jelenete ettől alpárivá válik. Börcsök arca mégis érzékenyen közvetíti Madame Erzsébet bizonytalanságait, döntési drámáját, diplomáciai fortélyait, női eszközök bevetését az uralkodás férfimunkájába. Talbot gróf vak kuplerájzongoristaként közlekedik. A fegyelmezett udvari nép állandóan kész a szado-mazo csínytevésekre. Zsótér múlt évadbeli Bárka-beli Stuartja politikai drámának mutatta a szerelmi viszonyokat. Alföldi Stuartja a politikát össz-európai kuplerájként fogja föl keresztbe-kasul erotizált előadásában.

A kétféle Schiller nem vitaviszonyban áll. Jelzi színházi életünk egészséges pluralitását. Az egymást látszólag kizáró fölfogások békés egymás mellett élését. Régen rossz egy színházi életnek, ha mindenik színházban egyforma jut eszükbe a rendezőknek.

A tizenkilenc éve angol börtönben sínylődő Stuart Mária a jelmezhagyományokkal szemben pilgrime de luxe vezeklőruhában jár, vihar zilálta szalmakazal-frizurával. Börcsök Erzsébetje hordja a Stuart Mária-festményekről ismert viseleteit. (Kivéve a Fotheringhay parkban Máriával vadászatról találkoztában ráadott, házivarrónő tákolta csúf olcsóságot.)

A buzgó katolikus Mária 17 évesen már francia királyné, II. Ferenc felesége. Egyszersmind skót és angol királynő. 19 éves korában Skócián uralkodik. Erzsébet katolikus szemszögből érvénytelen házasság gyermeke. A lefejezett Boleyn Anna árvájaként trónbitorló. Mária ágya átjáróház. Szerelmi életének előszámlálásából megélne bármely pletykalap. Szeretői elhulltak, férjét megfojtották, és rárobbantották a házat (valószínű, az éppen komornája lakodalmán mulatozó királynő utasítására).

Stuart Máriát hagyományosan pityeregtető játéknak állítják be. Könnyeket fakasztanak színésznők vallásos és előkelő megáldozásával vérpadra indulta előtt. Menczel mobil díszleteleme mindvégig dr. Guillotine igazságügyi készülékét sugallja, noha bárddal fejezték le Marie Stuartot. Eszenyi a legjobb formáját mutatja az előadásban. Hivalgás nélkül érvényesíti magas fokú mesterségbeli tudását. Érzelmeit az okos színésznő ellenőrzése alatt tartja. Merészen vállalja szerepe ellentmondásainak fölmutatását. A kivégzést padlóra erősített bilincsekkel, fejjel a rivaldavonalnak, hanyatt fekve mutatványosítja, Dominájának odaadó nemi áldozataként. A valójában kalandornő Stuarthoz illő a kimódolt vég. Csillogó, ironikus játéklelemény az angol királynővel találkozásakor térdre borulós megalázkodása: mielőtt térdre bocsátkozna, összegöngyöl egy szövedéket, nehogy túl keményen kelljen térdepelnie. Aláereszkednek a villogva forgó ventilátorok. Eszenyi ruhája középen a történelem viharába kerül. A jelenet szemtelenül idézi Billy Wilder filmjéből a New York-i metrórács huzatától Marilyn Monroe fölfújt szoknyájának szexszimbólummá vált képét.

Hanna Kennedy, Stuart Mária dajkája indítja el a darabot, ő fogja össze a halálra készülő politikai vesztes érzelmi kisugárzását. Szegedi Erika, aki szép, fiatal naivaszerepköréből éles jellemzőerejű karakterszínésszé nőtt. Éppen Alföldi keze alatt Anouilh Colombe-jában lett értékes asszonyszerepek birtokosa. Mostani együttműködésük kevésbé sikeres, mert a rendező visszafogta együttesét a romantikusabb színektől. Így Szegedit is visszafogta, kissé elszíntelenített formálásra szorította ebben a nehéz és kevéssé hálás szerepben.

A kemény rendezői kéz Szegedinél nem vált be, bevált azonban Kamarásnál, aki jó helyről beszél, természetes hangon, és nem engedte a rendező érzelmileg feljebb srófolni jelenlétét. Hűvös és elegáns szépfiúja tartózkodó - különösen, ha összevetjük az Erzsébetbe romantikus szerelmes Mortimer őrülési jelenetével: letépi magáról ruháit, lemeztelenedik, ráront szerelme tárgyára, a padlóra löki, és kis híján megerőszakolja. Kamarás Iván magabiztos trón körüli első kakas. Politikai strici Leicester gróf. Mindkét királynő érdekelt érzékiségében. A rendezés kitágítja a gróf erotikus működését. Burleigh-vel szemben úgy győz, hogy szétnyitja ruháját, és belecsókol a becsületes puritánba. Alakításának csúcsán háttal áll Erzsébetnek (és a közönségnek), műsértetten. Akár egy megtestesült dacos Dankó Pista műdal: hideg szobor vagyok, meg sem értenél. Börcsök türelmetlenül fogdossa udvaronca hátát, mintha kedvenc lovát serkentené. S mivel az nem reagál, lejjebb is csipkedi.

Tordy Géza az erkélyről levezető díszletlépcsőn botorkál le. Fajsúlyosan beszél szép orgánumának nem földíszített színpadiasságával, de megfontolt politikai higgadtsággal. Arca nagy részét napvédő üveg takarja. Lába keresgéli a biztos lépést. Talbot azonban nem vak. (Egy baljós iratot látok e kézben. / Jobb, hogyha nem kerül az most királynőm / elé - mondja a IV. felvonás 9. jelenetében.) Ő lát a darabban legvilágosabban. Tojik a hatalomra is. Kivételként a törtetők között erkölcsi megfontolásból lemond, és otthagyja az udvart. Ottfelejti napszemüvegét. Erzsébet menten fölpróbálja. Miért? Nyilván sötéten látva vezeti Angliát világhatalomra. Vakon tapogatózva teszi naggyá és gazdaggá. A napszemüveg rendezőiskolás sorminta. Isten nevében kezdem el, napszemüveggel végzem be. Schiller azt írja záró szerzői utasításként: Erzsébet uralkodik magán, nyugodtan, mozdulatlanul áll. A függöny legördül. Modern, talányos vég. Nincs poén. Nincs költői igazságszolgáltatás. Szilárd igazság sincs. Nézője teszi: ki mint ítél a látottak felől. A költő nyitva hagy. A rendező lezár. A költő kívánja a folytatást a helyéről felkelő nézőben. A rendező tapsot esd az előadás befejezéséhez.

A Stuart Mária szerepdarab. Két nagy színésznő versenydarabja. Börcsökre lehetett volna bízni az előadás végét. A napszemüvegnél jobban eljátszotta volna.

Schiller a költők közül a legerősebb drámatechnikus. A színszerűség lángelméje. Drámái közül a Stuart Mária nem a legjobb, de a legjobban játszható.

Schiller Goethével váltótársban a weimari színházban rendezte az előadásokat. A hatáselemekkel tisztában volt. A jelenetépítést napi színpadi gyakorlatban sajátította el. Tudta, mi a jól játszható szerep, tudta, miként kell cselekvően működtetni a költészetet.

Goethe Schillerhez Weimarból 1798. május 2-án kelt levelében egy előadásról beszámolva írja: „a többiek - bár feladatukat ők sem ügyetlenül oldják meg - csak hivatalos előadókként hatnak, akik számukra idegen ügyet referálnak az ügyiratokból: azt megtudjuk, hogy mi történik vagy mi történt, de nem áll módunkban az üggyel tovább is törődni". Áll ez Földi László, Hegedűs D. Géza, Varju Kálmán, Juhász István, Telekes Péter, Szőcs Artúr részvételére.

Schiller: Stuart Mária. Pesti Színház, 2005. október 8.

Fordította Kálnoky László. Rendezte Alföldi Róbert. Díszlet Menczel Róbert; jelmez Bartha Andrea. Szereplők Eszenyi Enikő, Börcsök Enikő, Kamarás Iván, Tordy Géza, Varju Kálmán, Juhász István, Földi László, Telekes Péter, Szőcs Artúr, Szegedi Erika, Hegedűs D. Géza.