I.
Tegnap arra ébredtem hogy
éjszaka van és tudtam
mostantól mindig éjszaka
lesz nem nem aludtam
felkapcsoltam a villanyt
ennyi fény legyen ennyi lesz
megszámoltam két kezem van
két lábam
mi az aminek
még hozzám köze van
közeledsz
II.
Álmomban köszörűsleányok
szikráznak sír egy esztergapad
kiszúrt szemed mögé belátok
a monyasszony tojásért szalad
léda léda jössz már? hívogatjuk
nicht „unter den" und schon keine „Linden"
léthem kirepült kimerülnek a hattyúk
oly torz idegen lett minden
III.
Most hogy újra a megszokott
kávéházban ülök
megcukrozom a tejhabot
mért lettem újra kiskölyök
a szőke dohány hamu lesz
akár az év ölbe mondd ki vesz
most hogy védtelen vagyok
egyszerre minden tárgy ragyog
a tárgyak mindent tudnak hogyan is
feledhetném a tárgyakat
a kupac drótszemüveget halom cipőt
összekotort szakállt s hajat
és most hogy újra a „megszokom"
egy hangyát látok az asztalon
nincs egyenes út csak vak szlalom
nincs egyenes út csak vak szlalom