Hegedű hallal
és kenyérrel
az ablakon függöny
áttetsző nőket sodor a Rajna
a hídon vakuval villog valaki
mikor Picasso meghalt
visszapergő életében
üresre kente vásznait
festékét
visszavette az Úr
hogy aztán ő vakítsa végre
mint utolsó tiszta vászon
mi magába oltva hordja
a képzelet összes színeit
Nyár
kezed
uborkában jár
ősz
avarba lősz
tél
napokra elmentél
tavasz
ugat a kuvasz
nyár
kihagy a naptár
ősz
az ég felé nősz
tél
villog a hó
a penge él
tavasz
esőbe mosdasz
nyár
anyád hiába vár
ősz
ledob a ló
tél
újra eltűntél
tavasz
a levél kezedben maradt
nyár
valaki újra vár
ősz
eltelt a nyár
tél
a hó a vízben talál
tavasz
látszik a föld
haladsz