Megsavanyodott a kint hagyott tej.
Ez már az asztal. Az utolsó reggeli.
A hallgatás bevon, mint sajtot a penész.
Beszűrődik a fény a redőny résein.
Csak eszünk. Új nap. Új nap. El kell kezdeni.
Felhúzni a redőnyt és kiszellőztetni.
Úgyis kimondja, ahogy az üres hűtőt
is ki fogja nyitni. Előbb, vagy utóbb.
A kiborult só. A konyha neonfénye.
A hetedik január. Az utolsó.
Benn a sütő krematóriumában
halott éveink, szétégett szárnyasok.
Még itt ül. Fekete hab az éjszaka.
Akár egy torta, úgy borul a fákra.
Még sót kér, még vajat, de már hiányzik.
Kívül fagyott verebek gubbasztanak.