Jónás Tamás
Félve-ocsúdva
I.
Egy héttel ezelőtt a fulladt parkban,
emlékszel, biztosan. Dadogtam, és
te fáztál, én meg csak magyarázkodtam,
egyszer, hogy: túl sok, másszor: túl kevés
vagy énnekem, mert sok vagy önmagadnak,
vagy gyáva vagy, bár inkább túl merész,
s hogy azok szeretnek, akik tagadnak,
a szív nem vers, a vers nem műszer, és
mondtam valamit viseltes ruhádra,
te dacosan a holdat nézted, mintha
hozzá beszélni értelmesebb volna,
vagy rá hallgatni - sosem értelek.
Végigkínlódtuk ezt a kis telet,
legyen miénk az élet, ez a nyár, ha
valóban engem szeretsz, s nem magad.
Szakadjon rá az ég Illyés Gyulára.
Most kérd e nőt, mert most mindent megad.
II.
Legyen minden, mint kívánod, egészen.
Kívánjam én is úgy, s legyen titok,
hogy termőföldje lett magodnak méhem,
s hogy egyre-egyre boldogabb vagyok.
A nagy tüzet, mit felszítottál bennem,
nem oltom el. Találtam már lakást.
Mert már Párizsba sem hiába mentem
még januárban. Hogy mondjam? Neked
szereztem ösztöndíjat, mind a ketten
utazhatunk. Egy verseskötetet
kell csak leadnod, s két év nagy idő.
S meglásd, lehetsz majd próféta, ha vissza-
térünk, munkád lesz rögtön, hírneved.
Mösziő!
Velem van már örök szerelmi dolga!
S ebédre hívom: New York, tizenegy!
Öleli: Flóra.
donkihót
a lélek vége négybetűs
a végek lelke három
kopaszodom és őszülök
mert páratlan a párom
a príma porban pergetem
szemem előtt a filmet
vagyok a szende szörnyeteg
ki senkit nem ismert meg
dobozokat hajtogat és
dobozokat hajít le
üreseket az églakó
hogy szörnye lázát hűtse
dobozba csüccs. ez én vagyok.
tükrök a tenyereimben
vagy: két tenyérem két tükör
s a tükrökben a semmi
teérted jöttem donkihót
a legnagyobb doboz szól
miért ugrálsz itt meztelen?
tán eleged lett a koszból?
bemocskolódni küldtelek
miféle árulás ez?
kit érdekel kartondoboz
teszek a küldetésre
t'od rájöttem hogy senki se
te se de sajna én se...
Fegyelem!
Könyörgöm, még egy kislányt szülj nekem.
Vagy nem könyörgök: látod, készen állok.
Vagy nem nekem. Miatta. Hogy legyen.
Csak pár évig legyen lányom a lányod.
Majd úgy neveljük - vagy ha te nem, én úgy -,
hogy önmagáé legyen, senki másé.
És mégis adja át magát, ha lesz egy
olyan fiú vagy lány vagy bármi szent ügy.
Vagy az se kell, hogy szent legyen. Nem is kell,
hogy bármi is legyen. Legyen csak ő. Azt
kérem, hogy szülj megint egy lányt, vagy egy
fiút is szülhetsz. De ne hallgass rám, csak
önzés, amit kérek. Szaladj te is!
Ne szülj, ne szülj, ne szülj, ne szülj, ne szólj, ne!
Véletlenül se. Nem megy a szeretni.
Félek magamtól, mert nevetni kezdek
mindig, ha vágyat találok magamban.
Majd holnap újra. Most a cél, hogy ismét
ötös jambus után hatodfeles
következzen, s a sor végén legyen pont.
Legyen rím is. De semmi érdekes.