Tandori Dezső
Kvartett
I.
Ma második napja volt, hogy reményekkel indultam útnak,
magam akartam maradni teljesen, bár otthon vártak, s tudtam,
és én is vártam, hogy találkozzam velük: Totyi
madarammal, feleségemmel és Lotti kutyánkkal.
Van egy babonaságom: ha túllépek a Körút bizonyos íve határán,
nehéz onnan a visszatérés jól, vagy összevissza
iszom magam, vagy figyelmetlenül autó alá lépek,
netán két kiló krumplit kérek, hét kilót hallanak s adnak,
és kétségbeesésemben Csepelig cipelem e holmit.
De most egy levelet kellett valahol bedobnom,
s ez annyira sok volt nékem, és mit kellene ehhez
elmondanom, hol tartok, hogy és mint, és bár „vallásom"
nincsen, mint C. hercegnő, vagyok, ki N. grófba volt szerelmes,
ám ez lehetetlennek látszott, s néki az is volt, nekem
egy másik, a veréb faj egy Illetője már hosszú éve oly társam,
hogy szerelemről, természetes, szó sincs, de a Szent Lehetetlen
jelentkezik mindenben, ami nekem csak lehetséges.
Ám hogy e levélbedobós napon mi történt, s miképpen
lehetne mégis közölnöm hű Olvasómmal,
e Kvartett második tételében leszek elmondhatója, már ha.
II.
Mert azt volt szerencsém gondolni, nem, mert ezt dolgoztam ki,
„engem az egész nem zavar; ha ebben az egyben nem zavarnak",
borzalmasan jött, hogy valaki, túl heveskedő úr, rám szólt,
köszöntött, tolakodva kicsit, mondta, hadarva magáét,
és az egész csend-állapotot, mely a Körút túlfelészését s a
levél bedobását is csak túléte valahogy, úgy tönkretette,
hogy ha nem volt is vert hadak, vakmerő hadak törése nékem
ez magát a csődjét mutatta minden olyszerű igyekezetnek,
mely nem a két-pénz-hány-pénz elvén alapulna, vagy ki-nagyobb-elven,
nem, ez azt tette tönkre, amit így fogalmazgatnék, szerencsétlen szó,
„összeomolnátok, mint Danténél s Rilkénél a Nagyobb Erő Révén,
mely nem én vagyok, hogyan lennék én, de dolgom által,
s ez oly rettentő, engem sújt, és mindigre élek
még." Hagyom. Nem bírok véletlenül se találkozni.
Felmegyek váratlanul régi dombokra, nézem a hegyvonulatok
tömör zöldjét, mint húsz éve se, és nem jöhet senki,
hogy szólítson, angyal se, az angyal-szólítás nekem az, ha
nem szólnak hozzám. Ahogy J. A. mondta, bár hűvös, örökkévaló
dolgok közt kell őgyelegnie, a palánkok közt szárnyaló munkát
nem feledheti. Én, mint átdobva, a palánkok közt őgyelgek,
életem ezek a tények, de a hűvös örökkévalókat nem feledem, s egy
forró verébszív dobogása sújthat engem, szűntével, holtaimba.
III.
Na, mondom, parasztosan és közérthetően, egy magányosnál
magányosabb szív vagyok, Totyival, verebemmel körbejárom
néha csekély terjedelmű lakásunk, mondom neki, Prouzál,
Muskonics, Krotymál, Szevrun Bubics, ezt akarnád látni?
Ez egy gáztűzhely, egy híres költőnő ilyennél lett önnön
élete oltója, ez a dupla ablak, melyet fulladásomkor
nem nyitottam ki, veled se lehettem Totyóresz Duznics, Totyi,
mert oly rossz volt az a fulladás, hogy csak
a konyhai mosogató belső rácsának átlókockáit számoltam,
s a dupla ablakon át nem ugorhattam ki, legalább, levegő ott,
friss levegő, nem segíthetett volna. S nekem bárkivel bármi
beszéd ily friss levegő, így nem segít semmi, már az, ahogy élek,
úgy ratatázik végső pályáján, mint a leendő mozambiki marsrakéta,
Gbombó nevű szerkezet, megy, s valami lesz. Hazajöttem a Várdomb
megjárásából, dobozos sört vettem, kocsmai pulthoz se kelljen
állnom, kibírtam épp postáim feladását a Krisztinában,
holnapi postámhoz egy-két remekbe szabott boríték vásárlását,
s kedves vagyok én, na, mi lennék csak közben oly messzi,
C. hercegnő, N. gróf, Totyi és Tandori bácsi, messzeségek, jaj,
IV.
nem is a „messzi" a jó szó erre, nincs hely, hogy annyi szót el
lehessen mondani, mely kifejezné: micsoda borzalom volt, hogy
itthon telefon jött be, emberi hívás...engem...hová? Jaj, isten!
oly magányos dolgozó szól a palánkok közül itt, ki már akármi
emberi hang-váltást végképp csak mások közt, másoknak tudna
elképzelni, s bár 66. évében, mondja: meglelte „ily" hazáját. Ezt.
Nem mást. De ezt, mint a költő mondja, igen. S most nézzük Totyit.
„Na, Prouzál, Muskonics, Krotymál," s még akár a macska sok elioti
neve...és telik az idő, még a postást várjuk, telefon nyista. Kinek?
De kinek nem?!