„Ingyenkönyv" egy családról és Budapestről
Hetvenhat pályázó szociográfiaírásra
Megmenekülni látszik a lassú haláltól az 1970-ben elindított Magyarország felfedezése szociográfiasorozat. A kulturális miniszter és a Bábolna Rt. támogatásával februárban az alapítvány (határidő nélküli) pályázatot írt ki, amire május végéig 76 pályamű érkezett. Ebből a kuratórium erős rostálás után 14 jelentkezőtől kért próbafejezetet. Ha csak a szerzők kétharmadától kapunk ígéretes mustrát, a sorozat 52 kötetéhez tíz új mű csatlakozhat a következő három-négy évben (új formában, új kiadóval).
A szociográfiaírás átka a sok utánjárás és a rengeteg kiadás, ami a mai honoráriumok mellett sosem térül meg. Ezért elengedhetetlen a szerzők támogatása. (A kötetenként felajánlott négyszázezer forintos ösztöndíjnak köszönhető, hogy ilyen vakmerően sokan pályáztak.)
A legeredetibb pályázatot nyugdíjas mérnök írta:
„Életpályám egy poros-sáros alföldi kisváros egyik vert falú, földpadlós házából indulva ível egy budai XII. kerületi társasház egyik lakásáig, a világra tágra nyílt szemmel figyelő félproletár-félparaszt suttyótól a nyelveket beszélő, műszaki diplomás, a világ dolgaira odafigyelni tudó emberig... Élettapasztalatom, a választott téma ismerete, a bennem munkáló érdeklődés bátorított arra, hogy a szinopszist összeállítsam.
Cím: »Családi fénykép a csatlakozáskor«.
Mostanában elég sok olyan fénykép készül magas rangú politikusokról, akik az unió bővítéséről folytatott tárgyalások befejeztével összegyűlnek egy »családi fényképhez«, megfáradt arcukon betanult műmosollyal.
Ez adta az ötletet egy igazi családi pillanatkép elkészítésére a csatlakozás előtt. A képzeletbeli közös fényképen a következő személyek eddigi élettörténetét foglalom öszsze:
Jól szituált özvegy.
Fiatalasszony, német férjjel, három gyerekkel, az özvegy lánya.
Konszolidált körülmények között élő nyugodt nyugdíjas házaspár, két felnőtt fiúgyerekkel.
A nyugodt nyugdíjas házaspár idősebb fia, aki magányos, egyedül próbál boldogulni.
A nyugodt nyugdíjas házaspár kisebbik fia, pillanatnyilag egy Magyarországon is érdekelt multinacionális cég területi vezetője.
A kisebbik fiú ifjú felesége, aki egy másik Magyarországon is jelenlévő multinacionális cég alkalmazottja.
Betegen nyugdíjazott kemencekőműves. A kemencekőművest nagy szeretettel ápoló feleség.
A kemencekőműves Olaszországban pincérkedő fia. A kemencekőműves Olaszországban takarítónősködő lánya.
Üveggyári technikus, rokkantnyugdíjas. Üveggyári technikus munkanélküli felesége. A technikus esztergályos végzettségű fia. A technikus kereskedelmi szakiskolát végzett lánya, munkanélküli.
Üveggyári betanított munkásnő, jelenleg munkanélküli. A betanított munkásnő villanyszerelő férje, jelenleg közmunkán. A villanyszerelő és betanított munkásnő fia, vámos.
Nem kerül már az unióba, de szerepel annak a két embernek a története is, akik az itt felsorolt személyek közül annak idején hatot a világra hoztak és felneveltek, és így megírható lehet ez a pályázat..."
Vele szerződtünk először.
Lábass Endrét mi kértük fel, „ingyenkönyve" már ősszel megjelenik Budapestről: „Az 1970-es évektől körülbelül tíz kilométert járok naponta Pesten, Dél-Pest határában, a kiszáradt tó helyén legelésző gyáva bárányoktól a Káposztásmegyer és az alagi reptér közti tanyán éldegélő nagy szakállú kecskéig... Magamban őrjáratnak neveztem el életemet... E harmincévi csavargás, mely a földgolyó körbejárására is elég lett volna, elmondhatatlan. Már építészek is megkértek, fényképezzek nekik házakat, utcákat, egész kerületeket tehát amit bejártam harminc év alatt, még egyszer végigfényképeztem nekik... Vándor Házszínházat is csináltunk húsz évig a romos pesti lakóházak udvarán, ingyen, esténként. Régebben hétfő este, mert akkor nem a tévé előtt ültek nem volt adás. Megnézték a saját házaik legendáiból gyúrt bábjátékokat, a bohócorrú Manyika kihozta a halott férje ruháit szerepelni általában már jóval előbb kihurcolták a foteleket az udvarra, kihozták benne a pokrócokba tekert nagyit már hatkor, két órát vártak ránk az udvaron, annyira örültek, hogy valami történik, valami, akármi. Sütit sütöttek, sört vettek, sírtak örömükben, hogy látogatójuk érkezett, meghívták a vadidegen vendégeket ez a húsz év se elmondható."
Miután sikerült „megcáfolni", hogy mennyi utánjárással, kiadással jár a szociográfiaírás, tisztelettel ajánlom a Magyarország felfedezése szociográfiasorozat két leendő csupáncsak megélt „ingyenkötetének" részleteit a Mozgó Világ olvasóinak figyelmébe.