Podmaniczky Szilárd
Kő papír olló
(werkfilm-forgatókönyv)
Tibi most vette az autóját, még nem szokta meg, hol fog a fék, milyen mély a kuplung, ráadásul új tornacipőjével a gázt se nagyon érezte. Szerencsére a kormány kezelése nem okozott neki gondot, ezért legalább az irányt tartotta.
A kocsi hátuljában ült Kati és Adalbert, szótlanul figyelték Tibi vezetési stílusát. Mindhárman színészek voltak, és a legújabb produkció helyszínére igyekeztek. Messziről jöttek, a fővárosból vidékre, az ilyen utak mindig kalandnak ígérkeztek, főleg így, hogy még fiatalok voltak. Egyedül Adalbert volt idősebb, de ez nem számít semmit.
Útközben egyszer megálltak Adalbert javaslatára, hogy egy útszéli csárdában fogyasszanak el valamit, amit reggelinek lehet nevezni, és Tibi is pihenjen egy kicsit, gondolja át az eddigi út tapasztalatait.
Adalbert mindjárt kihasználta a helyzetet, és klasszikus reggelivel indított: öttojásos szalonnás, hagymás rántotta dupla kenyérrel.
Parasztreggeli? kérdezte Kati, de Adalbertnek már nem maradt ideje válaszolni, mert evett.
Kati is szeretett volna enni egy ilyet, de félt, hogy büdös lesz a szája a hagymától, ezért csak egy kis sajtot kért, dzsemet és pirítóst.
Hát maga mit kér? kérdezte a pincér Tibit.
Tibi nem tudott mit válaszolni, nem is hallotta a kérdést, az ablakon át figyelte az új kocsit, nehogy ellopják.
Mikor végeztek a reggelivel, Adalbert fizetett, de nem tudtak visszaadni tízezresből, mert olyan korán volt még, ezért kénytelen volt Tibi fizetni, ő a tankolásnál már fölváltotta a papírpénzt.
Idáig Tibinek került legtöbbe az út.
Harminc kilométer sem lehetett hátra, mikor beszélgetni kezdtek.
Hogy tetszik az új kocsi? kérdezte Kati.
Olyan, mintha új csajom lenne válaszolta Tibi.
És szeretnél gyereket is? kérdezte Adalbert.
Kati Adalbert térdére csapott, ne zavarja össze Tibit, mert annak mind a hárman megihatják a levét.
Beértek a városba, Tibi az anyósülésre hajtott térképből vezetett, és hamarosan rá is talált a megfelelő útra. A város után a falu határát is elhagyva kiérkeztek a töltésre. A rendező Tibinek fényképen megmutatta a helyszínt, ezért pontosan tudta, hol kell megállnia. Megérkeztek, Tibi elégedetten állította le a motort. Csend lett, mintha valaki most fűzné a gépbe a filmet.
Előbb Kati szállt ki a kocsiból, majd Adalbert, legnehezebben Tibi hagyta el a gépjárművet.
Ez gyönyörű! mondta Kati sóhajtva, és örült, hogy ezen a szép helyen nem érzi a szájában a hagyma ízét. Ellenben Adalberthez nem volt tanácsos közel menni.
A töltésről néztek lefelé a folyó irányába, amely természetesen párhuzamosan futott a töltéssel.
A töltés követi a folyó irányát állapította meg csodálkozva Tibi.
Mert hűséges vélte megtalálni a magyarázatot Kati.
Adalbert pedig azt kérdezte, érzik-e, milyen tiszta a levegő, majd száját szélesre tátva csak úgy lehelte kifelé a hagymaszagot.
A gát és a folyó közötti távolságot kétszáz méterben határozták meg, ezen a távon zöld és zsenge fű borította a földet. Az ártér két oldalán egy-egy balra és jobbra nyúló ártéri erdő határolta a gyepes részt.
Majd ezekből az erdőkből rontanak elő a szerzetesek, akik a gólyalábakon álló asztalt ácsolják mondta Kati büszkén, felismerve a természetes díszlet jelentőségét.
A négy oldalán erdőkkel, folyóval és gáttal határolt zöld gyepes négyszöget még felülről is lezárta valami, méghozzá egy magasfeszültségű távvezeték.
Olyan ez, mint valami ékszerdoboz mondta Adalbert.
Ékszerdoboz? csodálkozott Tibi, Katira nézett és elgondolkozott.
Hány szerzetes lesz? kérdezte Kati, de senki nem adott rá választ.
A szerzetesek rohanva építik a gólyalábakon álló asztalt és a három széket, rogyásig terítik étellel és itallal, és közben mindenféléről beszélgetnek. Az előzetes rendezői elképzelés szerint az arcuk nem fog látszani, csak a hangjuk mondta Adalbert, hunyorított, és próbálta beleképzelni magát.
És mit fognak mondani kérdezte Kati , mert azt nem olvastam a forgatókönyvben.
Szerintem például ilyeneket válaszolta Tibi: Egy: Tegnap este leestem a létráról, de már kutya bajom. Kettő: Póczik elszalad a jobbszélen és középre gurít. Három: A búvárok addig úsznak, míg egyszer csak a felszínre nem bukkannak. Négy: Felhős időben érdemes kirakni az erkélyre a szobanövényeket. Öt: A vánkos nem kelt tésztából készül, és még csak nem is sütemény. Hat: Béronték a várba, hogy tikot raboljak. Nyolc: A lónak négy tenyere van.
Nem könnyű szerep jegyezte meg halkan Adalbert, és javasolta, menjenek közelebb a terephez.
Tibi körültekintően bezárta a kocsit, majd Kati és Adalbert után baktatott a meredélyen.
Adalbert annyira el volt ájulva a tiszta levegőtől, hogy majdnem átölelte Kati vállát, de akkor eszébe jutott, hogy a premierig semmilyen kapcsolat nem lehet közöttük, különben veszélyeztetik a színészi játék hatékonyságát, így a film sikerét. Meg Adalbertnek volt egy gyereke is, és annak kellett ajándékot vásárolnia.
Hová fogják állítani az asztalt és a három széket? kérdezte Kati.
Szerintem középre mondta Tibi, aki utolérte őket, kezében ott lóbálta a kocsikulcsot, amelyen rajta volt a garázs kulcsa is, meg még egy kulcs, ami eddig semmilyen zárba nem passzolt.
Nem biztos, hogy jó ötlet magyarázta Adalbert , képileg túl szimmetrikus a tér, valahogy majd komponálni kell.
Nem lesz könnyű feladata az operatőrnek mondta Kati , nem variálhat túl sokat.
Kicsit olyan ilyenkor az operatőr mondta Tibi , mint némafilmben a dialógíró.
Ezen először Kati nevette el magát, de Adalbert is kézenfekvő hasonlatnak tartotta.
De nekünk se lesz könnyű dolgunk kontrázott mindjárt Adalbert , ám ha idefigyeltek, egy játék segítségével elmagyarázom a szerepeink lényegét.
Halljuk, halljuk! mondta vidáman Kati, és Tibi is bólogatott, ami nála már jó jel.
Van a kő, a papír, és az olló kezdte Adalbert. Ők körbeszeretik és körbepusztítják egymást. Hát hogy értem ezt? Az olló szereti a követ, de hiába, mert a kő kicsorbítja az ollót. Az ollót szereti a papír, de hiába, mert az olló elvágja a papírt. És végül: a kő szereti a papírt, de hiába, mert a papír becsomagolja a követ. Ez a három vagyunk mi: a kő, a papír és az olló.
Hadd legyek én a papír! kiáltotta Kati.
Jól van válaszolta Adalbert , de akkor én, a szerzetes, én vagyok az olló, Tibi, a király pedig a kő.
Én ezt nem értem mondta Tibi.
Az az igazság, hogy én se vallott színt Kati is.
Figyeljetek, elmagyarázom mondta türelmesen Adalbert, és leültek a fűbe. Kati, te játszod a kurvát. Ez idáig érthető?
Igen válaszolta megdöbbenve Kati, majd hozzátette: Az eredeti forgatókönyvben királynő szerepelt, nem kurva!
Az mindegy válaszolta Adalbert, és folytatni igyekezett, de Tibi közbevágott.
És én maradok király, vagy engem átírtak rablógyilkos stricibe?
Te maradtál király válaszolta Adalbert , mert ennyire már nem szabad megváltoztatni egy forgatókönyvet.
Viszont nem tudom, hogy így elvállalom-e a szerepet mondta sértődötten Kati.
Szerintem vállald el nyugtatta Adalbert , olyan mindegy, kurva vagy királynő, a végén úgyis elégetnek.
Micsoda!? csodálkozott Kati.
Ne félj, minket is elégetnek mondta Adalbert.
Engem is? értetlenkedett Tibi.
Téged is válaszolta Adalbert , mindhármónkat el fognak égetni.
Ez most komoly? kérdezte Kati.
Az én forgatókönyvemben nem ez állt mondta Tibi, és kicsit közelebb húzódott Katihoz, hogy közösséget vállaljon vele, majd lopva fölnézett a kocsijára.
Egy kicsit átírták, de a lényeg megmarad felelte Adalbert.
Te is segítettél átírni? kérdezte gyanakodva Kati.
Megkértek rá mondta őszintén Adalbert , azt mondták, hogy már régen felfigyeltek rám, mert nagyon jó a dramaturgiai érzékem.
És mondd, miért nem szóltál eddig erről egy szót sem!? kérdezte Tibi.
Gondoltam, majd a helyszínen minden világossá válik, és a helyére kerül mondta barátságosan Adalbert.
És te is el fogsz égni? kutakodott tovább Kati.
Persze, mondtam már válaszolta Adalbert , nem lóghatok ki a sorból. Biztos voltam benne, ha úgy írjuk át a forgatókönyvet, hogy csak ti égtek el, és én nem, akkor nem vállaljátok a szerepet.
Ez holtbiztos nyugtázta Kati.
Hol is hagytam abba? kérdezte Adalbert. Ja, igen. Szóval, a kurva, azaz te, Kati, mert a testét már bérbe adta az ördögnek, szeretné megmenteni a lelkét, ezért a szerzetes iránt érez vonzalmat. Ám a szerzetesnek nem lehet semmiféle kapcsolata, nemhogy egy kurvával, azaz veled, Kati, ezért a szerzetes ravaszul, de keményen ellenáll. Vagyis te, Kati, a kurva, te vagy a papír, a szerzetes pedig az olló, azaz én. Viszont a szerzetes mindenáron jó útra akarja téríteni a dölyfös és mocskos királyt, azaz téged, Tibi, de mert annyira hülye vagy és esztelen, ez képtelenség. Minden szellemi kihívást ocsmány tréfával ütsz el, mint egy barom. A király tehát a kő, melyen kicsorbul a szerzetes ollója. És hát innen már nem lehet eltéveszteni az utat: a király, azaz te, Tibi, ocsmány vágyait követve, minden áron le akarja dönteni a kurvát, azaz téged, Kati. De a kurvának már elege van az efféle testi kliensségből, ezért a női rafinériát felhasználva megpróbál ellenállni a királynak, azaz a papír becsomagolja a követ. És mindezt egyetlen éjszakai vacsorán, a gólyalábakon álló asztalon és széken.
Ó, ez nagyon bonyolult mondta Kati , szerintem a nézők egy kukkot se fognak érteni az egészből.
És mit fognak szólni a szüleim, hogy én, a király, egy kurvához vonzódok? kérdezte Tibi.
Na látjátok, ezért találtuk ki azt, hogy a felkelő nap sugarainál ismét megjelennek a csuhások, gyújtóst raknak a gólyalábakon álló székek és asztal alá, és a felkelő nap első sugarai lángra lobbantják a háromszögletű kerekasztalt, s mi mindnyájan odaveszünk alantas vágyainkkal, görcsös ragaszkodásunkkal, nevetséges kivagyiságunkkal, és megtisztulunk a néző helyett mondta Adalbert.
És a néző hogy tisztul meg? kérdezte Kati.
A művészi igazság átélése által felelte Adalbert.
Ez nagyon szép mondta Tibi , mégis el fogom hívni anyukámat a sajtóbemutatóra.
Arra már nem lesz időd mondta Adalbert.
Hogyhogy? csodálkozott Kati is.
Mondtam, nem? El fogunk égni ismételte fogai közt Adalbert.
Az lehetetlen válaszolta Tibi.
Ugyan miért? csodálkozott Kati is.
Hopp, Tibi képe felderült. Tudta a választ, de ezúttal kivárt. Sokszor és sokan tanították már neki, hogyan kell lélektanilag előkészíteni a drámai fordulatot jelentő választ. Előbb a cipőjét nézte, aztán felkapta a fejét, megköszörülte a torkát, majd Katira és Adalbertre nézett. De még mindig nem szólalt meg, mintha vizeletet szorítana vissza a torkával. Végül hirtelen kiengedte:
Azért lehetetlen, mert a kormány 1995/3-as rendelete alapján nem szabad tüzet gyújtani magasfeszültségű vezeték alatt.