A Mozgó Világ internetes változata

Politikus jogászok VI.

Fodor Gábor 1962. szeptember 27-én született Gyöngyösön. A katonaság miatt másfél évvel késleltetve 1987-ben szerez diplomát az ELTE Jogi Karán. Amikor diplomázik, már eljegyezte magát a politikával, amelyre a Jogász Társadalomtudományi Szakkollégium tagjaként szokott rá a nyolcvanas évek elején. A Fidesz alapító tagja, 1988-ban szóvivője is - az akkori magyar állam számára akkor még ő képviseli a Fideszt. Sosem folytatott jogászi foglalkozást, mert rögtön a Jogi Kar Földesi Tamás vezette Filozófia Tanszékéhez kapcsolódott, először kutatóként, majd 1994-ig tanársegédként.

Jelentős szerepet tölt be a rendszerváltozás formálásában mint az ellenzéki kerekasztal résztvevője. 1993-ig különböző funkciókban tagja a Fidesz vezetésének, bár 1990-től már nem az első ember. 1993 novemberében kilép a pártból, listán szerzett mandátumát is visszaadja. Az 1994-es választásokon már az SZDSZ színeiben indul, mégpedig az országos lista előkelő második helyén. A Horn-Kuncze-kormányban több mint egy évig művelődési és közoktatási miniszter - harmincegy évesen az ország egyik valaha volt legfiatalabb minisztere (egy kicsit Deutsch Tamást is megelőzi). Ezt követően különböző párt-, illetve országgyűlési tisztségeket tölt be (országos szóvivő, frakcióvezető-helyettes, bizottsági alelnök). 2000 decemberében Demszky Gáborral szemben elindul az SZDSZ elnöki posztjáért, de veszít.

- Édesapád ügyvéd Gyöngyösön. Ezek szerint jogászcsaládból származol.

- Ez kicsit túlzás, mert családunkból csak édesapám jogász. Ő először bíró volt, de ezt a foglalkozást az ötvenes években meglehetősen nehezen lehetett folytatni, úgyhogy elment ügyvédnek. Az a függetlenség, amelyet egy ügyvéd élvez - se főnöke, se beosztottja -, mindig nagyon tetszett nekem, bár sosem fordult meg a fejemben, hogy hazamenjek Gyöngyösre, és a praxisát folytassam. No persze amikor elvégeztem a jogi kart, már nyakig benne voltam az ellenzéki politizálásban.

- Nagyon filozofikus alkat vagy, talán született bölcsésznek is nevezhető. Miért mentél akkor jogásznak?

- Erre egyszerűen tudok válaszolni: a felvételi tárgyakat szerettem, s ide könynyebbnek látszott a bejutás. Nem voltam rossz tanuló a középiskolában, mégis más dolgok érdekeltek akkoriban. Magyarból és történelemből mindig a legjobbak között voltam. Persze a filozófiához visszakanyarodtam, mert jogi tanulmányaim végén a Filozófia Tanszékhez kapcsolódtam. Miniszterségem rövid idejét leszámítva mindig is tanítottam filozófiát jogászoknak. Most is rendszeresen járok órát tartani a Bibó István Szakkollégiumba.

- Igazából tehát sosem akartál jogász lenni.

- Így is lehet mondani, bár 88-ban gondolkoztam néhány jogászi foglalkozás esélyeiről.

- Tehát tulajdonképpen csak alapdiploma volt Számodra a jog a politikusi foglalkozáshoz?

- Joghallgató koromban ez bennem fel sem merült. Tetszett nekem például a római jog vagy a jogtörténet.

- Ki gyakorolta Rád a legnagyobb hatást egyetemi tanulmányaid során?

- Bihari Mihály, Schmidt Péter és Karádi Éva mellett főleg Sólyom László. Ő akkor jött haza hosszabb nyugati tanulmányútjáról, és gondolatai frissességével lenyűgözött. Új dolgokat hallottam tőle - környezetvédelmi jogot, az úgynevezett harmadik generációs emberi jogok kialakulását, a személyiségi jogok védelmét.

- És ez is közelebb vitt a politikához. Kicsit előrehaladva, vetted-e hasznát a jogi alapképzettségednek később, mondjuk miniszterként, képviselőként vagy pártvezérként?

- Természetesen. A jog normarendszere rendre szoktatott, struktúrába rendezi a szabadon csapongó gondolkodást. Az összefüggések szövevényéből a jog általános magatartásszabályokat formál. A képviselői munka egyik leglényegesebb része a törvényalkotás, ehhez a jogászi technika ismerete igen jó alapot nyújt.

- Térjünk most rá tényleg a politikára. Az ellenzéki attitűdöt hazulról hoztad?

- Egy kicsit igen. Vallásos, a nemzeti hagyományokhoz ragaszkodó, de nagyon nyitottan gondolkodó családban nőttem fel, amelytől a marxi-lenini ideológia szükségképp messze állt. Szüleim nem politizáltak közvetlenül, de arra emlékszem, hogy rendszeresen hallgatták a Szabad Európa Rádiót. A hazulról hozottak mellett a katonaság is újabb ösztönzést jelentett. Az egyetem előtt egy évig katona voltam Zalaegerszegen - egyébként ott ismerkedtem meg Orbán Viktorral is. No, ott meg lehetett tapasztalni a Kádár-rendszer valódi lényegét. Egyértelművé vált számomra, hogy ebből a rendszerből nem kérek. Tudatos ellenzéki azonban a szakkollégiumi éveimben lettem, amikor is rendszeres olvasójává váltam a szamizdat irodalomnak, illetve hallgatója a különböző „ellenzéki előadásoknak". Bibó István vagy Jászi Oszkár műveinek tanulmányozása már fazont is adott gondolataimnak egy liberális társadalomkép, a jogállamiság irányában.

- Láttad Te reális esélyét a rendszer megdöntésének a nyolcvanas évek közepén?

- Akkor még nem, csak annyit tudtam, hogy én ezt a rendszer nem fogadom el. 1987-88-ban kezdett érlelődni az esély, hogy a nemzetközi politika hatására a Kádár-rendszer összeomlik - akkor írták le Kis Jánosék azt a híres mondatot a Társadalmi szerződésben, hogy „Kádárnak mennie kell". Tulajdonképp politikai mozgalommá is csak 1987 körül váltunk, bár az 1985-ös szakkollégiumi tábor mutatott ebbe az irányba bizonyos jeleket. Megjegyzem, én még 1987-88-ban is úgy gondoltam, hogy a szocialista rendszer agonizálása legalább öt-tíz évig eltart, az azonnali összeomlásra nem számítottam.

- Demszky Gábor azt mondta nekem, hogy ő már 1980 körül világosan látta a közeli véget.

- Akkor a Gábor egy látnok volt. A mából visszatekintve hajlamos azt gondolni az ember, hogy csak így történhetett.

- Filozofikus hozzáállásod ellenére tudomásom szerint Te tevőlegesen részt is vettél a szamizdat irodalom előállításában, illetve terjesztésében.

- Ez így igaz, persze nemcsak én, több kollégiumi társam, például Molnár Péter is. Vittük az újságot, konspiratív lakásokban állítottuk elő a Beszélőt, a titkos nyomdából hoztuk Pestre a szállítmányokat. No de azért volt saját újságunk is, amelyet én szerkesztettem. Szakkollégiumi Értesítő volt a neve.

- Személyes barátságba is keveredtél Kis Jánossal. Tudomásom szerint egy időben a lakásában is laktál.

- Rám nagy hatást gyakorolt - és ma is gyakorol - Kis János egyénisége és főleg erkölcsi tartása. Lakásában jóval később, 1988-ban tartózkodtam, amikor Jánosék huzamosabb időre elmentek Amerikába, és nem volt senki, aki vigyázott volna a kutyájukra. Én gyerekkorom óta nagy kutyabolond vagyok, elvállaltam. Jól is jött nekem, mert akkor már nem maradhattam túlkoros létemre a szakkollégiumban, Pestről pedig nem akartam elmenni. Majd egy évig Jánosék üres lakásában laktam.

- Abban, hogy a Fidesz 1988 márciusában hivatalosan is megalakult, volt szerepe Kis Jánoséknak?

- Nem, ez alapvetően a mi saját kezdeményezésünk volt.

- Ezt csak azért kérdezem, mert a kilencvenes évek táján sokan az SZDSZ ifjúsági szervezetének tekintették a Fideszt, és összekötő kapocsnak Téged véltek. Egyes vélekedések szerint ez az eredője az Orbán Viktorral, illetve Kövér Lászlóval való ellentétednek, amely akkor még burkolt volt.

- Nem volt véleménykülönbség Orbán Viktor és énközöttem abban, hogy a Fidesznek önálló politikai pártként kell megszerveződnie. Az is ténykérdés, hogy az SZDSZ-től rengeteg segítséget kaptunk, több vidéki szervezetünket kifejezetten az SZDSZ szervezte meg. Azt hiszem, a későbbi állapotot vetítik viszsza 1989-re azok, akik úgy gondolják, volt olyan elképzelés, hogy a Fidesz az MDF és az SZDSZ között mindig középen álljon. Az ellenzéki kerekasztal-tárgyalásokon mi ellenálltunk annak az elképzelésnek, amely Pozsgay Imrét államelnökké téve folytonosságot biztosított volna a reformkommunizmusnak. Nem is írtuk alá 1989 szeptemberében az ezt lehetővé tévő megállapodást. Amikor Antall József 1989 őszén felsorolta azokat a nemzeti keresztény pártokat, amelyekkel koalícióban az MDF kormányozni kívánt, a Fideszt nem említette közöttük.

- Két közbevetőleges kérdés. Az első: származott-e bajod abból, hogy a politikai ellenzékhez tartoztál?

- Kisebb retorziók értek. Például az kifejezetten bosszú volt, amikor az egyetem után Orbán Viktorral együtt még egyszer fél évre behívtak katonának. Ez ugyanis egyáltalán nem volt szokás, és évfolyamunkból csak néhányunkat szerencséltettek ezzel. Mondták is a tisztek: „Mit műveltek maguk az egyetemen?" Vagy amikor Miszlivecz Feri, aki akkor már kapcsolatot tartott a nyugati békemozgalmakkal, szerzett nekem egy meghívást a nemzetközi békekonferenciára, először nem kaptam útlevelet. De 1988-ban szinte viharosan megváltozott a helyzet. Például az egyetemen tavasszal még nem engedték formalizálni óraadói tevékenységemet, ősszel már a Filozófia Tanszék vezetője, Földesi Tamás keresett meg azzal, hogy legyek tanársegéd.

- A másik kérdés: milyen volt viszonyod Orbán Viktorral és Kövér Lászlóval? Igazak a híresztelések a kezdettől tartó személyes vetélkedésről, amely már 1990-ben Orbán Viktor javára dőlt el?

- Válasszuk ketté a kérdést. Kövér Lászlótól kezdettől fogva idegenkedtem, és feltehetően ő is tőlem. Erősen baloldali, piacellenes, emellett népi plebejus gondolkodásmódja volt, én meg minden porcikámban liberális vagyok. Kövértől távol áll a megértés és a tolerancia, miközben nagyon jó elemző. Orbán Viktorral viszont sokáig egy szobában laktam, és akkor még nem érzékeltem, hogy különböző lenne a politikai értékvilágunk. Hatalmi vetélkedésben én ritkán vettem részt, nem bolsevik típusú (többségi uralmú) szervezetnek gondoltam a Fideszt, hanem demokratikus vezetésű politikai közösségnek, ahol a kisebbségnek erős jogai vannak, és amelyben mindenki azzal foglalkozik, amihez jobban ért.

- Elképzelhető, hogy Orbán Viktor már akkor - Tölgyessy Péter kifejezésével élve - vezérdemokráciában, hierarchikus szerveződésben, karizmatikus vezetői szerepben gondolkodott?

- Lehet. Abban azonban teljesen biztos vagyok, hogy 1987-1990 között még döntően liberálisan gondolkodott. A váltás nála 1992-93 körül jött el, és bennem is akkortájt kezdett érlelődni a szakítás szükségessége.

- 1990-ben országgyűlési képviselő lettél, és az Emberi Jogi Bizottság elnöke. Emlékeim szerint nagyon lelkesen végezted ezt a Neked testhezálló munkát.

- Örülök, hogy így látod. A jogállamiság nem csupán államszervezeti modell, nem létezhet az emberi jogok kiszélesítése nélkül. Ez egy teljesen új és a rendszerváltozás lényegét érintő terület volt. Egyébként teljesen párhuzamosan haladtunk az MDF-hez csatlakozott Sólyom Lászlónak az Alkotmánybíróságon kialakított következetes emberi jogi gyakorlatával.

- Ma sem gondolod egyébként úgy, hogy egy kicsit túlzott demokratikus düh tört ki Rajtatok? Nem gondolod, hogy az emberi jogok, melyeket természetesen én is tisztelek, némileg túl lettek hajtva minálunk?

- Nem gondolom. Az emberi jogok védelméből az államhatalom túlerejéből kifolyólag sosem lehet elég. Lehet hatékonyan kormányozni az emberi jogok következetes tiszteletben tartása mellett is. Csak meg kell próbálni.

- 1993 végén visszaadod a listán szerzett mandátumodat, és kilépsz a Fideszből. Ez év elején részt vettem a Fidesz debreceni kongresszusán, és a külső szemlélő szinte semmit sem érzékelt a készülő szakításból. Egy kis cukkolást Orbán Viktor elnökké választásánál csináltál, de ez belefért abba a diákpolitikus eredetű miliőbe. Személyi rivalizálás eredményeként voltál kénytelen távozni?

- Politikai összecsapás zajlott le. Lényegében 1993-ra a Fidesz a közvélemény-kutatások szerint vezető párt lett, megcsillant a választási győzelem esélye. És ekkor a párt vezetőinek többsége ténylegesen feladja a liberális eszméket, és hatalomtechnológiai szempontok elsődlegessége alapján kezd politizálni. Én ebben nem kívántam partner lenni. Már 1993-ban kialakult bennem az a vélemény, hogy nem lenne helyes és jó az ország számára, ha az az Orbán Viktor hatalomra kerülne.

- No de még 1993-ban is harcoltál a választmányi elnökségért. Ha megnyerted volna, akkor is kilépsz?

- Nem. Megpróbáltam volna hatalmi ellencentrumot képezni Orbán Viktorral szemben. Ezt ő is tudta, és ezt a pozíciót nem is adta át. Szerintem nem számoltak a kilépésemmel. Azt hitték, hogy lassan tudomásul veszem a történteket, és belesimulok az új struktúrába. Nem ez történt. Nagyon sok energiát fektettem a Fideszbe, de megkönynyebbültem, amikor elmentem.

- Vegyük azt, hogy megszavazzák választmányi elnökségedet. Akkor Te egy jobboldali konzervatív néppárt vezető politikusaként fungáltál volna?

- Az 1994-es választásokon a Fidesz még az SZDSZ-szel és két kispárttal együtt liberális blokkban indult. A nyílt jobboldali fordulat 1995-re datálandó, amikor is a Fidesz vezetői az 1994-es súlyos választási vereség után politikai túlélésükért küzdöttek. Sok vezető fideszes politikus gondolkodott azon, hogy felhagy a politizálással, és Simicska Lajos és Varga Tamás nyomán elmegy az üzleti világba. Az 1995-ös Bokros-program után azonban mód volt populista fellépésre a Horn-kormánnyal szemben, és a jobboldali pártok előzőleg már lényegében felszámolták magukat. Hatalmas űr tátongott a jobboldalon, és ebbe az űrbe a lehetőséget kihasználva Orbán Viktor bevezette a Fideszt.

- A hatalom megszerzése érdekében nem is nagyon volt más út Orbán számára. Az MSZP túl erős volt ahhoz, hogy balra menjenek.

- No meg ott volt a rendíthetetlenül valóban liberális párt, az SZDSZ.

- Amelyhez Te 1994 elején csatlakoztál.

- Pető Iván és Magyar Bálint 1993 végén megkeresett. Akkor hosszabb külföldi ösztöndíjon, tudományos pályán gondolkoztam, felmerült bennem, hogy felhagyok az aktív politizálással. De meg tudtam egyezni Ivánékkal. Biztosították számomra a második helyet az SZDSZ országos listáján, és arra is kötelezettséget vállaltak, hogy az engem követő Ungár Klárát, Molnár Pétert és esetleg másokat is bejuttatnak a parlamentbe.

- A szelíd filozófus mint kőkemény tárgyalópartner? A hatalommániákusokat elítélő rögtön második helyet követel magának pártonkívüli létére, és ezzel megelőzi az SZDSZ legtöbb vezetőjét? Nem érzel itt ellentmondást?

- Nem. Politikai alkut kötöttünk, de ideológiai, világnézeti egység alapján. Az SZDSZ-nek is szüksége volt rám a választási harcban. Az egykori Fidesz liberálisnak megmaradt politikusainak a csatlakozása százalékokat hozott a szabad demokratáknak. Egyébként az SZDSZ vezetői pontosan látták a nyereséget, és elfogadták a feltételeimet.

- A keménységedre még visszatérünk. A Fidesz részéről gyakran elhangzik, hogy voltaképp nem a Fidesz árulta el a liberális eszméket, hanem az SZDSZ, amikor rendszerváltó párt létére 1994-ben hatalomvágyból koalícióra lépett az általuk posztkommunista pártnak minősített MSZP-vel, és ezzel legitimálta az MSZP-t. A Fidesz „jobbra tolódása" tehát csak válasz az SZDSZ „balra tolódására".

- Ma is úgy tartom, hogy a koalíciókötés helyes volt. Az ország gazdasági helyzete kritikus volt, államcsőd fenyegetett. Az SZDSZ-nek be kellett mennie a kormányba, függetlenül attól, hogy Horn Gyula 50 százalék feletti mandátumarányával egyedül is képes lett volna kormányt alakítani. A mi nyomásunk nélkül nem lett volna pénzügyi stabilizáció. Horn Gyula eltávolította Békesi Lászlót a kormányból, aki jóval hamarabb és ezért jóval kevésbé drasztikus módszerekkel valósította volna meg azt, amit később Bokros-csomagnak neveztek. Ekkor mi álltunk ki az egyensúly helyreállítása mellett a baloldali populista gazdaságpolitikával szemben. Ha az SZDSZ akkor nincs a kormányban, az ország jóval nagyobb veszteségeket szenvedett volna. No meg kiharcoltuk a tömeges privatizáció megindítását is.

- És akkor térjünk rá miniszterségedre a Horn-kormányban. Örültél neki? Ezt csak azért kérdezem, mert a miniszteri eskütétel után láttalak, amint Jánosi Györggyel, politikai államtitkároddal együtt - két százkilencven centis ember - lassan, meglehetősen bánatos képet vágva bandukoltatok a Parlamentből a Szalay utca felé.

- Rosszul láttad, kifejezetten örültem miniszteri kinevezésemnek. Nagyon közel állt hozzám az oktatás, hiszen nemrég még egyetemista voltam. No meg a kultúra és az ifjúságpolitika. Nem szabad elfeledkezni róla, hogy akkor még átfogó kulturális minisztérium volt, nem volt három részre felszeletelve a tárca, mint manapság. Még az egyházi ügyek és a média is idetartozott. Ha jól emlékszem, te is tagja voltál a médiatörvényt előkészítő első kodifikációs bizottságnak, amit Sajó András vezetett. Meggyőződésem, hogy az a tervezet jóval jobb volt, mint amit távozásom után médiatörvényként 1996-ban elfogadtak.

- Nem féltél attól, hogy alig harmincévesen, élettapasztalatok, államigazgatási rutin nélkül miniszter lettél?

- Egyáltalán nem, és miniszteri tevékenységemet eredményesnek tekintem. Össze tudtam fogni a tárcát, amely szervezetten működött.

- Össze tudtad fogni az életedet is? Például nem késtél el a kormányülésekről?

- Nem okozott ez problémát, és nem késtem el az ülésekről. Miért kérded?

- Azért, mert akkor alakult ki az a legenda körülötted, hogy ez a Fodor Gábor egy nagyon okos, művelt fiú, de nem való vezetőnek, mert rossz szervező, és mindenhonnan elkésik.

- Ez a legenda a lejáratásomra irányul. Mind a saját, mind a minisztérium munkáját meg tudtam szervezni. Például a minisztérium létszámát a több mint hétszázról hatszázra csökkentettük, racionálisabb belső szervezetet alakítottunk ki.

- Képes voltál kemény lenni? Például az elbocsátásoknál az elküldött emberek szemébe nézni?

- Minden ilyen vezetői döntést magam közöltem az érintettel. Nem kell ordítozni ahhoz, hogy valaki határozott legyen. Egyébként közigazgatási államtitkáromnak a kitűnő Honti Máriát választottam, akiről igazán nem mondható el, hogy tapasztalatlan lett volna.

- Tehát nem azért kellett távoznod alig több mint egy év múlva, mert nem tudtál beilleszkedni a kormány működésébe?

- A miniszterelnökkel való érdemi politikai nézetkülönbségek miatt kellett távoznom. Nem találtam a kellő hangot Jánosi Györggyel sem, és az ifjúságpolitika terén egyre jobban szembe találtam magamat a hajdani KISZ-vezetőkkel, akik a BIT keretében felléptek a liberális oktatás- és művelődéspolitikával szemben. A miniszterelnökkel valóban nem értettem meg magamat, ő is egy olyan hatalomtechnológus politikus, akivel nehezen tudok együttműködni. Nem véletlen, hogy Horn Gyula talán az egyetlen szocialista politikus, akit Orbán Viktor respektált. Hornnak különösen az nem tetszett, hogy igyekeztem a tárcámon kívül eső politikai kérdésekbe is beleszólni, például Bős-Nagymaros ügyében már az első hetekben szembekerültem vele. Emellett 1995-ben az SZDSZ is egyre jobban kiment mögülem. Jött a baráti kör megrendelésekért, állásokért - könyv, film. Próbáltam nekik megmagyarázni, hogy mi nem ezen az alapon működünk.

- Meg voltál sértve, amikor távoznod kellett?

- Nem. Sok volt, ami rosszulesett. Egyre jobban erősödött bennem az érzés, hogy a koalíció nem tesz jót az SZDSZ-nek. Egyike voltam azoknak, akik 1997-ben a kormányból való távozás mellett érveltek, sajnos eredménytelenül, és nem a sértettségem okán. Az SZDSZ népszerűsége nem akkor ment le, amikor beléptünk a kormányba, a tartósan tíz százalék alá süllyedés 1996-97 fordulóján következett be, és ebből a bűvös körből a mai napig nem tudtunk kikerülni.

- Minek tulajdonítod ezt a bizalomvesztést?

- Nézd, 1996 végéig úgy gondolták az emberek, hogy az SZDSZ-nek van befolyása a dolgok menetére. Bokros Lajos távozása után az MSZP egyre jobban ledarált bennünket. 1996-ban már nem a farok csóválta a kutyát. Mit láttak az emberek: ez az SZDSZ egy gyenge párt. Mindent lenyel, amit Horn Gyula akar. És ehhez jött a Tocsik-ügy, amely erkölcsi alapjainkat is megkérdőjelezte.

- Horn Gyula tehát legyőzte az SZDSZ-t?

- Igen. De ezzel öngyilkosságot is elkövetett. Hiába kapta 1998-ban a legtöbb szavazatot az MSZP, a hiányzó SZDSZ-es mandátumok következtében a kisgazdák segítségével Orbán Viktor megnyerte a választásokat.

- 1998-2002 között eljött a narancsköztársaság. Hogyan élted meg, illetve élted át?

- Nehezen. Egyfelől láttam azt az óriási lehetőséget, amit a fideszes új politikai generáció kapott. Ők nem kötődtek úgy a múlthoz, mint különböző módon ugyan, de Antall József és Horn Gyula kormánya egyaránt. De az előzmények ismeretében azt is tudtam, hogy kíméletlen hatalomgyakorlás jön a „több mint kormányváltás" jelszó jegyében. Az is világos volt számomra, hogy a felszínen a Fidesz harsány antikommunista kampányt fog folytatni, de az igazi ellenségnek a tudományban, a kultúrában, oktatásban, médiában erős SZDSZ-t fogja tekinteni. A hajdani közös akol miatt bennünket egyesek jobban gyűlölnek, mint a baloldaliakat. De a legkárosabbnak a jogállam elleni támadásokat tartom.

- Hogy érted ezt? A legtöbb elemző szerint igaz ugyan, hogy különböző trükkökkel az Orbán-kormány többször a jogállamiság peremén egyensúlyozott, de a határt nem lépte át.

- Nem értek egyet ezzel a véleménynyel. Szerintem a Fidesz nyíltan szembefordult a jogállamiság elveivel, ráadásul akkor, amikor negyven év diktatórikus szocialista állama után a jogállam alapintézményei még meg sem szilárdultak. A háromheti ülésezés, a vizsgálóbizottságok felállításának megtagadása, a csonka médiakuratóriumok, a kétéves költségvetés a jogállami normák megsértésének minősül.

- Az Általad említett ügyek többségénél nincs kifejezett alkotmányos rendelkezés, legfeljebb a korábbi szokásjog lerontásáról van szó.

- Az alkotmányos szokásjog megtartása is hozzátartozik a jogállamhoz. Mint ahogy a parlamenti nyilvános politikai kontroll tényleges biztosítása is.

- Nem beszéltél erről Orbán Viktorral?

- 1993 óta legfeljebb köszönünk egymásnak.

- Azután 2002-ben az SZDSZ ismét kormányra került. Most már az MSZP-
SZDSZ nyílt koalíció győz, és az MSZP az SZDSZ nélkül nem tud kormányozni.

- Így van, és ez nagy esélyt adott volna az SZDSZ vezetésének, hogy erősebben érvényesítse befolyását mind a kormányprogram tartalmánál, mind a Medgyessy-kormány összetételénél.

- Te 2000-ben megpróbáltál az SZDSZ élére kerülni, de vesztettél Demszky Gáborral szemben. 2000 végén ismét Kuncze Gábor lett az SZDSZ elnöke, és Te azóta is udvarias, de azért kicsit belső ellenzéknek vagy tekinthető az SZDSZ-ben, ha talán nem is olyan mértékben, mint mostanában Bauer Tamás.

- Először is Demszky Gábor az MSZP-től és a Fidesztől való egyenlő távolságtartás politikájával lépett fel, és ezzel a magam részéről messzemenően nem értettem egyet. Az volt az álláspontom, hogy az igazi politikai riválisunk a Fidesz, a választásokon az Orbán-kormányt kell legyőzni.

- Demszky Gábor szerint ő ezt csak hosszú távon, elvi jelleggel mondta, és a 2002-es választásokon ő is a Fidesszel szemben kívánt fellépni.

- Miért nem tette ezt Demszky világossá? Én nem erre emlékszem.

- A kormányprogrammal szemben mi volt a fő kifogásod?

- A Fidesz által 2000-ben megkezdett osztogatás folytatására tett ígéreteket tartottam helytelennek, amelyek jelentős része azután a Medgyessy-kormány kétszer száznapos programjával meg is valósult. Rá kellene jönniük már végre a magyar politikai erőknek, hogy osztogatással nem lehet választásokat nyerni. A lakosság elfogadja az adományokat, majd leszavazza a kormányt. Az is rossz szerintem, hogy az SZDSZ túl sok mindennel foglalkozik, ahelyett, hogy néhány fő kérdésre koncentrálna, és ezáltal karaktert adna a pártnak.

- Melyek ezek a kérdések?

- Szerintem három: jogállamiság, versenyképességet biztosító gazdaságpolitika, és végül a korrupció elleni fellépés. Nézd, ha az SZDSZ most is képtelen lesz határozott képet nyújtani magáról a választóknak, 2006-ban könnyen eltűnhetünk, szabad utat adva egy még keményebb jobboldali kormányzásnak. Az 5 százalékkal 2002-ben is nagyon rezgett a léc. Holott minden közvélemény-kutatás azt mutatja, egy karakteres liberális párt számíthatna egy biztos, körülbelül 10 százalékos támogatottságra.

- Úgy tudom, a nemzeti középkormány megnevezést is ellenezted.

- Szerintem ez egy lázálom, nincs tartalma, mindenkit összemos mindenkivel. Karakteres liberális kormányzásra lenne szükség.

- Az SZDSZ-nek juttatott tárcákkal mi a fő problémád?

- Az, hogy átütő politikai szerepre nem alkalmasak. A Sulinet érdekes dolog, de aligha lehet belőle politikai tőkét kovácsolni. Szerintem a külügyi, az igazságügyi vagy a pénzügyi tárcából valamelyiknek az SZDSZ-hez kellene tartozni.

- Csakhogy ezeket a tárcákat, amelyek valóban meghatározóak a kormány működése szempontjából, a jóval erősebb MSZP nem adja oda az SZDSZ-nek.

- E koncepció szerint kellett volna tárgyalni. Nélkülünk nem lehetett volna kormányt alakítani. Aligha hiszem, hogy az MSZP visszaadta volna a hatalmat Orbán Viktornak. Megkaptuk volna ezeket a tárcákat.

- Személyes szerepvállalásod is felmerült a Medgyessy-kormányban?

- Ha ezzel az SZDSZ-t és a jogállamiságot erősíteni tudtam volna, szívesen vállaltam volna a kormányban miniszteri posztot. Volt szó a környezetvédelemről, illetve az igazságügyről. Megjegyzem, Bárándy Péter személyében az MSZP liberális szempontból is elfogadható jelöltet talált. Bármit azonban nem voltam hajlandó elvállalni.

- Úgy tudom, volt szó a házelnöki pozícióról is.

- Véleményem szerint az Országgyűlés elnöki pozíciójának megszerzése igen fontos lett volna az SZDSZ számára. Felállt volna ugyanis a konzervatív köztársasági elnök-liberális házelnök-szocialista miniszterelnök hármas, és ebben az SZDSZ önálló szerepe manifesztálódott volna. A parlament elnöki pozíciója egyébként igen fontos a jogállamiság helyreállítása, illetve következetes jövőbeli megvalósítása szempontjából. A szabad demokraták azonban viszonylag könnyen lemondtak erről a pozícióról.

- Végül is kimaradtál a kormányból, és az SZDSZ-en belül is láthatóan kisebbségi pozícióba kerültél.

- Az a véleményem, hogy sajnos a kormány rosszul politizál, és most sem várható igazi fordulat. Azért vagyok borúlátó, mert a szocialista-liberális koalíció nem azért veszített a népszerűségéből, mert a szebb jövő érdekében elkezdett reformok nehezek. Osztogatott, és megijedt a reformoktól a kormány, így lett népszerűtlen. Az SZDSZ-nek pedig - ismétlem - nincs saját arca a kormányban. Kritikám a jobbításra irányul.

- Sokaknak nem tetszik a pártodban a kritikád.

- Én liberális vagyok. Hiszek a tisztázó vitákban, azok nem feleslegesek, hosszú távon nem gyengítenek, hanem erősítenek. Nekem kötelességem fellépni, ha a Medgyessy-kormány olyan lépéseket tesz, amelyek ellentétesek a jogállami liberális alapelvekkel. Lásd a legutóbbiak közül például a Btk. gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosítását vagy a PSZÁF-fal kapcsolatos salátatörvényt, avagy a rendkívüli parlamenti ülés „fideszes" ellehetetlenítését. Ezzel én nem ártok a pártomnak, ellenkezőleg, használok neki. Azokat az értékeket képviselem, amelyeket a rendszerváltáskor még bátran vállalt az SZDSZ és az akkori Fidesz.

- Nem félsz attól, hogy esetleg az SZDSZ-ből is menned kell?

- Ugyan. Az SZDSZ nem a Fidesz. Az 5 százalék is biztosan elúszna, ha erre az útra lépne.

- Kielégít a jelenlegi munkád?

- Csak részben, bár elég sok képviselői teendőm van. Két tíz év alatti gyermekemmel is többet tudok együtt lenni. Most nagyobb szükség van rám a családban, mert az apósom, Czeizel Endre professzor ellen folytatott nyolcéves eljárás eléggé elhasználta családtagjaim tűrőképességét. Előadásokat tartok, tanítok. Sokat vagyok szülővárosomban, Gyöngyösön. De van bennem sok tapasztalat, energia, amit nem használhatok ki igazán.

- Köszönöm a beszélgetést.

Fodor Gábor valóban vérbeli liberális politikus, annak minden előnyével és hátrányával. Eddig sehol sem tudott első ember lenni, valahogy mindig vesztett. A „kis herceg", ahogy sokan nevezik, nem csügged, sokszor nem is érzi, hogy vereséget szenvedett. Fodor Gábor politikai karrierje még kétesélyes.