Podmaniczky Szilárd
Svájci cowboy
Vannak olyan vidékek Európában, amelyek lakóinak sokkal érzékenyebb természete van, mint más vidékek lakóinak, ám ezen vidékek között is van egy, melyet mind közt a legérzékenyebb természetű emberek lakják, s ha már eddig eljutottunk, váltig állíthatjuk, hogy ezen vidék legérzékenyebb lakói közt is megtalálható az az ember, aki a vidék lakói közt a legérzékenyebb. Őt úgy hívták: Jupiter.
Annyiban különbözött a Naprendszer ötödik bolygójától, hogy neki nem voltak holdjai, egyetlen holdja sem volt, szemben a Naprendszer Jupiterjével, amely körül legalább egy tucat hold szédelgett. Abban viszont egyezőséget mutatott Jupiter a Jupiterrel, hogy a vidék lakói között / a naprendszer bolygói között a leggyorsabban fordult meg tengelye körül, s ezt értsd úgy is az érzékeny Jupiterre, hogy a leggyorsabban vágott az esze, a keze s még a szíve is, amennyiben az is idevág.
Ezek után nem meglepő, hogy ennek a vidéknek, ahol Jupiter lakott, igen kicsi volt a népsűrűsége, elvégre ilyen érzékeny természettel nagyon kevés más emberi lény közelsége viselhető el. Jupiter tehát a hegyekben lakott valahol Európában, teheneket tenyésztett a senki földjén, s a szó minden értelmében, nemesben, alpáriban: cowboy volt.
Feleségét úgy hívták: Szaturnusz, de ez csak ragadványnév volt, s ha már egyszer Jupiter felesége lett, ildomosnak vélte megtartani a Szaturnusz nevet. Gyermeket nem szültek, kettejük közül főképpen Szaturnusz nem szült gyermeket, mert bár elképesztően csodálatos statisztikai véletlennek tekintették az emberi lény létét, oly nagy statisztikai véletlennek, amely már a transzcendencia tartományába utalja az emberi gondolatot, ám éppen mert precízen és érzékenyen látták a világot, gyermeket rá nem hoztak. A létezők sokaságának jelen konstellációja mellett a Földet jó szándékú ember nem nevezi élhető területnek, védtelen gyermeket tehát nem tesz ki ebbe a kirakatba. Csak akkor és csakis akkor, de ebben senki nem lehet bizonyos, ha a gyermek életútja olyan csodálatos lesz, hogy ennek során a két semmi között tulajdonképp mindenik élet útját bejárja, s végezetül megáll, a létezés tudható rétegein átlát, s míg ütőeréből a statisztikai valószínűség árad a testbe, onnét a visszereken már maga a transzcendens élmény jut a szívbe.
Jupiter és Szaturnusz Svájcból származott, s ott egyazon városban élt mindkettejük anyja, akiket minden karácsonykor meglátogattak, lóháton, tehát legalább a halottak napján indultak útnak.
Jupiter és Szaturnusz úgy szerették egymást, ahogy azt hasonlat le nem írja, s ahogyan egyébként se szokás a szeretetről beszélni, mi több, a szót ők ki nem ejtették szájukon, nehogy használhatatlanná legyen.
Történt hát most is: a halottak napján felcihelődtek, hogy Svájcnak vegyék az irányt. Jupiter felkapta cowboykalapját, felcsatolta coltját, felhúzta csizmáját, fölvette a nagykabátot, megreggelizett, miközben Szaturnusz is felöltözött, ő is jó vastagon, főleg, hogy fel ne fázzék, vastag melltartót húzott, dupla zoknit és harisnyát, rétegesen öltözködött, hogy mindig legyen mit levetni.
Jupiter kiment az istállóba, s kedvenc tűzparipa lovát szólította, akit Ali Haszszán Turulnak nevezett el, hogy el ne felejtse svájci bankszámlájának kódját.
Nagyon furcsa történet ez, talán el se kéne mondanom; aki nem akarja tudni, mi történik ezután, jobb, ha itt abbahagyja, átveszi a karácsonyi ajándékát, átadja az övéit, és elvan magában, pulykát, halat vagy gyömbérsört emésztve.
De aki ma éjjel egyedül, és legszívesebben... na, őnekik mindenképpen ajánlom, nekik tova...
Jupiternek volt még egy lova, azt Ali Hasszán Tyereskovának hívták, de azt a múlt héten eladta, hogy egyrészt ajándékokat vegyen a szülőknek, másrészt viszont a tehenek mellé bérpásztort fogadjon, amíg ők halottak napjától karácsonyig, és viszsza, karácsony másnapjától farsangig lovagolnak Ali Hasszán Turul hátán.
Jupiter már másodszorra kiáltotta el Ali Hasszán Turul nevét, kezében a nyereg, háta mögött Szaturnusz a becsomagolt ajándékrendszerrel, ám a ló néma maradt. Nem szólt egy szót se. Jupiter az istálló ablakára nézett, amelyen a ló olykor, ha nincs is kedve gazdája szavára válaszolni, jókora gömbnyi párát enged szabadon.
Jupiter ledobta a nyerget, s szívében nemhogy szalmaláng, de bálatűz perzselt: lovát az ajtóból látta holtan feküdni.
- Oda a karácsony - mondta Jupiter.
- Szívem, ne add fel - biztatta Szaturnusz -, olyan különös ez a nap, úgy érzem, bármibe fogunk, biztosan sikerül.
- Hát - mondta Jupiter -, nem úgy indul, mintha minden simán akarna menni. El kell temetnem Ali Hasszán Turult, ráadásul a föld már fagyos, az ajándék egy részét pénzzé kell tennem, új lovat vásárolni, elnevezni... elnevezni Ali Hasszán Turulnak ezt is, különben elfelejtem a banki kódot, s aztán...
- Ne is sorold - karolta át Szaturnusz férje derekát -, de megismétlem, amit mondtam...
- Ne tedd, értek a szóból, Szati!
- Akkor most mi lesz?
- Aggódni nem fogunk, ez biztos. Csak kis lépéseket teszünk, de minden egyes lépés kizárólag a cél irányába mutat majd, s ha szerencsénk van, a lépések felgyorsulnak, és egyszer csak utolérjük magunkat, mintha mi sem történt volna, s Ali Hasszán Turul hátán utazunk Svájcba karácsonyozni.
- Ó, istenem, Jupi, te vagy a legnagyszerűbb férfi, akit valaha láttam és hallottam életemben.
- Ez, látod, igaz, de ha úgy vesszük, soha nem is adtam másnak esélyt. Itt a hegyekben legföljebb ha szirti sas akarna elvenni tőlem, legföljebb a vén zergebak szakálla remeg a hegyoldalban, mikor piros szoknyában sétálsz a sziklakertben.
- Mh, milyen furcsa, először tényleg azt hittem, hülyéskedsz, hogy csináljunk a ház elé sziklakertet, itt a hegyekben, de most már látom, milyen igazad volt ebben is, kell a distancia, folyton különbséget kell tennünk a számunkra jó valóság és a számunkra rossz valóság között.
- Ezért ragaszkodtam ahhoz is, hogy visszajárjunk Svájcba karácsonyozni - mondta Jupiter.
- De... - mondta az asszony.
- De - folytatta Jupiter -, elég a szóból, cselekedjünk!
- Én addig ebédet főzök - mondta Szaturnusz, és már ott is volt a kezében egy zacskó fagyasztott zöldség, apróhús, krumpli és köménymag.
Jupiter szánkót húzott elő, s a volt patak medrében elindult a falu felé, ahol a környék és egyáltalán Európa legérzékenyebb emberei laktak. Mikor leért, a szánkót elrejtette egy örökzöld bokorban, behunyta a szemét, arcát a Nap felé fordította, mely most bukkant ki az alacsony-suhanó felhők közül. Szemhéján átütött a fény, arcát melegség öntötte el, s magában kérte a fejét, e tömbnyi agyat: adj nékem, agy, jó tanácsot, hogy ügyünket biztosra vigyem, adj nékem, agy, ismételte. És az agy elindult, s mondta Jupiternek: Gyere, jöjj, Jupiter, kövess csak, megoldom én a te gondodat, egyet se félj, ígérem, eljutsz majd Svájcba karácsonyra, és ott lesz az asszonyod is. Cserébe csak annyit kérek, zengd el kivált eszességem, s míg máshol az ész trónfosztásáról beszélnek, legyints reájuk, ugyan, ez csak a libák tollfosztása, az agy rendíthetetlen, s minden érzékenységnél emberibb.
Hú, nagyot szívott Jupiter a metszőfogába, föl volt neki adva a lecke, őnéki, Európa legérzékenyebb emberének. Anyja képe sejlett fel előtte, aki mindig arra tanította, kérve nevelte belé, hogy veszteség nem éri soha, csak legyen mindig kész a kompromisszumra.
Régi nóta, gondolta Jupiter, de hát egyebet sem tehetett. Elfogadta az agy ajánlatát, s annak parancsát követte minden mozdulatban, szóban, és gesztusban.
Egyszer csak a papírbolt bejáratánál találta magát. No hiszen, csodálkozott is a férfi, milyen megoldás lehet az, ami a papírbolttal kezdődik? De nem tehetett mást, követte az agy utasításait.
Vett egy nagy halom kartonlapot, azokat apró szelvényekre vágta, pecsétet nyomatott rájuk, sorszámot, és még ráadásnak saját kézjegyével is ellátta. S rögvest a boltosnak is ajánlott egyet, vegye meg az első részjegyet, nagy nyeremény várhat reája. Ám Jupiter itt még nem tudta, mi légyen a jegynyeremény, az csak a kocsmában derült ki számára.
Bement hát a kocsmába, ahol jól ismerték, s tudták, milyen érzékeny, becsületbeli ember, s tudták azt is, van egy lova, akit úgy hívnak, mint a bankszámla kódját, s ha valaki egyszer szert tesz e lóra, hatalmas vagyon birtokába kerül. Feltéve, ha kitalálja a ló nevét, miriádnyi próba közül, ugye, gyí!... 1, 2, 3... n = Ali Hasszán Turul, s ím a ló vágtába kezd a svájci bankszámla felé.
Nagy volt hát a meglepetés és az öröm, mikor Jupiter a kocsma közepére állt, s azt mondta:
- Emberek, vásároljatok jegyet! Nem adom olcsón, az igaz, de még ma kihúzok egy sorszámot, aki ezt megvette, azé lesz a lovam, A... - és majdnem kimondta a nevét.
Tódult a nép, még a szomszédos, kevésbé érzékeny falvakból, sőt a városból is jöttek, sőt a fővárosból is, meg még sőt a szomszédos országokból is, aztán kiterjedt az egész Európára, és mint egy fénysebes szökőár, bejárta a világot.
Jupiter minden jegyet eladott, meg még annál is kettővel többet, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, akinek nem jutott, az a többiektől vásárolta fel magasabb áron.
- Most visszavonulok - mondta Jupiter -, s nemsokára hírül adom, mely számotok hozott szerencsét.
Jupiter hazafelé betért egy lovászhoz, akit nem rengetett meg a sorsjegyek híre, s a jegyek töredéknyi árán vett tőle egy paripát, elnevezte Ali Hasszán Turul kettő mínusz kettőnek. Elővette a szánkót, s hazáig vígan szánkózott.
Szaturnusz már a konyhaablakból látta, hogy biz talán férje kissé felöntött a garatra, s nem hogy karácsonyra, de még szilveszter másnapjára se érnek Svájcba az édesanyjájáékhoz.
- Mit tettél, Jupiter - szedte le róla a keresztvizet Szaturnusz.
- Megvan a ló, az új Ali Hasszán Turul kettő mínusz kettő, és van még zsáknyi zsebpénz, és ne nézz így rám, egy kortyot se ittam, csak az agyam tanácsát követtem, s lásd, minden megoldódott.
- Az érzékenység helyett? - kérdezte döbbenten Szaturnusz, s már hullott is az első könnye, bele a paradicsomos tortellini levesbe.
Jupiter ki sem kötötte a lovat a szánból, lehuppant a konyhaasztalhoz, és a drága Szaturnuszt nézte, milyen fájdalmat is okozott néki a megoldással. Nem tudott mást mondani:
- Ne sírj, Szaturnusz, ígérem, helyrehozok mindent. Visszaadom a pénzt, bejelentem, hogy csaló vagyok, önként dugom fejemet a hurokba, és akkor már az se kérdés, hogy hol töltöm a karácsonyt.
- Elment az eszed, jó uram, Jupiter - ripakodott rá Szaturnusz -, mit gondolsz, mi lesz akkor itt nélküled velem? Járhatok a sírodhoz napestig, gyűjthetem a virágra a pénzt, és majd megemészt a bánat, és mit gondolsz, miféle szexuális élet az ilyen?
Nagy a baj, nagy a baj, látta ezt Jupiter, de az agya immár hallgatott, egyezsége megkötve, ő teljesítette mindet, neki most dicsérni kéne éppen.
- Mit tegyünk, drága asszony - rogyott Jupiter Szaturnusz lábai elé.
- Először is ejts teherbe - válaszolta büszkén Szaturnusz.
- De hát a világ, tudod, milyen az egy gyereknek most?
- Tudom - válaszolta Szaturnusz -, de hátha sikerül...
- Át a valószínűtlenségen? Bele a transzcendenciába?
- Aha - mondta Szaturnusz, s a székről ráugrott a térdelő Jupiterre, s mindkettejüknek volt mit levetniük.
Az aktusról most részletesen nem számolok be, még azt hinnők, valamely saját élményből táplált ceruzarajz készüle itten, elég legyen annyi hozzá, hogy a pete megérett, a tüsző felrepedt, s Jupiter is elküldte falkányi kamikázéját!
Szaturnusz Jupiter ágyékán ülve megragadta annak füleit lágyan, s így szólt:
- Most már játszd végig, s gyere ki győztesen, akkor vagy az, aki vagy: a nagy! A legnagyobb!
Jupiter nem nézett többé a Napra, nem kérte többé az agyát, hanem most csendben összepakolt, elkészített mindent az útra, Szaturnusz is letusolt. Jupiter cowboykalapját az asztalra tette, s bele a sok számozott jegyet. Megkavarta. Megkavarta megint, s bár jegyző nem volt jelen, Szaturnuszt kérte, húzza ki a nyertest.
Szaturnusz is kotorászott, kotorászott, kotorászott, és kihúzta.
- Az egyetlen nyerőszám: az egyes.
Jupiter felkacagott:
- Micsoda valószerűtlen véletlen! De hát ez a papírboltos!
- Így van - mondta Szaturnusz -, a gyereked útja is lehet egyenes.
- Ki ne mondd, hogy boldog - nevetett Jupiter.
S akkor elindultak, felkerekedtek a nagy szánnal, fölrakták a döglött Ali Haszszán Turult is, a karácsonyi ajándékok nagy tömegét, s mielőtt Svájcnak vették volna az utat, letértek a papírbolt elé.
A papírboltos havat söpört az ablakpárkányról.
- Szervusz, papírboltos - ugrott a szánról Jupiter, s a már fagyos Ali Hasszán Turult a hóba billenté. - Meghoztam a nyereményed, papírboltos, itt a lovam, az egyes számot húztuk, és az te volnál. Megvan még a jegyed?
- Megmeg - válaszolta elképedve a papírboltos. - De hát ez a lú döglött, ember!
- Megnyerted vagy nem? - szólt a kocsiról Szaturnusz.
- Nekem ez nem kell - válaszolta a papírboltos.
- Akkor... akkor visszaadom a pénzedet... egy feltétellel: mondd meg, hogy hívjuk majd a gyerekünk, aki ma fogant, szó se róla, ezen a szép napon!
- Fiú lesz vagy lány? - kérdezte a papírboltos.
- Ejnye már, papírboltos, ennyire ne rohanjunk előre! Adj neki egy semleges nevet!
- Legyen... legyen... mondjuk... az nem jó... az se... hívják úgy, hogy Európa.
- Hm! - nyögte Jupiter.
- Hm! - nyögte Szaturnusz.
- Jól van - válaszolta Jupiter -, de akkor nyilván fiú lesz.
Szaturnusz erre csak a szemöldökét húzta föl, mondván, arra a kis különbségre nem adunk.
Már indulni akartak, mikor a papírboltos halkan megjegyezte:
- A jegyem ára?
Jupiter egy köteg pénzt nyomott a markába, plusz a lótemetésre nyárra, ám hiába a jó üzlet, a boltosban fölébredt a lelkiismeret:
- Nekem visszaadtad, de a többiekkel mi lesz, Jupiter? - kérdezte a boltos.
Jupiter elgondolkodott, majd Szaturnuszra nézett, aki szeme sarkával mutatta, merre is van Svájc.
S akkor Jupiter fölidézte magában gyerekkorát, melyből végül így válaszolt:
- Ez csak játék volt, papírboltos. A többiek? A többiek nem nyertek.
Akkor nagyot rántott a szánon Ali Hasszán Turul kettő mínusz kettő, s meg sem állt a svájci cowboy karácsonyáig. Ott meg aztán állt a bál, nem volt annál nagyobb ajándék, másról se beszéltek: már csak pár hónap, és megszületik Európa.