Színházi ember volt. Annyira, hogy sokszor meghalt, mielőtt bevégezte volna. Évekkel ezelőtt lemondtak róla. Szóban eltemették. Talpra állt. Kijött a függöny elé. Folytatta a következő felvonást fekete humorral, nevetve és nevettetve kínlódva. Erős akarattal legyőzött néhány agyvérzést, újratanult beszélni, nehezebben forgó nyelvvel, élesen artikulált, egészséges véleményét epésen közölte peripatetikus, egyszemélyes irodalmi és közéleti folyóiratként. Vidéki lány volt: Újpesten született. 1940-ben még önálló város. Kunszentmiklóson érettségizett. Debrecenben kezdte el egyetemi éveit. Munkahelyei felsorolásánál ésszerűbb volna lajstromba venni: hol nem dolgozott. Szerkesztőségek (napi-, hetilapok, periodikák, volt még színházi folyóiratnál is), színházi dramaturg Győrött és a Nemzetinél. Muzeológus az elfekvőnek nevezett Színházi Intézetben. Főmunkatárs a Szépirodalminál. Annak összeomlását követően a Mozgó Világ rovatvezetője, pályakezdők dadája, vasidegzetű első olvasója. Irodalmi kritikáiból kiolvasható, mit írt, mit ígért, mit teljesített fél évszázad honi irodalmának derékhada. Nem a divatosokkal foglalkozott. Nem a beérkezettekkel. Az árnyékban, félárnyékban működőkre felügyelt egy Osvát Ernő olvasói szorgalmával, szilárd emlékezetével, ruganyos ítéleteivel. Nem telt volna be munkakönyve, ha a maga igazának artikulálásán kívül ügyelt volna a napi árfolyamú igazságokra. Ismerte, mégis figyelmen kívül hagyta az esztétikai értéktőzsdét. Kapott József Attila-díjat és ugyanazoktól néhány arcvérzést.
1994-ben a Magyar Színházművészeti Lexikonból - folyamatosan írt csillogó színikritikái ellenére? miatt? - kimaradt. Irodalmi bírálatai megjelentek a Szépirodalminál (Pillanatképek, 1984). Galgóczi-monográfiája 2001-ben. Több kötetnyi összegyűjtetlen irodalmi tanulmányt, vitairatot, színielőadás-krónikát hagyott maga után. Az írott, mondott magyar szó robotosa volt. Istenem, mire vihette volna, ha nem tud írni! Talán miniszterré lehetett volna. Bár több esze volt, semhogy elvállalja.
Andy Warhol halálhíre Berlin nyugati felén, a filmfesztivál közepén talált el. Az első repülőjárattal megérkeztek Warhol nyilvánosan sosem játszott, kísérleti filmjei. Éjféltől hajnalig rendkívüli vetítésen gyászolta a fesztivál közönsége a berlini ifjúsággal az értékfölforgatót. Sokat nevettünk. Szép, őszinte, tisztelgő gyásztartás volt.
Berkes Erzsinek úgy tiszteleghetünk, ha fellapozzuk egyik epés kedvvel megírt színikritikáját, vagy kézbe vesszük Galgóczi Erzsébetről összekínlódott monográfiáját. Egy mesterdetektív leleményességével, indián nyomkereső szimatával, az irodalomtörténész pontosságával, szépírói igényességgel megírta azt az irodalmi self made womant, akinek plebejus indulata, igazságkeresése, pályája (leszámítva talán az elismertséget) annyira hasonlított az övére.
Molnár Gál Péter