A Mozgó Világ internetes változata

Gellér B. István

Feltárás

Képes útmutató karosszékben végezhető régészeti kutatásokhoz

Mottó:

„Csak két flekk előszót adjál,

hogy megértsék, miről van szó..."

Szerkesztői utasítás 2002-ből

 

 

Manapság a kulturális televíziók közkedvelt hely- és időkitöltő programja egy-egy andalító és misztikus órácska, ahol bemutatnak valamilyen régészeti feltárást, lehetőleg egyre távolibb tájakról. A szokásos kellékek: naplemente pálmafákkal, mágikus erejű panamakalap a bíbor alkonyatban meditáló régész tarkóján, míg a távolban fejükön kosarakkal helyi erők távolítják el a földhulladékot az ilyenkor adódó munkadalokat dünnyögve.

Tudom, hogy az olvasót ilyenkor megkopott gyermekkori ábrándjai újra magukkal ragadják, és elképzeli önmagát egy alkonyórán, néhány régi, megkopott pergamen megfejtése közben, a szélfútta sátor félhomályában, ahol csak néhány bágyadt fényű, frissen feltárt aranyszobrocska bámul rá megértően.

Nos, mielőtt Ön életformát váltana, félvállról véve orvosa baráti tanácsait, fémkeresőt és panamakalapot vásárolna, majd végül, de nem utolsósorban szponzorok után ácsingózna, vegyen figyelembe néhány megfontolandó ellenjavallatot.

Az Ön számára megfelelő megoldás a karosszékben végezhető régészeti feltárás lehetne, majd a sikeres felfedezéseit követő, hosszasan elemző, otthoni elmélázás. A recept meglehetősen egyszerű, miként elutazni is kiválóan lehet egy menetrend lapozgatásával. Nem szállok le Tapolcán, mert ott nincsen resti. De hol van még egyáltalán egy jó resti?

Visszaballagva tehát a régészeti kutatásainkhoz, mindenekelött tegyen szert néhány régi fényképre. Elővehetők öreg, megbarnult arcképek abból a családi múltat tartalmazó megsötétedett fadobozból, amiben eredetileg aszalt, karlsbadi szilva volt. Tapasztalatom szerint az ócskapiacon felfedezett, különös, töredezett felvételek a legmegfelelőbbek. Mindezek mellé vásárolhat az Ecserin néhány ismeretlen funkciójú és eredetű avítt tárgyat (fontos, hogy fogalma se legyen egykori szerepükről, de lehetőleg nagyon réginek tűnjenek Önnek). Itt óvatosan kell eljárni, mivel olykor az árusok merő előzékenységből felvilágosíthatnak bennünket a tárgy eredetéről, ami így számunkra teljesen használhatatlanná válik, pontosabban „varázstalanodik".

Ezzel már kezünk ügyében van egy megfelelő minőségű, alapfokú „agyindító készlet". Ekként felkészülve kezdhetjük sikeresen az ásatásokat bel- és külföldön egyaránt!

Régi fotóink immár tarotkártyaként keverhetők, így a baljós vadászkalandoktól a tragikus végű skorpiómarásig bármi bátran előhívható, nem beszélve a régészek érzelmes életrajzáig, valamint a különösnél különösebb leletekig (Drakula sírja vagy bármi más). Az ötletek néha megtámadnak bennünket, mi csupán sikertelenül védekezünk...

Ezután az ismeretlen eredetű tárgyat finom kézmozdulatokkal helyezze el a szövegszerkesztője (avagy) írógépe peremén. Alkonyat, esős délelőtt, bármilyen napszak jó lehet. Ha nem óhajtja úti élményeit rögzíteni, akkor jöhet a karosszék, és Ön máris kezdheti az úti előkészületeket, valamint a feltárást. Helyezkedjen el tehát kényelmesen, és remélhetően nem kísérik útján baljós, éjféli árnyak.

 

 

Egészen kis települések feltárásaiból

 

A TÖLCSÉRLAKÓK

A Lakótölcsérek légi felvétele

 

A Takud-Bar északi lejtőin felfedezett falutölcsér maradványait a néhai S. J. Robin régész asszisztenseként ismertté vált B. Günsberger fedezte fel, és ismertette az alapjában szkeptikus európai tudományos körökkel.

Mivel a kor régésztársadalma meglehetősen értetlenül állt a kissé különösnek mondható építményegyüttessel szemben, kénytelenek vagyunk a romokkal kapcsolatban a felfedező sajátos magyarázatát elfogadni. Idézzük a feltárót, az érzelgősen szárnyaló részletektől megkímélve az olvasót.

A Lakótölcsérek helyszínrajza

 

„A takud-bari falutölcséreket (tubular villages) ma már az inferno egyfajta megépített változatának vélhetjük. Az egymással szemben elhelyezkedő, fülkékben lakó családok legkisebb neszét is felhangosító, különös akusztikájú tölcsér, még az egyébként ritka, békés időszakokban is idegesítő morajjá erősítette a hétköznapi neszeket. A hangosabb beszéd már dühítően pattogott faltól falig. A zajosabb családi perpatvarok őrjítő morajjá erősödtek fel, természetesen a beavatkozó szomszédoktól eredő, újabb vadító vitákat gerjesztve. A csitító, egyetértő vagy buzdító kiáltások már-már harci zajjá fokozták a szóváltást és az érthetetlen, de hihetetlen hangerejű ricsaj csak fokozta az akusztikai poklot. Az örökösen ingerült tölcsérlakók gyakran tettlegesen (gerelyek, íjak segítségével) próbáltak véget vetni a felerősödött szóváltásnak. Az eredmény hasonlóan döbbenetes volt... A levegőben surrogó nyílvesszők baljós zaja és a mélybe alázuhanó áldozatok oda-vissza verődő halálsikolya még idegtépőbbé tette a lakosok életét. Mint inasom, Ahmed Seif Mohamed halkan eldünnyögött megjegyzéséből megtudtam, a környéken ma is mondják a hiénák némely éjszakai zajaira - siránkozik, mint egy tölcsérlakó."

Visszatérve a lakótölcsérekre, ahol az örökös zajtól félőrült emberek feldúltan próbáltak eligazodni a viszályok, vérbosszúk, és családi háborúk szövevényeiben, meg kell említenünk két jellemzőt, ami a tölcsérlakók kiemelkedő tulajdonságai közé tartozott. Egyik, hogy a vég nélküli viták erőszakos lezárásai miatt remek íjászok és parittyások voltak köztük, ezért a környék urai a fegyveres elit csúcsára helyezték el valamennyiüket. Írástöredékek többször utalnak egy bizonyos Bluma nevű íjászra, aki a túloldalról Luma által ráhajított követ kilőtt nyílvesszőjével eltérítette.

A másik ismert jellemvonásuk költői tehetségük volt. A folytonos harcokban részt vevő családok és leszármazottaik tetteit a Tölcsérben csak a „bégetőnek" nevezett, (a balkáni guzlára emlékeztető) egyhúros vonóshangszeren kísérték.

A megszámlálhatatlan ütközet leírása, valamint a családok pusztulásának részletes taglalása ma már csak módjával élvezhető.

Íme az egyik...

 

 

A fordítás Antun Vidakovich munkája, a fenti idézet A gúzla és némely guzlicsárok (Gusla i guslari), Zagreb, 1978, című könyvéből való.

 

 

Visszatérve a különös alakú romokhoz és az ott talált leletekhez, érdekesnek tűnik dr. F. Hergenröder elmélete, aki hősi énekeket és egyéb jellemző tényeket a szőnyeg alá söpörve, egykedvűen kijelenti, hogy az egész tölcsér csak egy elkeseredett kísérlet a félsivatagos vidéken az életet jelentő víz feltárására...

 

A halmok népe és a

 

SZÉLHÁRFA

 

 

„Az Agsazari hegyvidéken nagy nehezen átvergődve, ligetes síkságra érkeztünk. A hegyi folyó kiáradó vize csaknem mocsárrá formálta a környező tájat. Az idős férfire élelemszerző vadászatunk során bukkantunk. Riadt »achiva-achivae« kiáltásokkal menekült egy közeli bozótos irányába, és mindnyájunk számára meglepő módon, nyoma veszett az egyik halom tövében. Furcsa, de ekkor idős vezetőnk az »erkhon-ishazur« rikoltást hallatta, mire az ismeretlen egy kőkapu mögül előbújva, arcán furcsa félmosollyal és meghajlással köszöntött bennünket. Napokkal később bevezetett bennünket a dombok alatti furcsa építmények egyikébe. Ez volt első találkozásom a »bujkáló nép házaival«. Jó két évvel később megkezdhettük a mintegy harminc »halomból« álló rommező részletes felkutatását..."

S. J. Robin naplójából

 

A nyolc évig tartó feltárások eredményei, jóllehet homlokegyenest ellentmondó elméleteket gerjesztve, gyorsan terjedtek az új felfedezésekre fogékony európai körökben. Az eltávolított földréteg alatt mesterien kifaragott, tömbökből összerakott kőkupolák helyezkedtek el, tekintélyes méreteikkel meghökkentve a föltáró régészeket.

A kupolák belsejében a szinte kiismerhetetlenül összefonódott helyiségek sora valóságos labirintust alkotott. A falakon megtalált feliratok (már amik egyértelműen megfejthetők voltak) kevés támpontot adtak a termek egykori használatát illetően. Több feliraton utaltak viszont valamiféle, arccal lefelé eltemetett, óriási, bronzból (?) öntött királyfejre („királykőre"), aminek viszont a kutatóárkokban semmi jelét nem találták. A „patkányok özönlése", amire ugyanitt több történet utalt, undorító valóság volt, szinte megbénítva a feltárást végzőket.

A közelben feltárt, „síró ég csarnoka" néven említett kupola, mindennek ellentéteként egy nagyméretű, rendkívül kellemes hangú, olykor fel-felsíró szélhárfát körülvevő, oszlopos terem volt, ami különös búgásával, pendüléseivel, és furcsa susogásával elámította felfedezőit.

A környező falvakban következetesen „a rejtőzködőkről" beszéltek, ha az építmények egykori lakói szóba kerültek. S. J. Robin feltételezése szerint egykor talán valamiféle ősi átok űzte a halmok népét a föld alá. Egyes feliratok említik, Krakhur (más olvasat szerint Uretir) „rossz mondásának" hatalmát, amivel az égboltozatot vette vissza a halmok népétől.

 

„A széthulló istenségek idején fénylő sávok jelentek meg az égen, állataink elvadultak, ökreink kötelékeiket tépték, kutyáink anyátlan gyermekként vinynyogtak. A föld nyílásain bűzlő sebek fakadtak, amikből dögletes gőz áradt... elvesztettük az istenek szobrait, mert a nagy rezgésben (sic!) szétporladtak. Elfelejtettük nagyapáink történeteit a hősökről, miket esténként dörmögtek, elvesztettük dalainkat, miket búgtak asszonyaink a pataknál..."

Feliratrészlet a III/2 kupola faláról

 

Kétségtelen, hogy némely kupolán bizonyos csillagképeket formázó nyílások is vannak, tán valamiféle ősi felfelé vágyakozás jeleiként. Az A/2 szektor kupolájában világosan kivehető a Nagymedve, illetve a Mérleg csillagkép ábrája, amikor a déli verőfény betűz az emberkéz vágta nyílásokon.

Valószínű, hogy a csillagok, mint égi fényüzenetek, és a nagy szélhárfa, az úgyszintén felülről és kívülről eredő, ismétlődő, dúdoló hangsoraival mély meditációba vezette hallgatóit. A különböző erejű és irányú szelek más-más néven, de rendkívül tisztelettudóan említődnek a töredékeken. Kutatók (B. Günsberger és követői) az írásos forrásokból következtetnek valamiféle „szélmester" meglétére, akinek tiszte a szélhárfa pontos beállítása, évszakonkénti áthangolása lehetett. Személyük csak nagyon szűk körben volt ismeretes, munkájukat teljesen titokban, éjszakánként végezték. Egymást titkos kézjelekkel azonosították, és holdfordulónként váltották egymást. A hárfa pontos behangolása a régészeknek sosem sikerült.

A szélhárfa egyébként egyszerű anyagokból készült, a helyi mesteremberek (gelencsérek, kovácsok) gondos munkájaként. Emlegetnek a feltárási jegyzőkönyvek (S. J. Robin és B. Günsberger 1922-ből) egy ezüst- és egy aranylemezből készült, díszes darabot is, amit különös hangja miatt „nightingale"-nek is tituláltak. Ennek fúvókájába égiháborúk idején különlegesen kifaragott nefritdugót tettek.

Valószínű, hogy ezt a díszes hárfaelemet az oberameisenhauseni padlásról (a Növekvő Város ott őrzött leletanyagával együtt), a II. világháború utáni zavaros helyzetben, Ante Topic Mimara, a kétes hírnevű horvát műgyűjtő szerezte meg, elég csalárd módon.

A. T. Mimara látogatói megemlítik, hogy spliti villája kertjében, a bóra feltámadásakor, eléggé furcsa, éneklő (szoprán) hangok hallatszottak, elandalítva a látogatókat. Az érdeklődő kérdésekre Mimara ilyenkor, arcán furcsa félmosollyal „éneklő ötvösremekekről és más fémcsalogányokról" anekdotázott. Ez a szélhárfa különös alkuk tárgya is volt, amit néhány furcsa, lesből készített fotó (J. P. Renan, a „leselkedő" felvételei) is bizonyítani látszanak, de az egész történetre a politika is árnyékot ve...

 

Töredékes kézirat a Gabionban őrzött „Szélhárfa II." dossziéból

 

Oldal Bernard Norien naplójából

A tölcsérváros rekonstrukciója

Bőgjél, bőgjél drága guzla

Erős vonóm a húrod nyúzza

Beszélj nekem Bark fiáról

Beszélj a bátor Bilsazárról

Hangod csapjon faltól falra

Ifjainkat kioktatva...

Meert...

 

Bégu nemzé Csátot

Kire Raku mondott átkot

Csátnak parittyája zúgott

Köve Raku arcába hullott

Raku fia hős Kaliát

Dárdája Csát mellét vágta át

Ezééért...

 

Kengu kit Csát elsőül nemzett

Íjja madarak röptén edzett

Húsz napon és éjen át

Leste, merre jár Kaliát

Midőn peremre lép az ifiúr

Szisszen az íj, és felzeng a húr

Egy hősön halál az úr

Így aztáán...

 

Braki bátyja vad Kaliátnak

Szekercét harsogva élez

Lesből vágja Kengu fejéhez

Riki volt Kengu másodsarja

Brakit a tölcsérbe hajítja

Braki nője bátor Uzga

Íjját ekkor vállához vonja

Nagyot sikkant, reppen a vessző

Riki torkát kettémetsző

Ezéért...

 

Uzga halálát okozta Volka

Tőrét az özvegy hátába dobta

Így Volka testét véglepel fedi

A dárdát Korga szánta neki

Ám Korga pusztul egy ütés által

Mit megtorol Edu a fejsze fokával

Ezutáán...

 

Baltáért késpenge a válasz

De torolják már harci bárddal

Bárdot követ parittyakő

Nyíltól zuhan a következő

Ekkor jő Kalán a bátor

Kardjától zuhan Set, a jámbor

Ezéért...

 

Életét most megbosszúlni

Renki családja indult ki...

A halmok légi felvétele

S. J. Robin a feltáráskor

Feljegyzés S. J. Robin ásatási naplójából

A szélhárfások titkos azonosító kézjele

„Reménytvesztetten küzdöttem a szélhárfa hangolásával, jóllehet Courtambert kisasszony (ki zsenge leánygyermekként számos zongoraleckét vett otthonában, a korán megvakult Tertseltől, megpróbált segítségemre sietni..."

B. Günsberger naplójából

A. T. Mimara megbeszélése a szélhárfa eladásáról

B. Günsberger felvétele a szélhárfát rejtő halmokról

Az A/4-es halom rekonstrukciója

A szélhárfa szerkezeti vázlata (S. J. Robin nyomán)