– Mi lehet az oka az ellenkampány sikerének? – Itt az emberek szerintem nem a Fideszre és nem az MSZP-re szavaztak, hanem valami ellen. Tehát azt mondták, nélkülünk többet nem tudtok semmit csinálni. Megmutatták, hogy ha én elmegyek és szavazok, akkor mindenkit meg tudok buktatni, vagy mindenkit mennybe tudok emelni. Itt azért azt tudomásul kell venni, hogy 10 ezer embernek, ha nem is ön

tudatot, de azt a részegítő örömöt adták meg, hogy tudunk valamit tenni. És ahol valódi félelmek, elkeseredettségek voltak, ott lehetett az embereket ijesztgetni, hogy nem fizetik ki az üzletrészeket, a földtörvényhez hozzányúlnak, és megengedik a külföld

i földvásárlást, államosítják a földeket, a családi gazdaságokat nem fogják többet támogatni. – És ezt mind rólunk mondták? – Igen és ezek nagyon hatottak. Lehetett látni az embereken, hogy ez nagyon mozgósítja azt a tudatos szavazóréteg, akik azért mentek el voksolni, hogy védjék valós, de megtámadni vélt érdekeiket. – Közben maguk ellen szavaztak… – Igen, mert természetesen ki fogjuk fizetni az üzletrészeket, mert nem engedjük meg a külföldieknek a földvásárlást, mert tovább fogjuk támogatni a családi gazdaság

okat, stb.. De sokkal tragikusabb annak a rétegnek a helyzete, amelyik valóban a legalapvetőbb saját érdekei ellen szavazott, például a romáké. A roma vezetőknek a nagy felelőssége, mert a Lungo Drom vezetői pontosan tudták, hogy itt a négy év alatt a rom

a

társadalom nemhogy semmit nem kapott, hanem még tovább romlott a helyzete, mert a családi pótlék emelés elmaradása talán őket érintette a legérzékenyebben. És még azt is megengedte magának ez a hatalom, hogy kimondja a parlamentben azt a cinikus elvet, h

ogy ha majd dolgoztok, akkor kaptok támogatást. A szegények, érdekes módon, a legszegényebbek, legnyomorultabbak szintén a Fideszre szavaztak ebben a kampányban. A rendeletet, hogy egy gyereknél egy millió, két gyereknél kétmillió, három gyereknél hárommillió forint lesz a családi adókedvezmény

ők félreértették vagy félremagyarázták nekik. Bemegy a szavazófülkébe a roma asszony, és kéri a mi aktivistánkat, hogy mutassa meg, melyik a Fidesz karikája a szavazólapon. Meg kellett mutatni neki, de a barátunk utána azért megkérdezte tőle, miért szava

zott maga a Fideszre? Mert nekem hat gyerekem van, és hárommillió forintot fogok kapni, azt mondták. És ott már nem lehet neki megmagyarázni, hogy Teri, semmit nem kapnak, mert a férje életében nem dolgozott, maguknak adóköteles jövedelmed nincs. Eszméletlen,

mivel lehetett az embereket megfogni. Aztán a Fideszre szavazott a földműves rétegnek az a része, amely már nagy családi gazdaságban vagy egyéni gazdaságban dolgozik, és azt várta, és meg is ígérték neki, hogy fejlesztési pénzeket fog kapni, kedvezményes

pénzeket, de ha kormányváltás lesz, akkor semmit. – De idáig kaptak már valamit? Még eddig nem. De legyünk tárgyilagosak, a rendelet megszületett a családi gazdaságokról, ami azt jelenti, hogy körülbelül, számítások szerint olyan 8-10 ezer családnak jutattak volna 300 hektáros birtokok kialakítására, fejlesztésre és gépesítésre kedvezményes kölcsönöket. – A te kerületedben vagy országosan? – Országosan. – Akkor ez hány embert érintett volna a választókerületedben? Huszat? – Ezt te is érted, én is értem,

de amikor arról van szó, hogy a ráció már nem számít, amikor gyakorlatilag nem tudsz észérvekkel operálni, hiába mondod el, hogy az első száz napban ezt akarod megtenni, amikor azt mondja rádió, televízió, M1, Kossuth adó, hogy ha a szocik jönnek gázárem

elés lesz, eltörlik a Gyest, eltörlik a Gyedet, és mossák az emberek agyát, és ezt hallják a templomban is, ezt hallja a szomszédjától is, ezt hallja az aktivistáktól is, hiába cáfolsz. – Egy roma család, egy átlag szegény család, egy ilyen kis gazdálkodó család milyen médiákkal került egyáltalán érintkezésbe, és ez hogy hatott? – A kérdés jogos, ahol sok adót lehet fogni, például Enyingen, ahol l

ehet ATV-től kezdve mindent nézni, ott én győztem. De az átlagos falusi, főleg az idősebb családokban, az idősebb emberek az MTV1-et nézik, és néha-néha a csiga kettest, és minden esetben a Kossuth rádiót hallgatják. És mivel falusi emberekről van szó, a

V

asárnapi újság a templomba indulás előtt vagy éppen már a zöldségpucolás közben, az szól. Tehát még egyszer mondom, ahol mást is lehetett fogni, ott az emberek kevésbé voltak azért manipulálhatók. De a magyar királyi televízió és a Kossuth adó gyakorlatil

ag feladta a közszolgálatiságnak még a látszatát is. Kampányt folytattak a Fidesz mellett, méghozzá annak is a legdurvább formáját, és ez sajnos nagyon sokakra hatott, sokakat hiszterizált. De legyünk tárgyilagosak megint, mert én ott élek: az utóbbi 12 évben ezeke

t az embereket senki nem szólította meg. Nem szólította meg sem az MDF, sem a Szocialista Párt, sem a Fidesz, senki. Illetve nem adott nekik semmit. A Fidesz, és ezt el kell ismerni, tudod mivel szólította meg őket? A millenniumi ünnepségekkel, a zászlóle

n

getésekkel, és ugye a panem et circensesnek az elve alapján, hogy itt celebrálok egy hatnapos nagy ünnepséget, ahol ott van gyönyörű szép lila ruhájában a püspöktől kezdve akárkicsoda, lengenek a zászlók, ez érzelmileg az utolsó két évben megfogta az embe

r

eket. Tehát tudomásul kell venni, hogy az intellektuális politizálás, ami mondjuk itt egy pesti, V. kerületi ember számára magától értetődik, az a falusi ember számára nemhogy nem magától értetődő, hanem érthetetlen. Érthetetlen, és most derült ki számomr

a az, hogy a politikának igenis kell érzelmekhez is szólnia, és a szocialista pártnak is el kell gondolkodnia, hogy nem szabad csak pragmatikus politizálást folytatni, mert igaz, hogy ezzel lehet ügyeket vinni, de távol tartja az embereket a politikától. Az

az érzésük támad, hogy ezt nem értem, én ennek ki vagyok szolgáltatva, nem tudom, hogy ott fent mi történik, úri huncutság az egész. A két forduló között a vádaskodás, a túlfűtött nacionalizmus, a vallás és a politika összefonódott egymással. Láttam azt

a

készülődést, hogy jött Orbán Viktor, és elmegyek, és megérintem a ruháját, és csoda fog történni.

– És történt valamiféle csoda?

Persze, hogy nem, és bizonyos mértékben mégis igen. Orbán nem beszélt konkrétumokról, a nemzetről szólt, összefogásról sz

ólt, magyarok vagyunk, egy megfoghatatlan, irracionális stílusban fölemelte a politikát a mítoszok világába. És a mítoszgyártás, ami folyik már négy éve, most kulminált. Ez szólhatott azokhoz az emberekhez, mondjuk a romákhoz, akiknek az érzelmeire egyébként is könnyebb hatni. Talán nem is tudták, hogy Orbán mit mond, de lelkesedtek érte. Aztán ott vannak a fiatalok, kivonultak például tanárok, az osztályaikkal együtt. – Egy képzett emberre is ez a fajta mitizálás annyira hatott, hogy kivitte például az osztályát? –

Igen, egy kicsit mondjuk racionálisabb módon, de hatott ez, hogy a jövő elkezdődött, mi vagyunk a múlt, és ők a jövő. Tehát hogy ezek a múltból jött, megfáradt, öreg szürke apparatcsikok helyett itt van ez a fiatal, üde, dinamikus csapat, ami majd kihúzza az országot minden bajból. Az egyik legjobb barátom, akinek az esküvői tanúja voltam, fölállt az én választási gyűlésemen, és azt mondta, hogy én mindig a Szabados Tamásra szavaztam, de nem fogok most már Szabados Tamásra szavazni, pedig mindenki

tudja, hogy a legjobb barátom, mert ha választanom kell a szürke – ő mondta ezt – apparatcsik Medgyessy és a dinamikus Orbán Viktor között, akkor egyértelmű a választásom. Na most, ez tudjuk, hogy ez a dinamizmus mit jelent, és tudjuk, hogy mondjuk egy fa

l

usi pedagógusnak azért nem az a fajta világlátása van, mint egy pestinek, és úgy hallottam a pesti iskolákban is voltak oda nem illő hangulatkeltések és hisztériák. Veszélyes dinamizmus, az akarat dinamizmusa. Ami a 20. század legordasabb eszméinek előrev

i

vője volt. Ami most kicsit modernebb köntösben előjött, Berlusconinál, lásd Orbán Viktornál, de ettől nem kevésbé veszélyes, mert a politikát elviszi az irracionalitás világába. De a tanulság mégis az, hogy a Magyar Szocialista Pártnak bizonyos fokú érzelmeket be kell vinnie a politizálásba, mert másképp ez nem megy. Nem lehet ezen a magyarázó, intellektuális, tanáros módon politizálni, mert nem értik meg az emberek. Ha valaki nem tudja egy tőmondatban megfogalmazni, hogy mit akar, akkor ez sajnos sokan ne

m értik meg. – Hogyan képzeled el ezt a gyakorlatban? –

Amikor Medgyessy átveszi a kormányt, és remélem, sikereket fogunk elérni, ezeket megfelelő érzelemmel be kell mutatni, és el kell adni. És igenis fel kell sorolni, hogy ezt is teljesítettük, meg ezt is

, és az a vád sem bizonyult igaznak meg a másik, a harmadik sem. A 10 millió embernek, a 8 millió választópolgárnak csak egynegyede a tudatos, vagy még annyi se, a többiek pillanatnyi hatások alapján választják meg, hogy ki az, aki jó, ki az, aki nem jó. M

i azt mutattuk, hogy nyugodt erő vagyunk, hogy mi akkor is nyugodtak maradunk, ha bosszantanak bennünket, ha hátba szúrnak, akkor is nyugodtak tudunk maradni. Akik tudatosan ránk szavaztak, azok ezt jutalmazták, így maradt meg az előnyünk. A zajt, csak cs

e

nddel lehet ellenpontozni, és ezért tudtunk, ha minimálisan is, győzni. Viszont a tanulság, hogy nem szabad mindig csendben lenni, nem szabad mindig racionálisnak, lenni, sőt tilos szürkének lenni, hanem bizony, a politikának vannak érzelmi húrjai is, ami

k

en a Fidesz ebben a kampányban jobban játszott, és tudatosan rájátszott. Tudatosan rájátszottak a Budapest–vidék ellentétre. Azt a fajta, a vidéki emberekben mindig is meglévő, városiak iránti gyanakvást tovább erősítették, és azt lehetne mondani, hogy az

irracionalitásig fokozták. Nem merem megkockáztatni, hogy gyűlölet, de bizony, bizony, harag, indulatok gerjesztése, lehetett csak a célja a hamis alternatíváknak. Mit választotok, azt, hogy nektek is jusson fejlesztési pénz – mondta Orbán Viktor –, vagy

h

ogy Budapestre menjen minden. Könnyű lenne ellenük fordítani, hogy mondjuk az olimpia megvalósítása tipikus budapesti program. Aztán rájátszottak nagyon jól, nemzeti–nemzetietlen irracionális ellentétre. Nem is titkolva, hazátlanokra és hazafiakra, ateist

á

kra és istenhívőkre, magyarokra és nem magyarokra szakítanák szét a nemzetet. Így lett a roma nagy hirtelen testvér, de például én már ellenség és nem csak ellenfél.