Podmaniczky Szilárd
Önálló karambol
Beh jó volna egyszer
piros bögre lenni
mit belém önt a nép
szó nélkül lenyelni
Beh jó volna egyszer
tarka pillangóvá válni
repülni repülni
hernyótól a bábig
Beh jó volna egyszer
radírgumi lenni
pattogni a járdán
s végképp eltörölni
Beh jó volna egyszer
légypiszokká válni
pontozni a zsűrit
aztán redukálni
Beh jó volna egyszer
csipkésre veretni
lássa a jóisten
kolléga teremti
Beh jó volna egyszer
hajóra felszállni
beszállni elszállni
aztán csak szalámi
Beh jó volna egyszer
kémiát tanulni
tudhatnám pontosan
mire folyt a vegyszer
Beh jó volna egyszer
kacsasültet enni
vagy ha lehet mást is
mondjuk kacsának lenni
Beh jó lesz majd egyszer
kifordulsz magadból
húsok csont és dákódarab
önálló karambol
Fagyos szent – tartós szent
Karácsony van
hull a hó az égből
kapaszkodj fenyődbe
kimászhatsz a lékből
de ím: a lék befagyott
megdermed lábad mellkasod
kezed se mozdul
csak rajta tart a fán
nem rezdül se szél
se feldobott kaftán
ily bizton kincset
sohase kapsz tán
Urbánum kontra lecsúszott turbánom
Hol egykoron felnőttem én
volt sok ló darázs tehén
most viszont hol élek
nem visz rá a lélek
vagy az átok
nem tudom mit látok
mi-manó állatvilágot