A szokásosnál több, 35 írás tartozott 2001-ben az interjú, szociográfia kategóriába, és nehéz volt döntenem. Hiszen ott volt például Váradi Júlia kitűnő beszélgetése Schwajda Györggyel – Schwajda meglepően kemény kérdéseket viselt el tőle –, Rádai Eszter számos érdekes interjúja, az ismeretlen “ifj. Korsós Antal” pikantériától sem mentes jogászsorozata vagy a tavalyi díjazott Kun István igen tanulságos beszélgetése Helmeczy László Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlési elnökkel az árvízről a decemberi számban, amelyet két korábbi tanulmánya alapozott meg ugyancsak a Mozgó Világban. Végül azonban – még annak kockázatát is vállalva, hogy régi barátságunk miatt árnyék vetülhet elfogulatlanságomra – Farkas Zoltán menedzserportré-sorozatát javaslom az idei elismerésre.
A Simor Andrást, Bojár Gábort, Csák Jánost, Orbán Istvánt és Beck Györgyöt bemutató interjúkban a szerző igen alapos gazdaságpolitikai és a konkrét személyekre, cégekre is vonatkozó felkészültsége éppúgy látszik, mint az emberi arckép megrajzolásának szándéka. Ezek mind eredeti, tehetséges emberek, akiknek szavai elgondolkoztatják az olvasót. Csák Jánost például mindenki a jelenlegi kormány bizalmi emberének tekintette, ám miután koncepcióbeli eltérések miatt távozni kényszerült a MOL éléről, elegánsan azt mondja: a politikának más a racionalitása, mint a gazdaságnak. Bojár Gábor elmeséli, hogy valaha régen a budapesti bizományisok tudták legjobban, mi újság a számítástechnikában. Mert neki itt Pesten a BÁV-nál megmondták, melyik új Hewlett-Packard zsebszámítógépet hozza haza Amerikából, amelynek itthoni eladásából aztán tovább tud dolgozni – a régebbi itt már a kutyának sem kell, tették hozzá –, csakhogy New Yorkban a szaküzletekben erről az új gépről nem tudtak. Pedig, mint kiderült, a BÁV-osok voltak a tájékozottabbak… Az is roppant érdekes, hogyan építi fel Orbán István az EGIS-nél az emberarcú kapitalizmust. Olyan meggyőzően magyarázza el, hogy igenis, egy versenypiacon működő magáncégnél szükség van vállalati bölcsődére és üdülőre, hogy Zoliból szinte kibukik a logikus kérdés: hát a többi tőkés mind hülye, hogy ezt nem ismeri fel, és megszünteti ezeket az intézményeket? Amire persze nincs általános válasz, csak az, hogy az EGIS-nél a francia tulajdonos is egyetért ezekkel az elvekkel. Aztán még egy idézet Csáktól – nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem még nem volt ilyen főnököm –: a vezető egyik feladata az, hogy feleslegessé tegye önmagát…
Ezek a menedzserek kedvelhető emberek. Nem politizálnak. Határozottak, de nem gátlástalanok, és van lelkük. Teremtettek valamit, és erre büszkék, nem a jövedelmükre. Jó, hogy portréikat el lehetett olvasni, és jó, hogy Farkas Zoltán mind gazdasági, mind újságírói szempontból nagy felkészültséggel, élvezetes stílusban, mégis szerényen a háttérben maradva megírta ezeket az interjúkat. Ezért érdemli meg a 200l-es kategóriadíjat.