Egérrágta

A padlás portengere –

Víz alatti szobákból

felmerül néha egy rézserpenyő,

egy fésűtartó, a varrógép,

a habokból hiába születik

meg Vénusz, az egérrágta

albumot senki sem lapozgatja,

felbukkan a krétarajzos gyúródeszka,

az őstengerből itt maradt tűzkő,

a mestergerendán tartott dohány,

– teljesen elázva –,

a piactérről a bálna,

a szappan,

és végül egy arc. Hirtelen

elolvad; csípi a szemem.

Zupa

“Aki elment az elment mondták
gyerekkoromban az öregek.

S ez egyáltalában nem igaz.”

Kassák Lajos

“Kész a zupa!” – ebédelni

hívja halott nagyapját,

tojásokat gyűjt a lebontott

csirkeólban, bámulja a

Cigányszéken kempingező

angolokat: régen szedték

a sátorfájukat, bekukkant

Tóni bácsi elrongyolódott

hálóinge alá, sárgaszilvát

szed az eladott kertből,

vigyáz, nehogy megégesse

nyelvét a kihűlt levessel, lábat

mos lefekvés előtt a lyukas

lavórban, s kinéz a néhai

ecetfán alvó gyöngytyúkokra:

melyik lehet a nagymama?