A célszerűség, az elegancia és a pontosság nem az emberrel jelent meg a természetben, csodálatos szerkezeteket lehet készíteni tervezés és előrelátás nélkül is. A termeszeknek például egészen apró és a miénkhez képest igen-igen egyszerű idegrendszerük van, és a fent említett tulajdonságok sem jellemzik őket, mégis elmondható lakóhelyeikről, a termeszvárakról, hogy azok a technika mesterművei. A termeszvár belsejében a hőmérséklet a termeszek számára ideális 32 fok, és a napi ingadozása nem több egytized foknál, pedig a külső hőmérséklet a termeszek élőhelyein ötven és egy-két fok között váltakozhat. A zárt épületben a nedvességtartalom és a levegő szén-dioxid-tartalma is szabályozva van egytized százaléknyi pontossággal. Ha mi is szeretnénk valami hasonlót készíteni, akkor a világ legnagyobb épületeinél százszor nagyobbakat és magasabbakat kellene építeni sok millió lakos számára. Ez még a mai fejlett technológiák idején is igen nehéz feladat volna. Persze termesz tervezők, építészek, klímaberendezéshez értő “szakrovarok” nincsenek. A termeszvár készítése egy nagyon egyszerű, sok millió éve kidolgozott módszer szerint történik, és ehhez minden egyes termesz ért. Laboratóriumban is tanulmányozható ez a módszer. Nagy üres térségre helyezik a rovarokat, és rendelkezésükre bocsátják a cellulóztartalmú nyersanyagot. Lakóhely híján az állatok azonnal az építkezéshez fognak, amelynek első lépése, hogy mindenki elmegy a nyersanyaghalomhoz, és abból egy kis adagot jól megrágva, nyálával formálhatóvá alakítva kis kupacot készít a térség adott helyén. Mindenki ugyanezt teszi, és így hamarosan kis cellulózkupacok százai borítanak egy kisebb területet. Ekkor hirtelen mindenki mást kezd csinálni. Abbahagyják a kupacok formálását, és ehelyett két-két egymás mellett lévő kupacot igyekeznek összekötni pici cellulózhidacskával. Ha már minden kupac belekerült a hídhálózatba, akkor jön a harmadik lépés, a hidakból kis csatornákat formálnak újabb nyersanyag felhasználásával. Ezután még néhány – nem túlságosan sok – lépésben elkészül a teljes termeszvár, be lehet költözni, és működik. Ha összegezzük ezeket a megfigyeléseket, azt mondhatjuk, hogy a termeszvár készítése néhány tíz építkezési utasítást, építkezési algoritmust igényel, amelyek pontos leírása minden termesz genetikai anyagában megtalálható, és ha szükséges a vár építése, ezek meghatározott sorrendben aktiválódnak mindegyikben. Azt is hozzátehetjük még, hogy mindez a vak evolúció műve, sok millió év alatt szelektálódtak ki azok a pici elemi viselkedési mintázatok, amelyek lehetővé teszik a tökéletes építmény megalkotását. És persze termeszvárak milliárdjai pusztultak el, ha az építők valamilyen genetikai változás miatt egy lépést kihagytak vagy rosszul csináltak. Ha nagy ritkán a változás javított a szerkezeten, akkor a változást hordozó egyedek családja előnyökre tett szert, több utódot hagyott maga után, és ezen az úton tökéletesedett a logikát és célszerűséget nélkülöző elegáns tudás.
Az ember saját nagyságát sokszor képzeli a racionalitás diadalának, annak, hogy képes az elméjében célokat és odavezető utakat elképzelni, és képes ezeket a tárgyi világban időnként meg is valósítani, valamint annak a módját is tudja, hogy az ok és az okozat közötti kapcsolatokat a kölcsönhatások káoszából kiemelje, és saját akaratának alárendelve tetszés szerinti alkalommal újra és újra létrehozza – amúgy ezt az eljárást kísérletnek nevezi. A megjósolható kísérlet a racionalitás szülőanyja, és nagyon büszkék vagyunk rá, pedig különb dolgok is vannak a világon, és talán el sem csodálkozunk azon, hogy nemcsak általunk, de velünk is történnek dolgok, olyanok például, amelyek hasonlatosak a termeszvilágok létrehozásához.
Az egész még csak most indult, és ittott ugyan írtak már róla, de félek, hogy megint nagyon alábecsülnek valamit az újságírók, az isten áldja meg őket. Azzal kezdődött, hogy a SETI-program (Search for Extraterrestial Intelligence, vagyis magyarul a földönkívüli intelligenciák után kutató program), amelynek irányítói lelkes csillagászok és sci-fi-kedvelők, kátyúba került. Arról még könnyen meg tudták győzni a nagy rádió-csillagvizsgáló állomások munkatársait, hogy biztosítsanak időt a nagy teleszkópokon olyan égi rádiójelek keresésére, amelyek feltehetőleg mesterségesek, azaz esetleg valamilyen földönkívüli intelligens társadalom üzenetei. Ha ilyet sikerülne találni, pláne valamiképpen megfejteni (én ebben speciel nem hiszek, de engem nem kérdeztek meg, csak egyszer, amikor a SETI-konferencia Balatonfüreden volt, és akkor is nagyon csóválták a fejüket arra, amit mondtam), akkor az az emberiség számára különleges fontosságú esemény lenne. Hiszem, nem hiszem, nehéz egy csillagásznak erre azt mondani, hogy ez komplett baromság, ezért a seti-kutatók évente sok ezernyi órán keresztül vizsgálódhatnak az égbolton szerte a világban. A jelek észlelése egy dolog, ezt amúgy is automaták végzik, a munka legfontosabb részéhez, a kiértékeléshez, tehát ahhoz, hogy a mesterségesnek tartott jeleket az egyebektől elválasszák, ahhoz bizony elképesztően sok számítógépidő kellenék. A világ legnagyobb és leggyorsabb számítógépeinek sok évszázadnyi munkája sem lenne igazából elég ahhoz, hogy a temérdek megfigyelési adatot feldolgozza, és a szénakazalban esetleg meglévő gombostűt, azaz az intelligens bolygó jeleit kihalássza. Kínjában a tudós elme is nagy ötleteket szül. Valaki kitalálta, hogy a számítási programokat úgy is ki lehet alakítani, hogy azok elférjenek egy közönséges asztali számítógépen. Tulajdonképpen kis adagokra bontják az adatokat, és a kiértékelő műveleteket egy úgynevezett “képernyővédő programba” lehet sűríteni. Aki akár csak egy ismerősénél látott már működő asztali számítógépet, az bizonyára látott már képernyővédő programot is. Ha az ember néhány percig nem használja a számítógépet, de az be van kapcsolva, akkor elindul a képernyővédő program, hogy a képernyőre kerülő képek mozgatásával a képernyőt fárasztó elektronsugarakat ide-oda terelje. A zseniális ötlettel viszont a képernyővédelem mellett a program számíthatja a seti-adatokat is. Ha végez egy adatcsomaggal, telefonon felhívja a seti-központot, lediktálja az eredményt, és újabb adatokat kér. Az internet miatt a legtöbb komputer úgyis rá van kötve egy telefonhálózatra. Az ötlet remek volt, és mint kiderült, a seti nemcsak néhány fantaszta magánügye, lelkes milliók jelentkeztek igen rövid idő alatt (setiathome.ssl.berkeley.edu címről a program szabadon letölthető), és egy igazán nagy komputer sok évezrednyi munkáját végezték el apró részletekben. Még nem találtak értelmes jeleket, de most szinte az egész bolygó keresi azokat.
A seti bolondság, gondolhatja bárki, akinek nincsenek játékos, kreatív hajlamai, de alig indult el a seti, máris újabb lehetőség adódott: a biokémikusok sok ezer fehérjelánc pontos aminosavsorrendjét határozták meg, és írták már le, de a fehérjemolekula működő formájának a szerkezetét ezekből az adatokból szintén csak óriási mennyiségű számítással lehet megtudni, és a molekulaszerkezet ismerete fontos gyógyszerészeti, orvosi felfedezésekhez juttathatja a kutatókat. Nos, aki letölti a fehérjeszerkezet-számító programot (foldingathome.stanford.edu), és már több tízezren letöltötték, az segíthet ebben a munkában is. Az eddig csöndben, munka nélkül üldögélő számítógépe igen-igen értékes feladat megoldásában vehet részt. Már elindult a harmadik konstrukció is. Talán mindenkihez eljutott a hír, hogy pontosan feltérképezték a “humán genomot”, az emberi DNS egyméteres láncában az elemi építőkövek, a nukleotidok pontos sorrendjét. A titkos kód tehát megvan, csak éppen még nem tudjuk a megfejtést. A megfejtés egyik lehetséges módja, ha az előbb említett sok ezernyi különböző fehérjelánc kódjának a pontos helyét megkeresik a DNS-szálon, hiszen annak egyik funkciója éppen a fehérjeláncok előállításának irányítása a kód segítségével. A feladat bizonyos szempontból egyszerű, de ez is elképesztően sok számítógépes munkát igényel, ami megint csak nem megy a kevés és agyonterhelt szuperszámítógéppel, de valószínűleg néhány év alatt megoldható néhány millió asztali számítógéppel, ha tulajdonosaik hajlandóak letölteni a genomeathome.stanford.edu képernyővédő programot, és hajlandóak a számítógépük üresjáratait e hasznos célra fordítani. Ha majd pontosan tudjuk az egyes fehérjék helyét a humán DNS-láncban, nagyon sok genetikai eredetű betegség – pl. a rák – gyógyítása gyorsulhat fel.
A képernyővédő programok mint megannyi kis termesz dolgoznak vakon és szorgalmasan egy magasabb intelligencia érdekében. A bolygónak ez új lehetőségeket ad. Például az időjárás előrejelzése is elképesztő mennyiségű számítást igényel, megfelelő programokkal ezt is szét lehetne osztani, és akkor sok millió ember munkájával készülhetnének a mainál sokkal pontosabb időjárási térképek. Bizonyos vagyok benne, hogy idővel a társadalmi, politikai események is modellezhetőek, jósolhatóak lesznek. Képzeljünk el egy országot, amelynek lakosai képernyővédő programjaikkal előre kiszámítják, mondjuk, egy választás eredményét, vagy megjósolják a gazdaság esetleges kellemetlen irányú változásainak eljövetelét, és még időben megtehetőek a szükséges ellenintézkedések. Valójában egy teljesen új gondolkodási szintje alakulhat ki a bolygónak, az emberiségnek, amely beláthatatlanul megváltoztathatja a jövőnket. Én optimista vagyok.