Győrffy Iván

A jelent eltörölni

A múlt eliminálása nem igényel nagy merészséget. A legtöbb esetben észrevétlen is marad. A politika másról sem szól, mint alternatív múlt- és jövőképek versenyzéséről, s csakis a manipulációs technikák kifinomultsága dönti el, melyik válik jóslattá, történelemmé. A televíziót vizuális eszközkészlete az alternatív idősíkok teremtésének leghálásabb alanyává teszi. Mint a reklám alatt észrevétlenül bevágott kocka, mely egyértelműen rámutat a reklámban keltett vágy kielégítésének módjára, a hangsúlyok, beállítások, szelektív gyűjtések, irányított kommentálások és nem utolsósorban a képernyőt kiélesítő metakommunikációs arzenál más műfajokat is alkalmassá tesz az üzenet hatásos eljuttatására.

A jelen eltörlésének legsajátabb műfaja a híradó. Különösen kártékony tud lenni amiatt, mivel könnyen képes másnak álcázni magát, mint ami. Az egyszeri nézőt leginkább sebezhető pontján támadja: kielégíthetetlen információéhségén keresztül. Az információ könyörtelen hatalom, persze nem olyan értelemben, mint ahogy Bacon a tudásfogalmat használta. Hatalmába keríti áldozatát, a globalizáció eszméjébe beleszédült, de saját parlagiasságától fogva tartott egyedet, és ha egyszer markába kaparintotta, nemigen ereszti el. Híradót nézni (mint újságot olvasni, teletextet pörgetni, hírleveleket rendelni stb. stb.) szenvedélybetegség. Se jobb, se rosszabb nem lesz tőle az embernek, csak megnyugtatóan hat: azt hisszük, kezünkben tartjuk a világot, saját sorsunkat kovácsoljuk.

Márpedig a híradó ablak a világra – nem több, nem kevesebb. Ablak, amelyből ki lehet tekinteni, és szerencsés esetben nem tűzfalra nyílik, hanem az utcafrontra, néhány ismerős házzal, üzlettel. Saroktól sarokig nyúlik az érdekességek sora, ám néha mindenkinek módja nyílik rá, hogy saját bőrén is megtapasztalja: a kereszteződésen túl további ismeretek rejtőznek. A hírszerkesztők felelőssége, hogy ne egyetlen kizárólagos útvonalat preferáljanak, hanem igyekezzenek otthonossá tenni a nézőket világukban. A jó hírszerkesztő taxis, nem pedig úrvezető.

A nézők felelőssége ennél jóval egyszerűbb: tudni kell idejében kiszállni.

Vonatkozik ez persze a televíziózás időtöltésére általában. A híradózás azonban nem kelt lelkifurdalást a szubtilisebb emberben, könnyen jut arra a megállapításra, hogy közben feladatát végzi. Emellett a híradó saját benyomásaim szerint sokkal jobban épít a párbeszéd szóbeli hagyományaira, mint némely rokona. Indulatos leszek, igazolva érzem magam, ízes káromkodásokra tanítom gyermekem, mutogatom neki aktuális ellenségképeimet és bálványaimat. Mindvégig nem ejtem el a dialógus fonalát a képernyővel, nem lehet úgy egy gondolata, hogy ne fűzném hozzá a magamét. A híradót végtelenségig újra lehet élni a családdal, barátokkal, munkatársakkal közösen játszott folytonos valóságépítésben, a hírt, tudósítást, interjút színére és visszájára fordítva, mint egy foltos kabátot. Mondjanak bármit a brazil sorozatokra, ez a rejtett képesség alig van birtokukban.

Ezért jók egytől egyig a magyar híradók, lelkiállapot függvényében lehet őket válogatni. Ha könnyű vegyesfelvágottra vágyom, az RTL Klub Híradója a megfelelő. Ha valamivel tartalmasabbra, a TV2 Jó estét, Magyarországának késő esti kiadása esik utamba. Ha el akarok merülni a minisztériumi píár-rendezvények rejtett misztériumában, a Magyar 1-es és 2-esre kapcsolok, ha érdekelnek a legfrissebb kopjafaállítási fejlemények, a Duna TV kell nekem. Ellenben ha a lehető legkevesebbet igyekszem megtudni a napi történésekből, úgy azonban, hogy elmondhassam, le nem vettem a szemem a dobozról, alighanem a SATeLIT Esti mérlegére voksolok.

Újszülöttről, miként elhunytról is, csak jót illik mondani. Mégse áll rá a szám. Mert csúnyát lehet könnyedén is szülni, vonásai amúgy is hamar kisimulnak, édesded gőgicsélése pedig meglágyítja a legrücskösebb kritikusi szíveket is. A SATeLIT azonban, amely nevében az igényesek műholdas csatornájának állítja be magát, nagy csinnadrattával állította elő silány végtermékét. Hiába a “legkorszerűbb technika”, a digitális vágóstúdió, az úgymond speciálisan kifejlesztett számítógépes adásmenet, ha a tartalom unalomra predesztinál. A valószínűleg igen kis költségvetésű híradó minden ízében emlékeztet e tulajdonságára, a friss, fiatal, itt debütáló műsorvezetők feldobják a monoton hátteret, ez azonban a tudósítások készítőire már nem mondható el. Kiszállnak a helyszínre, odadugják a botmikrofont, benyomják a kamera felvétel gombját, majd sietősen szállítják is az anyagot utómunkálatra.

2001. március 1-jén, az új évezred első szimbolikus évszakváltó napján a sport- és időjárás-jelentésig az RTL Klub Híradója mintegy 25 percben 13 önálló hírrel és két rövidhír-blokkal jelentkezett. A TV2 ugyanekkor, ugyanennyi időben 14 hírrel, egy blokkal, két beharangozóval, az M1 a negyedórás, kiemelten alárendelt pozícióban lévő Világhíradó 12 híre után jelentkező “nagy” Híradójában 13 hírrel és három hírblokkal. A maga 20 percében a SATeLIT hét hírrel, egy stúdióbeszélgetéssel és két hírblokkal rukkolt elő. Ez csak egyszerű statisztika, de jól jelzi a tendenciát: az Esti mérleg kevesebb, hosszabb hírrel dolgozik, mint a többiek. Ha jobban szemügyre vesszük a műsorszerkezetet, látjuk, hogy az egyes hírek is hosszabb, vágatlan üzenetcsomagokat tartalmaznak. A vélhetően hírszegénység miatt a műsor közepén elhelyezett Pár-beszéd 6-7 perces időhúzása után következnek a Deutsche Wellétől egyenesben átvett külföldi híranyagok. Vezető hírek nincsenek, bájos összevisszaságban halmozódnak egymásra a bejátszások. Ez lenne még a kisebb baj, ám feldolgozásuk is kezdetlegesebb. Torgyán volt agrárminiszter e napra hívja össze a szakadár frakciót, hogy döntsön Bánk és a polgári platform trónfosztásáról. A négy szemlézett híradó közül csupán a SATeLIT engedi meg magának azt a hihetetlen szakmai baklövést, hogy az ellenvéleménynek (Bánkék reakciójának) másodpercnyi teret sem enged – még a pártosságáról elhíresült királyi televízió sem meri ezt a nyilvánvaló egyoldalúságot felvállalni. Igaz, ott is a torgyánista beállítás dominál, Bánk leváltását a független riporter a következőképpen kommentálja: a frakció tagjainak “kétharmadánál többen gondolták úgy, hogy ideje a változásnak”, s ezután az ülés “olajozottan folyt tovább”. Az Esti mérleg azonban csak és kizárólag Torgyánt idézi, mellette csak Áder házelnök semleges nyilatkozatának van helye. Ennél is érthetetlenebb melléfogás, hogy az előző napon tetőző (és lecsendesülő) fővárosi koalíciós villamosvitához a Mérleg egy olyan hírrel kapcsolódik, amelyik bevezetésében rigorózusan leszögezi, “Budapestnek nem lesz hannoveri villamosa”, majd néhány mondat után kiderül, a tudósító a fővárosi MIÉP sajtótájékoztatóján elhangzottakat ismétli kritikátlanul. Mondanom sem kell, itt sem leszünk gazdagabbak árnyalt érvekkel és ellenérvekkel, más politikai tényező mintha nem is létezne a porondon. Az, hogy a Fővárosi Közgyűlés csütörtöki ülésén közzétett, a központi költségvetés vélt alkotmányellenességével kapcsolatos SZDSZ–MSZP álláspontot is meghallgathatjuk (két hírrel később), nem csökkenti, csak fokozza a nyomasztó visszhangnélküliséget. Szintén megmagyarázhatatlan a Mikola fan club megalapítása: a hét hír közül kettő, tehát az összes belpolitikai hír csaknem harmada az egészségügyi miniszternek szentelődött, ráadásul érdemtelenül. Az egyik Mikola reflektálatlan nézetét közvetíti a Nyírő Gyula Kórház osztálybezárásának szükségességéről és megalapozottságáról (mellyel kapcsolatban nehéz nem minden utcasarkon ellenvéleményeket hallani), a másiknak pedig egyenesen zéró hírértéke van: a miniszter egy rádió- és tévéstúdiót ad át egy intézményben.

Összefoglalva tehát az Esti mérleg az eredmény tükrében 1) gyér meghívólista alapján dolgozik, 2) képtelen távolságtartással és összefüggéseket felmutatva viszonyulni a látogatott eseményekhez, 3) a többi média által tövig lerágott torzsán nyammogva csak azokat tűzi mikrofonvégre, akik tálcán kínálják magukat, 4) vakon megy el fontos, ám látókörén kívül eső történések mellett. Március elsején például szót sem ejtett a következő lényeges hírekről: honvédségi éves vezetői értekezlet Orbán kormányfő radikális hadseregreform-elképzeléseivel, a szocialisták és az Imázsközpont pere, a környezetvédelmi duhajkodás következményei, az M3-as autópálya építkezésének késlekedése, az ÁPV Rt. új vezérigazgatójának álláshalmozása, népszámlálási gyorsjelentés, a Nemzeti Bank vezetőváltása, a státustörvény előkészítése, a boszniai horvátok elszakadási kezdeményezése, hatalmas földrengés Seattle-ben, robbantásos merénylet Izraelben. Hírérzéketlenségét úgy próbálja leplezni, hogy oda nem illő háttérműsort helyez bel- és külpolitikai hírei közébe, melynek kényelmetlen hosszúságát és érdektelenségét az aktualitás és a hírekhez köthető relevancia fájdalmas hiánya fejeli meg. A külpolitikai eseményeket képanyaguk alapján szelektálja (ebben persze nincs egyedül), s rövidségük okán előszeretettel használja a mínuszos híreket.

Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy teremtett jelenben élünk, mesterkéltségének és erőltetettségének foka azonban kézben tartható. Aki a jelent törli el, másfajta, sosem létezett múltból érkezik a képtelen jövendőbe, amelyben, sajnos, mi tévénézők is ott leszünk. Nagy elvárásaim nincsenek: gyermekemnek szebb jelent remélek.