A nap alig arasznyi már a Vén Futónén,
sötétedik hamar, mennem kell, megbocsáss,
a piknik vége ez, kidőlt a bólém,
az abroszon csak morzsa, pár darázs …
aztán, ha ráérsz, meg ne halj!
mert nem lesz ám ott léha fenékcsapdosás,
meg miogás meg hajnalig hepaj,
megsápul dölyföm, szenvedélyem,
a múlt oly negatív … Sebaj,
bús feketén-fehéren
vigasztalásul előhívom Isabelt,
sétálgatunk, miközben bögyörészem
(hát, szűz cicékből csak e párra telt)
s bár könnyezik a pávaszép-szem,
mosolyra nyílik, hálatelt.
Elesdés este, szárnyalunk, gyomormosás, fatalreál,
mint egy Kandinszkij-látomás, a Sárga kíséret, idill,
langalló álmok-út felén a patacsorba éj megáll;
seggünk alatt hipózva kő, ez itt már kész Hillbilly Hill,
hol gepackwagenek mögül (olaj, Guggenheim múzeum)
fülel egy entellektüel és langyos fényeket pipil,
csörögve, szíve rumbatök, ah, kéne még egy bögre rum,
de ásít rá a hóhomály, mindenki mindenkit elun,
mikor a harmadikra fut be épp, leszáll a fagyhalál.
Nagy mákja van, ki ~ óra üt ~ ingében két lotyót talál.
Parázs-hegyen az árnyéknak, ki méri, nő-e hossza!
sodorjon el ~ mindegy hová ~ a langy ember-folyó,
imádkozzék a szent, tivornya meg ne fossza
erkölcsitől, ma annyi itt a lump, lotyó,
szemérem-vallású fehércseléd
sifonselyemben, félig meztelen ficánkoló
ribanc, ki csiklandoztatná a csípejét,
hogy… ~ bocs, kiment a fejemből, a fattyát! ~
mert mintha tájfun zúgna… most, feléd,
örvénye illatozva csap rád…
ahajt jöve, beszippant, mint az űr: e nőt
~ egek! ~ lehet, ma éjjel boldoggá avatják
s te ámulod hörögve, mint a mellbelőtt.
(Ki nem kóstolta pispeki falatját,
ne kösse föl magát idő előtt.)
Arcodra majd, ha ránc vet árnyat, mint a csuklyák
én már a boldog itt-ben nem leszek jelen.
Égúccse, nem nagy ügy! aligha tudják,
talán pár százan se, hogy létezem.
S kereket old ~ ollé-olá! ~
a szellemem valami furcsa lézeren,
hát, áldomást reá ~ a konty alá! ~
s ne bőgj, ha sliccemet a vágyad
többé hiába gombolá…
növessz új pilleszárnyat,
röpülj, holnapra lángba hullsz, akár a múlt,
ma szeretők loholnak még utánad,
akarj magadnak szépet, új mogult
és nálam jobbat, valahányat ~
silányabb lesz a nyomorult.